BALESETEK

Grabbed Frame 464A balesetekről általában az a vélekedés, hogy a véletlen művei. Ezoterikus szempontból nézve a baleset egy olyan váratlan történés, mely véget vet egy folyamatnak, s ezáltal figyelmezteti az egyént arra, hogy az az irány, vagy az a folyamat, amelyet ő eddig követett a továbbiakban nem tartható, egyéni fejlődése szempontjából nem válik előnyére, s ezért módosítania kell az életvitelén, a különböző koncepcióin, vagy hiedelmein. Súlyosabb esetben a balesetek az egyén életét veszélyeztetik, sőt az sem kizárt, hogy a baleset az élet végét jelenti. Mindegyiknek megvan a maga jelentősége, és a maga üzenete. Ha egy baleset következtében egy élet befejeződik akkor fogalmazhatunk úgy, hogy ennyi volt megadva, az egyén tudat alatt nem tudott, nem volt képes tovább élni, kilátástalannak élte meg az életét és tudattalanul öngyilkosságot követett el. Minden korai halálnak, amely baleset következménye, nem csak arra az egyénre nézve van fontos üzenete, aki elszenvedte a balesetet, hanem azokra is akik részt vettek a balesetben és azokra is, akik a közvetlen hozzátartozók. Nekik is végig kell gondolni, hogy ennek az eseménynek mi az üzenete számukra.
Az életveszélyes balesetek leginkább arról szólnak, hogy az egyén térjen már észre, alakítsa át az életét, s tekintse egy újjászületésnek azt, hogy élve megúszta a balesetet. A kisebb kaliberű balesetek, melyek nem általánosan az életet veszélyeztetik, vagy még ha életveszélyes balesetek is voltak, de könnyebb sérülés lett a következményük, azt szimbolizálják ill. arra hívják fel a figyelmet, amit a sérült testtáj analógiája hordoz.

Közlekedési balesetek (Mars = akarat, vágy, határozottság; Uránusz = kötetlenség, korlátlanság, a szabályok felrúgása, önállóságra törekvés; Neptunusz = bizonytalanság, káosz, dekoncentráltság, elrugaszkodás a valóságtól; Plútó = átalakulás, átváltozás, halál; Szaturnusz = szorongás, félelem, gát, korlátozás, akadály)

A közlekedési balesetek megértésénél el kell gondolkoznunk azon, hogy hogyan történt az esemény. Minden közlekedésnél, valahonnan el akarunk jutni valahová. Ennek következtében feltehetjük az első kérdést: Honnan hová akarunk eljutni? Jó-e számunkra a kiszemelt célállomás? Van-e a fejlődésünk szempontjából fontos szerepe ha eljutunk oda, amit kiszemeltünk magunknak? Ezeknek a kérdéseknek nagyon fontos másodlagos jelentőségük van abból a szempontból, hogy lelki értelemben mi van a háttérben. Ha elképzeljük, hogy el akarunk jutni A-ból B-be, akkor egy nyilat húzunk, mellyel az irányt jelöljük. Ezt szimbolizálja a Mars bolygó jelzése, de az újonnan felfedezett bolygók közül az Uránuszé is. A Mars azt jelképezi, hogy él bennünk a vágy, hogy eljussunk valahonnan valahová, s hogy beteljesítsünk valamit. Egyszerűbben fogalmazva: valamit nagyon el akarunk érni, és itt a hangsúly az akarunk szón van. Az Uránusz esetében ez másképp hangzik. Gyakran nem valami felé akarunk menni, hanem valamitől el. Ez felfogható fejvesztett menekülésnek, lázadásnak, körültekintés nélküli szabadság és függetlenség keresésnek, s ebben a helyzetben az egyén nem mérlegel, hanem csak megy.
A közlekedési baleset esetében, valami történik, ami miatt az elkezdett mozgás nem fejeződik be. Ez sokféleképpen megjelenhet. Ha gyalog megyünk, eleshetünk, eltörhetjük a lábunkat, beleeshetünk egy gödörbe, lezuhanhatunk valahová, vagy éppen a magasból zuhan ránk valami, elüthet egy autó, fejetlenül rohanunk és nekimegyünk egy oszlopnak, és még sorolhatnánk. Ha járművel közlekedünk, akkor kétféle lehetőségünk van, vagy másokra bízzuk rá az életünket, vagy magunk vezetjük a járművet. Mindennek nagyon fontos szimbolikus jelentősége van, vizsgáljuk meg őket közelebbről!
A zuhanásos eseteknél gyakori a zúzódás, csonttörés. Ebben az esetben a Szaturnusz bolygó szimbolizálja az eseményeket. Mondhatnánk, ő a főszereplő. A Szaturnusz a gát, a kötelesség, és többek között a félelem szimbóluma. A zuhanás azt jelképezi, hogy valahonnan olyan hatás ér minket, hogy nem vesszük észre és ránk esik valami. Gondoljunk csak erre a kifejezésre: „Ránk szakadt a nehézség”, vagy mikor mi zuhanunk le valahonnan: „beleestem a szakadékba, ott vagyok a gödör alján, beleléptem a gödörbe. Ott vagyok a béka feneke alatt. Ennél már csak jobb lehet. Valahogy ki kell másznom ebből a helyzetből”. Ezek az esetek jól szimbolizálják, hogy a háttérben valamilyen nagyfokú nehézséget élünk meg, ami gyakran keveredik a félelmeinkkel, túl nagy feladatot vállaltunk, s a félelmeink megakadályoznak benne, hogy teljesítsük azt. Az is előfordulhat, hogy azt éljük meg, hogy derékba tört az életünk, vagy épp a fejünkre esett valami, vagy a nyakunkba. Ezeken az összefüggéseken érdemes elgondolkodnunk. Hol és mi tört el bennünk, esetleg hol rekedtünk meg, mivel kapcsolatban félünk és inkább egy gödörbe esünk, csakhogy ne kelljen szembenézni a félelmeinkkel? Mekkora feladat szakadt a nyakunkba, amit valójában nem mertünk felvállalni, és végső de talán legizgalmasabb kérdésként, lehet hogy tudat alatt nem akarunk eljutni a kitűzött célunkhoz?
Ha mások vezetik a járművet, amelyen utazunk és baleset ér minket, az egy nagyon kemény szembesítés és nagyon komoly üzenet: „másra bíztuk az életünket, aki nem segít abban, hogy eljuttasson minket a célunkhoz”. Gondolkodjunk el az életvezetés kifejezésen, ha mi vezetjük a járművet, az jelenti azt is, hogy mi vezetjük az életünket. Ha más teszi ugyanezt, akkor ő rendezi el, ő irányítja, ő szervezi az életünket, s esetleg ő viszi szakadékba, nem csak a sajátját, hanem a miénket is. Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy ezentúl ne üljünk be egy mások által vezetett autóba, vagy ne szálljunk fel egy vonatra, villamosra, repülőgépre, hiszen ezt lehetetlenség volna megvalósítani. Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen nézzük meg, hogy kire bízzuk az életünket, ill. gondolkodjunk el azon, hogy a mindennapi életben mennyire van elegünk abból, hogy mások irányítanak, mennyire hagyjuk, hogy irányítsanak és mennyire akarunk kiszállni ebből a helyzetből. Apropó kiszállni: Egy balesetnél, ha az anyósülésről valaki kiszáll a szélvédőn – izgalmas szimbólum! Honnan és miből akarok kiszállni?
Érdemes végignézni azokat az összefüggéseket is, mikor mi magunk vezetjük a járműveket és úgy ér minket baleset. A legizgalmasabb, ha frontálisan ütközünk egy másik járművel, vagy nekimegyünk valaminek. Pl: fának, korlátnak, falnak, stb. Egyértelmű, hogy nem tudunk tovább menni. Ha életbe maradtunk, ami csoda számba megy, a horoszkópunkban biztos hogy jól áll a Jupiter, sőt lehet, hogy a Vénusz is. Az irány és ahová menni akartunk, nem jó. Abból az irányból szembejött egy ellenenergia és álljt parancsolt nekünk, sőt ha a két erő eredőjét nézzük, a szembejövő erő legszívesebben hátra tolt volna minket, hátra, visszafelé, oda ahonnan elindultunk. Egy fal, vagy egy fa jelképezi azt a gátat, amely nem engedi meg, hogy tovább menjünk. Az útirány, ahová menni akarunk nem szabad, nem elérhető. Ha a balesetet úgy tekintjük, hogy megelőzhető lett volna, akkor mindenképpen korrigálnunk kell a kormánnyal, ki kell térnünk, vagyis az életünkben még nem tudunk egyenesen a cél felé haladni, kitérőt kell alkalmaznunk, s lehet, hogy csak nagy kerülővel jutunk vissza arra az útra, amelyen haladtunk. Ha valaki ezt az üzenetet nem érti meg, s megúszott egy súlyos balesetet, rövidesen egy még súlyosabb baleset következhet be, amelynél esetleg az életével vizet.
Más a helyzet, ha hátulról futnak belénk, ebben az esetben a sorstól sürgető jelként kell értelmeznünk, hogy nem haladunk elég jól, elég gyorsan, elég flottul, s valaki besegít ebbe. „Popsin billent, Menjél már!”
Ha oldalról jönnek belénk, akkor valamilyen irányba térítik el a járművet. Ha jobbról jönnek belénk, akkor balra térítenek el. Ennek következtében azon kell elgondolkodnunk, hogy esetleg nem adtuk meg a jobbkéz-szabályt, nem ismertük fel, hogy az adott helyzetben kié a pálya, s a baloldal felé, a passzív oldal felé térít el minket a sors. Ha viszont balról jönnek felénk, akkor aktiválni akarnak, hiszen a jobb oldal felé térítenek el, s ebből az következik, hogy bátrabban kell kiállnunk magunkért. Mondhatjuk azt is, hogy egy ilyen esetben azt hittük, hogy nekünk van elsőbbségünk, hiszen mi voltunk jobbról, a másik meg balról nem adta meg az elsőbbséget, ezért hajtott belénk. Ebben a logikában is van igazság, de ha közelebbről megvizsgáljuk, lehet, hogy a bizonytalanságunkat értelmezte félre a közlekedés másik szereplője. Tehát ismét oda lyukadunk ki, hogy legyünk határozottabbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem mondhatunk le a jobbkezes elsőbbségünkről egy adott esetben. Ha ezt megtesszük, azt tegyük határozottan. A közlekedés során másképp is érhet minket baleset: felcsapódhat egy kő a szélvédőre, kaphatunk egy defektet, hatalmas szél következtében valami ráesik az autónkra (fa, tábla, stb.), egy teherautóról elszabadul egy láda, felrobban valami mellettünk. Mindig az igén kell elgondolkoznunk. Mi robban fel az életünk más területén? Mi az, ami ránk zuhan teherként, ami alól nem tudunk elszabadulni? Mi az, ami a szemünkbe pattan, mondhatnánk: szinte kiveri a szemünket (szélvédőnket)? Az élet mely területén kaptunk defektet? Hol kellene leeresztenünk és kicserélni „a guminkat”? Ha megcsúszunk egy jeges úton, hol és milyen módon csúszott meg az életvezetésünk? Hol voltunk magabiztosabbak a kelleténél? Bejegesedett a kocsink ajtaja és nem tudunk bejutni, mi hol zárkóztunk be érzelmileg, stb?