Az Árnyékszemélyiség

Grabbed Frame 435
Az árnyékszemélyiség fogalma C.G.Jungtól származik. Ő vezeti be a pszichológia témakörébe. Ahhoz, hogy jobban megértsük, beszélnünk kell a tudattalan fogalmáról is. A nehezebb témákat, most nem érintem. A tudatosnak azt tekinthetjük amire éppen gondolunk, de már a gondolataink, hátterében is ott vannak a tudattalan fogalmak. Ezek a fogalmak lehetnek azért a tudattalanban, mert éppen nem gondolunk rájuk. Vegyünk egy példát: Budán lakom, Pesten van elintézni valóm és mondjuk eldöntöm, hogy a Lánchídon megyek át, eközben nem gondolok arra, hogy a Duna, miatt épült a híd, bár ha gondolnék, akkor tudnám, hogy ez természetes. Itt csak nem gondolok rá, ezért marad a tudattalanban. Ebben a helyzetben, nincs semmi érzelmi társulás ami miatt el akarnám felejteni a Dunát, csak simán nem gondolok rá. Abban a pillanatban, ha itt valamikor értek kellemetlen élmények és nem szeretnék rájuk gondolni, akkor ezeket ELHÁRÍTOM a tudatosból. Ha kifejezetten rossz dolgok történtek itt: pl egy régi szerelmi helyzetben, azzal fenyegetődztem a partnerem felé, hogy beugrom a Lánchídról a Dunába, akkor valószínűleg erre nem szeretnék emlékezni, tehát ELFOJTOM. Ebben az esetben megtörténhet az is, hogy, bár az úti célom a Lánchídhoz lenne közelebb, de hirtelen úgy döntök, nem tudatosan, tehát pl én sem értem, hogy miért, de az Erzsébet hídon megyek át. A háttérben a kellemetlen helyzet felidézésének az elkerülése áll. És itt érkeztünk meg az árnyékképzés mechanizmusához. Ha visszagondolva, undorodom az akkori viselkedésemtől pl. azért, hogy ennyire megaláztam Magam, akkor „hányok” minden megalázkodó embertől, a filmeken a hasonló jelenetektől, mert tudattalanul a saját viselkedésemtől hányok és utálom Magamat emiatt. Az árnyék mindig az elfogadott és vágyott személyiségrészek negatív tükörképe. A vágyott alatt nem feltétlenül a magunk által vágyott, sőt, gyakran a mások, pl. tekintélyszemélyektől elvárt viselkedés áll. Legyek jó gyerek! Ezt mondják és megtanítanak arra, hogy milyen a nem kívánt viselkedés. Ha lennének ilyen ösztönkésztetéseim, akkor azokat elfojtom és az árnyékszemélyiség részeivé válnak. Azzal akarok azonosulni, amit a többiek értékelnek, olyan akarok lenni, hogy mások szemében szeretetreméltónak tűnjek és elfojtom azokat a tulajdonságaimat, igényeimet, amelyek mások szemében nem kívánatosak.
Vegyünk pár példát: én igazságos ember vagyok, nem hazudok, nem lopok. Mások lopnak. Én őszinte ember vagyok, mások nem azok. Mindennel, amit kiválasztunk a világból, és azt mondjuk, ez vagyok, az meg nem vagyok, máris megfeleztük magunkat. Mindig választani kell, de nem szabad megtagadni a másik részt sem, hiszen az is bennünk van. Nem lopok, de lophatnék. Egyik részem világos, nap-sárga, másik részem sötét, fekete. Az egyik részemről tudok, sőt választottam, azonosulok vele, a másik részemet utálom, szeretném hinni, hogy nincs is bennem. Az irodalomban pl Mefisztó, Dr.Jekyll és Mr. Hyde. Ez azt jelenti, hogy mindaz, amit nem fogadunk el magunkban, azt kivetítjük a külvilágra. Ebből az következik, hogy ha valaki azt gondolja, lopni csúf dolog és nem fogadja el a lopás létezését, akkor őt egymás után meg fogják lopni. A külvilág ezzel jelzi, hogy létezik az, amiről ő nem akar tudni. Minél jobban gyűlölök, megbélyegzek egy tulajdonságot, az elutasítás energiájával egyenlő energiával vonzom Magamhoz. A külvilágban aztán kivetíthetem másokra és felmagasztalhatom Magamat, hogy ez belőlem hiányzik. Holott nem! Ez az árnyékszemélyiségem része lett.
A Teremtésben, minden jelen van. Bármit kizárok, betettem az árnyékba tudattalanul, és addig visszaköszön, míg nem fogadom el Magamban a létezését. Az ember minden választásával azonosítja magát. Kisgyermekként még egészséges egész, de ebben az időszakban oltják belé a legtöbb szokást. Például két éves kor körül azt, hogy időszerű szobatisztává válni. Amikor lélekben leválunk az édesanyáról – az ezoterikus tanítások szerint körülbelül hét évesen, – az az első szaturnuszi kvadrát az életünkben. Ekkorra már mélyen belemerülünk az anyag valóságába. A világ kettéválik: egyik részünk az ÉN, aki igent mond a világra, a másik a TE, aki nemet mond, hárít, tagad. Mi pedig megtagadjuk őt és így elveszítjük az egész-séget. Egészek vagyunk, csak nem tudunk róla. A teremtett világban mindenkinek joga van megnyilvánulni, ezért az a rész, amit megtagadunk, kívülről akar megjelenni.
Nagyon fontos, hogy szemlélve, bűntudatkeltés nélkül, esetleg szakember segítségével feltérképezve, megvizsgálni, hogy az aktuális árnyék-személyiségrész mikor keletkezett és miért, illetve milyen helyzetben. Erre van mód pszichoterápiás helyzetben. Az árnyék nagyon gyakran jót akar, dr.Gyökössy Endre református lelkész a könyvében úgy beszél róla, hogy az árnyék a „sötét felebarátunk”.

Az árnyékról /részlet egy előadásból/

A Szaturnuszt úgy is felfoghatjuk, mint a karma legnehezebb, legerőteljesebb, főleg a nehézségekkel összefüggő szimbólumát. A karma önmagában nem nehézség. A karma következmény. Mindennek meg van a maga következménye. A jó tetteknek is meg van a jó következményük, meg a rossz tetteknek is a rossz következményük. Már csak az a kérdés, mi a jó és mi a rossz?
Itt érkeztünk el a következő nagyon-nagyon fontos Szaturnuszi dologhoz: hogyan kell nekem Lucifert megélnem? Tényleg rossznak kell megélnem? Arról nem beszélve, hogy az utca sarkon szembe jön velem a Sátán? Nem. Ahogy a megvilágosodás sem jön szembe veled az utcán, a Sátán sem Mindkettővel magadban találkozhatsz. Az ördög is benned van, meg az Isten is benned van. Ebből pedig az következik, hogy neked pedig magadba kell nézned – Rudolf Steiner fogalmaz így: Lucifer arra vár, hogy az ember a maga átélésével és tapasztalatával megváltsa. Annyira lesüllyedt az angyali állapotából, hogy őneki meg kell változnia. Az pedig egyetlen módon lehet, nevezetesen, ha azt halljuk: sötétség, árnyék. Kérdés az, jó fiú vagyok, vagy rossz fiú vagyok, én jó akarok lenni. Ez a jó én. Hogy mennyire jó, úgy ahogy megbarátkoztam vele.
De ezt a másik részemet úgy utálom, hogy az borzasztó. Ez pedig nem más, mint az árnyék. Vagyis minden, amit a külvilágban tapasztalok és főleg, amit a külvilágban utálok, az nem más, mint amit magamban utálok, elhárítottam magamtól és most a külvilágon keresztül kapom vissza. Hú ha, ez ciki. Hát akkor viszont nagy baj van, én ennyire rossz vagyok? Nem.
A történet, nincs jó és nincs rossz. Ezt tanuld meg! Fény van, vagy a fény hiánya. A fény hiánya pedig nem más, mint a sötétség. A tudatod fókuszában hajlamos vagy úgymond kiválasztani. Bizonyos dolgokra igen ill. nem, vagyis megkülönböztetsz. De a megkülönböztetésedbe ha érzelmeket viszel, – anyag alatta a félhold – Szaturnusz – akkor valójában elkezded taszítani magadtól a számodra rossznak megítélt dolgokat. Attól a pillanattól fogva bekerül az árnyékodba.
A Szaturnusz tehát nem más, mint az egyik legfontosabb szimbóluma az árnyékodnak és a kérdés az, hogy a tudatoddal mennyire vagy képes ráfókuszálni, integrálni önmagadba, mert akkor leszel teljes, egész.
Ha a Szaturnusszal a poklot hozzuk kapcsolatba, különösen pl. Lucifert, akkor lux – fény, Lucifer fényhozó. Vagyis ez azt jelenti, hogy a sötétség erői azok a csábítások, amelyek elvisznek a legtávolabb a fénytől. Hogy is mondja a Szentírás a tagadás angyalairól? Kivettetnek a külső sötétségbe. Külső sötétség. Itt a Föld és ehhez képest a Naptól a Föld egy elválasztó. Ha úgy tetszik, kísérleti műhely a Föld, ahol el kell dönteni, mit választunk. Még egyszer szeretném azt mondani, hogy aki ezt választja (mármint a sötétséget), az is a fényt választja. Csak még nem tudja, mert a sötétben tapogatózik. Nála arról beszélhetünk, hogy nála még a fény hiánya van jelen, még nem engedte be a fényt.
Ha csinálunk egy házat és nem csinálunk rá ablakot, akkor ott ülhetünk a sötétben. A fény akkor jön be, ha ablakokat csinálunk. Ha nincs ablak, nem nézek rá, nem látok rá a világra, a dolgokra, önmagamra – a magyar nyelv sokszínűsége -, remélem, kihallod a másik oldalát, ha nem látok rá, sötétségben vagyok. Az a feladatom, ránézzek, rálássak a világra, a dolgokra és ezáltal leginkább önmagamra.
Azt kimondani, hogy nincs háború ez azért borzasztó, mert ez azt jelenti, hogy nem vesszük komolyan az életet. Ugyanis a háború mindennap zajlik. Te egy dologtól félsz, pl. a SZU lerohanja Magyarországot. Te ettől a háborútól félsz. Ugyanakkor naponta háborúzol a fagocitáidon keresztül a különböző kokkuszokkal, stb. Mindenki megvívja a napi háborúját a kórokozókkal, szúnyogokkal. Én elfogadom, hogy vannak bolhák, jó, de ne az én ágyamban legyenek. Innentől kezdve a bolhákat nem szeretem, mi több elkezdem őket utálni, gyűlölni és ki akarom pusztítani őket a világból. Pedig a világban mért van nekem több jogom élni, mint a bolháknak?
És itt jön be egy igazán fontos kérdés, hol van itt az alázat, ami szintén Szaturnuszi dolog és hol van benned a Jupiteri hála, hogy neked ugyanolyan jogod van az élethez, mint a bolháknak, a szúnyogoknak vagy az összes teremtett lénynek ezen a Földön.
Még egyszer hangsúlyozva: a Szaturnusziság azt jelenti, hogy a világból megkapod azokat az idézőjelben tett pofonokat, amelyek abban segítenek, hogy visszaemeld azokat a tudattartalmakat, amelyeket száműztél magadtól és ha neked a földre kell esned a kereszt súlya alatt, akkor a földre fogsz esni a kereszt súlya alatt, ami szimbolikus dolog. Ez a földre esés sok féleképpen, sokféle módon megtörténhet. Ha arról van szó, hogy valakinek el kell veszíteni a gyerekét, vagy meg kell, hogy haljon a gyereke – azért mondok ilyen súlyos dolgot, mert lehet, hogy ennek az embernek már ez a figyelmeztetés sem elég ahhoz, hogy kilépjen a saját sötétségének a köréből. Elképzelhető, hogy valaki azért születik meg odaátról, hogy segítsen a felismerésben, ráébredésben – akár ő hamarabb visszamegy – csak Te ebből okuljál. Ezért vannak a gyakori 1-2 éves gyermek halálok, hogy a gyerek, az a lélek képes azt az áldozatot meghozni, hogy te itt maradjál, és tanuljál. Persze van, aki ebből sem tanul.
A Szaturnusz a sötét felebarátunk. A szenvedéseken keresztül segít eljuttatni a FÉNY-be