Az Árnyékszemélyiség

Grabbed Frame 435
Az árnyékszemélyiség fogalma C.G.Jungtól származik. Ő vezeti be a pszichológia témakörébe. Ahhoz, hogy jobban megértsük, beszélnünk kell a tudattalan fogalmáról is. A nehezebb témákat, most nem érintem. A tudatosnak azt tekinthetjük amire éppen gondolunk, de már a gondolataink, hátterében is ott vannak a tudattalan fogalmak. Ezek a fogalmak lehetnek azért a tudattalanban, mert éppen nem gondolunk rájuk. Vegyünk egy példát: Budán lakom, Pesten van elintézni valóm és mondjuk eldöntöm, hogy a Lánchídon megyek át, eközben nem gondolok arra, hogy a Duna, miatt épült a híd, bár ha gondolnék, akkor tudnám, hogy ez természetes. Itt csak nem gondolok rá, ezért marad a tudattalanban. Ebben a helyzetben, nincs semmi érzelmi társulás ami miatt el akarnám felejteni a Dunát, csak simán nem gondolok rá. Abban a pillanatban, ha itt valamikor értek kellemetlen élmények és nem szeretnék rájuk gondolni, akkor ezeket ELHÁRÍTOM a tudatosból. Ha kifejezetten rossz dolgok történtek itt: pl egy régi szerelmi helyzetben, azzal fenyegetődztem a partnerem felé, hogy beugrom a Lánchídról a Dunába, akkor valószínűleg erre nem szeretnék emlékezni, tehát ELFOJTOM. Ebben az esetben megtörténhet az is, hogy, bár az úti célom a Lánchídhoz lenne közelebb, de hirtelen úgy döntök, nem tudatosan, tehát pl én sem értem, hogy miért, de az Erzsébet hídon megyek át. A háttérben a kellemetlen helyzet felidézésének az elkerülése áll. És itt érkeztünk meg az árnyékképzés mechanizmusához. Ha visszagondolva, undorodom az akkori viselkedésemtől pl. azért, hogy ennyire megaláztam Magam, akkor „hányok” minden megalázkodó embertől, a filmeken a hasonló jelenetektől, mert tudattalanul a saját viselkedésemtől hányok és utálom Magamat emiatt. Az árnyék mindig az elfogadott és vágyott személyiségrészek negatív tükörképe. A vágyott alatt nem feltétlenül a magunk által vágyott, sőt, gyakran a mások, pl. tekintélyszemélyektől elvárt viselkedés áll. Legyek jó gyerek! Ezt mondják és megtanítanak arra, hogy milyen a nem kívánt viselkedés. Ha lennének ilyen ösztönkésztetéseim, akkor azokat elfojtom és az árnyékszemélyiség részeivé válnak. Azzal akarok azonosulni, amit a többiek értékelnek, olyan akarok lenni, hogy mások szemében szeretetreméltónak tűnjek és elfojtom azokat a tulajdonságaimat, igényeimet, amelyek mások szemében nem kívánatosak.
Vegyünk pár példát: én igazságos ember vagyok, nem hazudok, nem lopok. Mások lopnak. Én őszinte ember vagyok, mások nem azok. Mindennel, amit kiválasztunk a világból, és azt mondjuk, ez vagyok, az meg nem vagyok, máris megfeleztük magunkat. Mindig választani kell, de nem szabad megtagadni a másik részt sem, hiszen az is bennünk van. Nem lopok, de lophatnék. Egyik részem világos, nap-sárga, másik részem sötét, fekete. Az egyik részemről tudok, sőt választottam, azonosulok vele, a másik részemet utálom, szeretném hinni, hogy nincs is bennem. Az irodalomban pl Mefisztó, Dr.Jekyll és Mr. Hyde. Ez azt jelenti, hogy mindaz, amit nem fogadunk el magunkban, azt kivetítjük a külvilágra. Ebből az következik, hogy ha valaki azt gondolja, lopni csúf dolog és nem fogadja el a lopás létezését, akkor őt egymás után meg fogják lopni. A külvilág ezzel jelzi, hogy létezik az, amiről ő nem akar tudni. Minél jobban gyűlölök, megbélyegzek egy tulajdonságot, az elutasítás energiájával egyenlő energiával vonzom Magamhoz. A külvilágban aztán kivetíthetem másokra és felmagasztalhatom Magamat, hogy ez belőlem hiányzik. Holott nem! Ez az árnyékszemélyiségem része lett.
A Teremtésben, minden jelen van. Bármit kizárok, betettem az árnyékba tudattalanul, és addig visszaköszön, míg nem fogadom el Magamban a létezését. Az ember minden választásával azonosítja magát. Kisgyermekként még egészséges egész, de ebben az időszakban oltják belé a legtöbb szokást. Például két éves kor körül azt, hogy időszerű szobatisztává válni. Amikor lélekben leválunk az édesanyáról – az ezoterikus tanítások szerint körülbelül hét évesen, – az az első szaturnuszi kvadrát az életünkben. Ekkorra már mélyen belemerülünk az anyag valóságába. A világ kettéválik: egyik részünk az ÉN, aki igent mond a világra, a másik a TE, aki nemet mond, hárít, tagad. Mi pedig megtagadjuk őt és így elveszítjük az egész-séget. Egészek vagyunk, csak nem tudunk róla. A teremtett világban mindenkinek joga van megnyilvánulni, ezért az a rész, amit megtagadunk, kívülről akar megjelenni.
Nagyon fontos, hogy szemlélve, bűntudatkeltés nélkül, esetleg szakember segítségével feltérképezve, megvizsgálni, hogy az aktuális árnyék-személyiségrész mikor keletkezett és miért, illetve milyen helyzetben. Erre van mód pszichoterápiás helyzetben. Az árnyék nagyon gyakran jót akar, dr.Gyökössy Endre református lelkész a könyvében úgy beszél róla, hogy az árnyék a „sötét felebarátunk”.