Karácsony

wedenborghd-wallpapers-christmas-wallpaper-tree-pictures-1920x1080-wallpaper

Nincs szebb, mint a havas Karácsony, s ha ezt nem is tudom garantálni, de legalább lélekemelőnek álljon itt egy-két sor. „A csengők megpendültek, a szántalp reccsent egyet, mert közben odafagyott a földhöz….A szánkó kifordult az udvarból, aztán csak a csengők szóltak távolodóban, mintha kis gyöngyszemek táncoltak volna elmenőben a napsugaras havon… Az úton kis búbospacsirták szaladgáltak, az út menti bogáncson stiglicek szedték a magot, magasan varjak szálltak és közöttük csókák rikkantottak néha, mintha enyhíteni akarták volna a fekete madarak komorságát. A bokrok hószoknyát eresztettek, a fák hajlásaiban megült a hó és néhol peregni kezdett, mintha a napsugarak fényes kis vonalzói érintették volna meg az ágakat. A Somogyi dombok kékes láncán közel jöttek a távoli erdők, a Berekben, távol barnult még a nád, mintegy végtelen szérű, a Balaton jege úgy csillogott, nem lehetett ránézni, és a Badacsony fehér teteje elveszett a magas ég fehérségében. Csak a csengők beszélgettek, az emberek nem. Az emberek ültek a szánon, ültek a tájban, ültek lassú gondolataik meleg ringásában.” Idézet Fekete István: Téli berek c. könyvéből.

Megértem azokat is, akik félnek az ünnepektől, félnek a szívélyességtől, utálnak alakoskodni és másoktól is nehezen viselik el a képmutatást. Azt mondjuk: a szeretet ünnepe, de vajon igazán értjük ezt a szót? Hiszen mit szóljanak azok, akiknek a gyerekkorában soha nem volt egy békés Karácsony sem! Inkább azon reszkettek, mikor tör ki a veszekedés. Az sem lehetetett könnyű, amikor már jó előre a szülők megvették a szerény ajándékokat és karácsonyfára már nem futotta, vagy egyszerűen nem volt divat ünnepelni. Az ember tanulékony, könnyen megtanulja azt, amit otthon látott, s ha a szülők nem szerették a Karácsonyt, nem fordítottak elég hangsúlyt az ünnep hangulatának az emelésére, akkor ezeket a sorokat nem könnyű megérteni. Mit tehetnénk annak érdekében, hogy mégis ünnep költözzön a szívünkbe? Úgy gondolom, hogy a karácsony minden tartozéka a fától a színes égőkön át a gyertyákig, semmit nem ér, ha a szívünkben nincs ott az áhítat, ha nem éljük át, hogy minden ember lélektestvérünk, hogy mindannyiunk otthona a fény és nem a Klauzál u. 7, vagy a Fifth Avenue x. számú épületében van. A csoda nem az ajándékokban van, hanem a ragyogó szempárokban, mosolygós gyermekarcokban, a víg kacajban és a meleg ölelésben.

Az utóbbi években, évtizedekben, egyre inkább rohanás jellemzi a Karácsonyt, a karácsonyi készülődést. Félő, hogy lassan az tűnik el, ami a Karácsony legmélyebb élménye. Ha a szívünkben nincs jelen a csoda, az áhítat, és a szeretet kifejeződése puszta ajándékozássá silányul, akkor elvész az a varázslat, amitől a Karácsony Karácsony. Mi történne, ha most, az idei Karácsonyon, amikor még végezzük az utolsó simításait az ünnepi készülődésnek, az esti vacsorának, lassan szívünkbe költözne a béke és a hangulatunk ünnepélyessé válna, és megtörténne az a csoda, ami ha máskor nem hát ezen a napon megtörténhet. Szívünk kitárulkozik, képzeletben magunkhoz ölelünk mindenkit és átéljük a Karácsony este és éjszaka legmisztikusabb üzenetét, ami nem más mint a végtelen szeretet. Gyerekkorunkban még nyitottak voltunk erre. Csak rajtunk múlik, hogy visszaemlékezzünk arra a kicsi önmagunkra, arra a tiszta szívű, csillogó szempárú angyalváró kisgyermekre, akik valaha voltunk.

Végül azokhoz szeretnék szólni, akik egyedül élnek és ezt az ünnepet most egyedül töltik otthon. Senki nem nyit rájuk, senki nem szól hozzájuk, sőt holnap vagy holnapután sem várnak senkit sem. Mi vezetett idáig? Én nem tudhatom. De biztosan állíthatom, hogy senki sincs egyedül. Azt szeretném, ha ma este mindenki gondolatban átlépné házának, lakásának küszöbét. Vajon hányan ünnepelnek ma a világon? Sok millióan. Tudjuk, hogy vannak olyan vallású emberek, akik kultúrájában a Karácsony nem számít ünnepnek. Sokan vannak ők is, de legalább annyian azok, akik ma ünnepelnek. Gondolatban tágítsuk ki szívünket, töltsön el minket az együttérzés és a szeretet, és sugározzuk ezt kifelé, a világ felé minden embertársunk felé, a meggyötört természet felé és Földanyácskánk felé! Azután táguljon tovább a tudatunk az univerzum felé és éljük át, hogy minden energia, mi magunk is azok vagyunk és a szeretet tartja össze az Egészet. S most az a kérésem, hogy mindenki, aki olvassa ezeket a sorokat és egyedül érzi magát, képzelje el, hogy ott van vele az, akit valaha a legjobban szeretett, vagy ha nincs ilyen akkor képzelje el, hogy ott áll mellette fény ruhájában a Szeretet. Átöleli őt, s ha kigördült volna néhány könnycsepp, azt letörli az arcáról. Ez most nem a fantázia játéka, hanem az a valóság, amit megengedünk magunknak. Lehet, hogy percek telnek el, lehet, hogy órák, de mindez most nem lényeges, érezzük a jelenlétet, s azt, hogy nem vagyunk már egyedül!

Végezetül szeretnék egy idézetet megosztani a Kedves Olvasókkal: „A mennyben az isteni, amely azt alkotja a szeretet. A szeretet szellemi kapocs, amely az angyalokat az Úrral kapcsolja össze, és összekapcsolja őket kölcsönösen egymással, sőt úgy, hogy az Úr tekintete előtt valamennyien egynek látszanak. Ezenfelül tulajdonképpeni élete valamennyinek a szeretet, ezért az életet úgy az angyal, mint az ember, egyaránt a szeretetből nyeri. Hogy az ember legbensőbb életereje a szeretetből származik, azt mindenki tudhatja, ha felette gondolkozik, mivel jelenlétekor az ember felmelegszik, távollétekor pedig elhidegül, teljes elvonásakor pedig meghal. Tudnunk kell azonban, hogy mindenkinek olyan az élete, amilyen a szeretete. Idézet Emanuel Swedenborg művéből.