Még egy nehéz hét és könnyebb lesz

2016 Szeptember 1-én Újhold lesz, azután szépen lassan elkezdenek távolodni egymástól a Nap Neptunus, Szaturnusz és Mars bolygók. Szeptember 9-én mégegyszer a Nap és Hold nagy hatóköre miatt kapcsolódnak és aztán ez az igen nehéz állás befejeződik. Érzékeltetés végett mondanám, hogy a Szaturnusz-Neptunusz keringése kb 38 év, tehát a legközelebbi találkozásuk egy együttállás formájában 2025-26-ban lesz, tehát egy darabig Velük, mármint a konstellációjukkal nem találkozunk az égen.
Viszont most még igen és a Nap is fűszerezi ezt az állást a Holddal együtt 2016 Szeptember 1-én. Így nagyjából egy Holdhónapig lesz még velünk.
Sokan kérdezik, hogy ez mindenkivel összefüggésben van-e. A válaszom igen, Mindenkivel itt a Földön. De csak azoknak nagyon nehéz most, akiknek ezek a bolygók a születésükkor szintén nehéz kapcsolatban voltak és élethelyzetükben azon a területen, amilyen úgynevezett házakban álltak. Pl 1952-53-as korosztálynak, valamint az 1989-es korosztálynak, mert abban az időben ezek az égitestek együttállásban voltak. Azt nyilván nem tudjuk, hogy kinél hogyan helyezkedtek el, így ennél pontosabb utalás nem lehetséges. Ezért be kell érnünk azzal, hogy figyeljen Mindenki magára ebben a nehéz időszakban. Gyakoroljunk alázatot, türelmet és legyünk egyenesek, becsületesek. Az analógiák elképesztően működnek. Most hallottam, hogy leégett a középkori Párizs díszlete, egymilliárdos a kár. A középkori Párizst idéző kulisszák a Knightfall című amerikai tévéfilmsorozat számára készültek. A mintegy 30 ezer négyzetméteres kulisszavárost három hónap alatt építették fel és 5-6 hónapig szerették volna használni az amerikai filmesek. Leégtek azok a díszletek is, amelyek a középkori párizsi kastélyok belső termeit utánozták.
A tűz oka egyelőre ismeretlen, azt a rendőrségi szakértők vizsgálják. A templomos lovagok középkori rendjéről szóló filmsorozatot az amerikaiak a History Channel tévé csatorna számára forgatják. A horvátországi forgatások után a filmeseknek augusztus végén kellett volna átköltözniük Csehországba, ahol a barrandovi filmstúdiókon kívül több középkori cseh várban és kastélyban is forgatnak.
A barrandovi filmváros a világ egyik legrégibb és legnagyobb filmstúdiója, az 1930-as évek óta több mint 2500 hazai és nemzetközi filmet forgattak ott, köztük több Oscar-díjas produkciót. A Mars jelképezi a tüzet, a Neptunusz a filmes témát, a jelentős anyagi kár a Szaturnusz. Az elmult héten Törökország bevonult tankokkal Szíriába, Mars a háború, Iráni és amerikai hajók között konfliktus
történt, földrengés Olaszországban és Burmában. Közben mondhatjuk, hogy minket ez nem érintett ennyire súlyosan. Hála Istennek! Viszont egyéni nehézségek, bizonytalanságok, útkeresés formájában, sőt egészségügyi téren viszont történhettek azokkal, akik érintettek az egyéni születésük alapján. Egy biztos az óvatosság, a körültekintés, javasolt az elkövetkező héten továbbra is, és lehetőleg ne ragadjunk bele semmibe. Legyünk következetesek, rakjunk rendet Magunkban és a környezetünkben és amit el kell engedni, azt engedjük el.salome

2016 nehéz hete következik /Mars és Szaturnusz együttállás a Nyilasban/

2016 Augusztus 18-as bejegyzés.
Az év egyik legnehezebb hete kezdődött el. A középkorban úgy tartották, hogy a Szaturnusz a nagy szerencsétlenség jelölője, a Mars pedig a kis szerencsétlenségé. Nos ezek ketten rövidesen együttállnak a Nyilas jelben. A Marsot a háború vörös planétájának is nevezték, míg a Szaturnusszal a Kaszást azonosították. Nézzünk egy pár összefüggést, mit tanít az Asztrológia a Szaturnuszról és a Marsról.

SZATURNUSZ – hideg – száraz (A FÉK!)
VÍZÖNTŐ +; BAK
FÉME az ólom

Kronosz Gaia és Uránusz gyermeke. Uránusz megjövendöli neki, hogy hozzá hasonló sorsra jut, de Kronosszal nagylelkűbben bánt fia, Zeusz. Kronoszt, vagyis apját és a titánokat messze nyugatra, egy brit szigetre száműzi.
Szaturnusz = hideg, fagy, jég. Irodalmi művek: A kőszívű ember fiai, Hókirálynő. Andersen Bak-születésű, a Szaturnusz az uralkodó bolygója. A Szaturnusz a szűkülés, a hideg, a bezárkózás jelképe. Ha csak Jupiter létezne, akkor a fák az égig nőnének.
A Szaturnusz a korlát, a fék, a határ, a küszöb őre, a karma ura. A Szaturnusz a kerub, aki nem enged át, csak ha képes vagy megmondani a varázsszót. A Nap a fény, a Szaturnusz az árnyék. Ahogy a régiek a Jupitert a Fortuna majornak (nagy szerencsebolygó) tartották, a Szaturnuszt az infortuna majornak (a nagy szerencsétlenség).
A mindennapi életben számunkra kedvezőbbet a Jupiter mutatja, a Szaturnusz pedig a visszatartó, a korlátozó, a mértéket jelképező. A Szaturnusznak számtalan fontos, pozitív tulajdonsága van. Képviseli az óvatosságot, a mértéktartást, a felelősséget, a visszatartást. Nem elég csak megszelídíteni a Jupitert. „Ha megszelídítettél, felelősséggel is tartozol.” Életünkbe ugyanúgy be kell építeni a Jupitert, mint ahogy el kell fogadnunk a Szaturnuszt. A kettő tükörképe egymásnak.
Ha már megérted a Jupiterben a Szaturnuszt, s ha a Szaturnuszt át tudod változtatni Jupiterré, te már bölcs ember lehetsz.
A fény és az árnyék dualitásában a Szaturnusz az árnyék, a Nap a fény. Rudolf Steiner szerint Lucifer azért született a Földre, hogy segítse az embereket a világosság felé haladni. Ha az emberek képesek fejlődni, akkor Lucifernek kell őket megváltani a sötétség birodalmától. Lucifer neve a lux szóból ered, jelentése = fényhozó.
Az asztrológiai hagyományokban a Szaturnuszt a Küszöb Őrének tekintjük. A Küszöb őre az a kerub, akinek az a feladata, hogy csak akkor engedjen át, ha megfeleltél a kérdésekre. Ha tudod a választ, átmehetsz, ha nem, visszazavarnak. Előbb éretté kell válnod arra, hogy el tudd engedni a földi világot. Buddha azt mondja a szanszaraból (örökös körforgás) csak az tud kilépni, aki megvilágosodott. Buddhi = megvilágosodott. Amikor felveszed a keresztedet, akkor a Szaturnuszt veszed fel. Az élet nehézségei, feladatai a Szaturnusszal vannak kapcsolatban. A határok, a korlátok, a szabályok, az akadályok, az ütközések mind szaturnuszi analógiák.
Képzeljünk el egy kietlen kősivatagot: amerre csak nézünk, kövek, sziklák, kőomladékok, és ezen a terméketlen vidéken még mindig találunk növényeket és állatokat. Majd gondoljunk a sarkkörön túli jég birodalmára, az örökös jég hazájára, amely a Szaturnusz otthona. Hideg, kietlen vidék. Aztán gondolatban menjünk tovább: új kép tárulkozik elénk, a föld alatti barlangok és bányák világa. Talán a szénbánya adja vissza leginkább a maga feketeségével és mélységével a Szaturnusz igazi analógiáját. És mégis, ez a szén arra jó, hogy fűtsünk vele. Ha tovább megyünk, mészkőhegységet látunk, ahol egy cementmű épül, amelynek terméke a cement, amelyből a legkeményebb betont készítik. Ez az alapja az építkezéseknek. A következő kép nehéz fizikai munkát végzőket ábrázol, akik kőfejtőkben dolgoznak, követ faragnak, illetve lerakják az utcakövet. Záróképként gondoljunk Jézusra, aki felveszi a keresztjét és a kereszt súlya alatt görnyedve halad a Golgota felé. A keresztény tanítások szerint azért, hogy kereszthalálával az emberiség eredendő bűnétől az emberiséget megváltsa. (Feloldozza a bűntudata alól.)
A Szaturnusz féme az ólom. Egyedül az ólom képes megfogni pl. a röntgen-sugárzást. Lelki mérgek, amelyek az ólommal kapcsolatosak: a sötéten látás, a búskomorság, a hitnélküliség, a tagadás, a menekülés (feladatok elől), a kötelezettségvállalás elutasítása, a szembenézés elkerülése, a félelem, a gátlásosság.
A Szaturnusz szimbolizál olyan szükséges pozitív tulajdonságokat is, amelyek az emberi életben értékeknek mondhatók. Pl. őszinteség, felelősségtudat, a helyzet komolyságának megfelelő viselkedés, a szükséges óvatosság, a kitartás, az a tulajdonság, hogy mások számíthatnak ránk. Ha pl. az ember képes a különböző életnehézségek, életpróbák után felemelni a fejét, és azt mondani, hogy levontam a konzekvenciákat, képes továbblépni, fejlődni, ez is szaturnuszi analógia.
A Szaturnusz képviseli a tudást. Ezoterikus értelemben a Szaturnusz a Bak, a tudás ura. Ez nem azonos a hétköznapi tudással, hanem a mindenség tudásáról van szó, arról, amikor a Szaturnusz megvilágosodik, amikor az árnyék Nappá válik, amikor fény lesz mindenből. Természetesen sok zsákutca és kerülőút van mire megtaláljuk a valódi célt az életünkben. A szaturnuszi út az életed ösvénye, a karma útja.

MARS – meleg – száraz (AKARAT!)
KOS +; SKORPIÓ
FÉME a vas

Horoszkópban a női vonzerőt jelenti a Vénusz, a Mars pedig a férfiasságot, az aktivitást, a harciasságot, az akarnokságot, a tettrekészséget. A Vénusz ellentétpárja a Mars.
Árész – Mars, a háború istene, az akaratot szimbolizálja. Önérdek, önmagam kinyilvánítására való törekvés, harc azért, hogy elismertessem önmagamat. Harc a vágyaim beteljesítéséért, harc esetleg mások leigázására, hogy én nagyobbnak látszódjam. A Mars az akaraton kívül a konokságot is szimbolizálja.
A Napban túlteng a meleg, a Marsban túlteng a száraz. A Vénuszban túlteng a nedves, a csapadékot a Vénusz jelzi. Az anyaöl is nedves és a hölgyek könnyebben tudnak sírni. A lélek gyöngyszemei a könnycseppek. A meleg-száraz Mars az akarat szimbóluma. A férfi meg akarja szerezni a nőt, a nő pedig érzelmesen odabújik és befogadja. A Mars aktív, küzdő, katonás, akarati bolygó.
Képzeljünk el marsi helyszíneket: Háborús csatatér, nyögésekkel, fájdalmakkal, súlyos sérülésekkel és rengeteg halottal. Fosztogatás és hősies szerepvállalás, ahol az egyik egészséges katona a súlyosan sebesült bajtársát a golyózáporból a lövészárokba menekíti. Lángoló épület, ahol a tűzoltók mindent megtesznek azért, hogy a tüzet eloltsák és halált megvető bátorsággal mentik ki az áldozatokat. Majd képzeljünk el egy vaskohászatot, ahol fémes kalapácsütések közepette vörösen izzik a megolvadt vas, s a munkásokból dől az izzadtság. Vált a kép, a következő pillanatban egy fegyverkereskedést látunk, ahol különböző szúró, vágó illetve lőfegyvereket árulnak, majd ismét váltás és egy kórházi műtőben vagyunk, ahol most fejeztek be egy operációt és készülnek a következőre. Egy anyából fogják az elhalt embriót kikaparni. Eközben a kórház egy másik részlegében, a fertőző osztályon súlyos influenzás fertőzés közepett magas lázzal fekszenek a betegek. Csorog róluk a veríték. Élni akarnak! A következő kép egy kocsmai verekedés, ahol kések kerülnek elő, és félő hogy az ott lévők megkéselik egymást. Némelyiknek már így is dől az orrából a vér. Nem folytatom a horrorisztikus jeleneteket, ezért egy kedves idilli képpel fejezzük be: A lovagkorban vagyunk és a hős keresztes lovag most veszi el kedvese keszkenőjét, hogy emlékként a csatába magával vigye, majd sarkon fordul a paripájával, vissza se néz, úgy vágtat el.
Akinél jól áll a Mars, az határozott, merész, indulatos, célratörő és bátor a vakmerőségig, nagylelkű, becsületes és nyílt, harcol mások érdekeiért, lovagias és gáláns, szereti a veszélyes sportokat.
Ha a Mars rosszul áll, nagyképű, összeférhetetlen, brutális, visszaél mások gyengeségeivel, nem tisztel se Istent, se embert, csak a nálánál erősebbet, bosszúálló, kihívó és tolakodó.
A női horoszkópban a Mars szimbolizálja azt a férfit, aki a hölgy álmainak lovagja. A Mars általánosságban jelent minden harci cselekményt, kapcsolatban van súlyos természeti katasztrófákkal, fertőzéses lázas állapotokkal.
Erőteljesen megjelenik a következő foglalkozású emberek horoszkópjában: katona, rendőr, tűzoltó, vasmunkás, gépész, hadmérnök, fogorvos, sebész, hóhér, hivatásos sportoló, tűz és robbanás veszély mellett dolgozók.
Szellemi síkon a Mars azt az ember mutatja, aki leküzdi ösztöneit, vágyait, és végül úrrá lesz önmagán.
Árész – Mars, Zeusz és Héra fia volt, a vad ösztönöket képviseli. Forró és heves vérmérséklete egyszerre megnyilatkozik a nemek kapcsolatában ugyanúgy, mint a harctéren. Mindig nyílegyenes úton jár, a kitűzött célt nem téveszti, a módszere a gyors lerohanás.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a két égitest találkozásának szimbólikus jelentéstartalma, a jelentések repertuárja elég széles skálán mozog és bizony sok rémisztő is van közöttük.
DE A BÖLCS URALKODIK A CSILLAGAIN!
Ezért, ha megfelelően átkeretezzük a ránk váró történéseket, akkor a legjobb megoldás pl a Jóga útja. Jobb, ha magunk vezetjük be az önkorlátozást, mint valamilyen kataklizma sorscsapása teszi ezt Velünk. A mérték, mértéktartás főszerepet kell, hogy kapjon mindenhol. Hiszen a balesetektől az erőszakos cselekményekig, minden szerepelhet a skálán.
Fontos lehet a mértéktartó sportolás is, a mértéktartó munkabeli erőfeszítések. A REND létrehozása magunk körül. Az önfeltárás, önelemzés és a külső harcok elkerülése.
Hogy minden szép és jó legyen a Neptunus is szerepet kap az elkövetkező időben, ami által a káosz, zavarodottság is előtérbe kerülhet. FolytatomMars

IDL TIFF file
IDL TIFF file

A fogyasztói társadalom csapdái

Az érték fogalma

Ahhoz, hogy a problémát megértsük, előbb beszélnünk kell az érték fogalmáról. Az érték, mint fogalom minden ember számára mást jelent. Hiába gondoljuk azt, hogy az arany érték, és tele lehet vele a zsebünk, ha egy amazonasi esőerdőben ronggyá ázva, húsz nap óta éhesen kóborlunk. Ugyanezzel a hasonlattal élve, hajótöröttként az óceánon az aranyrudat inkább kilöknénk, mert lehúz a víz alá, mintsem hogy tovább kiabálnánk segítségért. Vagy ha egy erdei kirándulás során megéhezünk, nekiállnánk uzsonnázni, de nincs nálunk só, hogy az ételünket megízesítsük. Kijelenthetjük tehát, hogy az érték embertől és helyzettől, kultúrától, neveltetéstől, számos tényezőtől függ.
Az első és legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk az életünket értékelni. Erre sokan azt válaszolnák: „Én értékelem az életemet” Erre a válaszom az, hogy nagy általánosságban, globálisan, de gondolni kellene arra, a nap minden pillanatában, hogy milyen jó hogy élek. Erre többen ismét ellenvetést fogalmaznának meg: „ha sütkérezem a napon, jól érzem magam, átölel a kedvesem, vagy éppen jól vagyok lakva, nincs semmiben hiányom, akkor örülök az életnek. De most hagyott el a szeretőm, ellopták az autómat, meghalt az édesanyám, így nem tudok örülni az életnek. Kevés ember él olyan szinten a világban, aki a negatív eseményeket is átélve felteszi magának a kérdést: ebben ami történt Velem, mi számomra az érték, mi a tanítás, mire fejleszt ez engem, mi benne a jó?
Ez ugyancsak az érték illetve a hozzáállás viszonylagosságát tükrözi. Nem csak az élettel vagyunk így. Saját magunkkal is így vagyunk. Ha a külvilág értékesnek, hasznosnak lát minket, akkor sokkal inkább elégedettek vagyunk, mint amikor kritikát, ellenvéleményt fogalmaznak meg velünk szemben. Nem beszélve az alapvetően önbizalomhiányos emberről, aki még a dicséretre, a sikereire, a jól elvégzett munkájára is úgy reagál, hogy ez most csak véletlenül sikerült, de egy pillanatnyi lazítást sem szabad megengednie önmagának, mert máris „szó érheti a ház elejét”.
Nem beszélve arról, hogy egy családi körbe vagyunk betagozódva, rokonaink vannak, akiknek a véleménye fontos lehet számunkra, és elsődlegesen szüleink értékszemléletét örököltük.

Az érték és a pénz

Ebben az óriási értékversenyben teljes mértékben a pénz kapta meg a főszerepet, holott a pénz valamikori létrejötte abból a célból történt, hogy az emberek megkönnyítsék maguk között az árucsere forgalmat. Manapság azonban minden mögött óriási haszonszerzési vágy fedezhető fel mozgatórugóként. Egyfajta modern rabszolgaságban élünk, amelyben mindenki a munkája és a teljesítménye által értékelhető és ennek következtében ha csak egy kicsit is enged a lazításnak, vagy úgymond nem figyel oda, máris számíthat a kiselejtezésre. Ennek következtében egyre kevésbé értékes az, amit egy 40-50 éves korú ember végez azon haszonleső cégek és multinacionális vállalatok szemében, akiknek az a céljuk, hogy a legkisebb befektetéssel a legnagyobb hasznot húzzák. Ezzel magyarázható az, a tendencia, amely a világon egyre inkább eluralkodik, hogy gyermekeket, fiatalokat kezdenek el dolgoztatni, akiknek a munkabírása az ő szemléletük szerint még elégséges, és éhbérért dolgoztatják őket. Ez tapasztalható ma a Távol-Keleten, Afrikában.
Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, a nyugati társadalmak gondolkodásmódjára is szükség van. Bármilyen globalitásról is beszélünk, a globalitás mögött mindig ott van az egyes ember. Nézzük meg a civilizált nyugati társadalom emberének a gondolkodását. A saját munkájával kapcsolatban elvárja, hogy minél magasabbra értékeljék, minél nagyobb fizetést kapjon érte, ezáltal a pénze is értékesebb a vásárlóerő tekintetében. Ő érte, mint fogyasztóért versengenek a különböző termékeket előállító cégek és áraikat egymás alá ajánlják, csak hogy a fogyasztó az ő termékeiket vásárolja. Ebből következik, hogy irreálisan túl lesz értékelve a nyugati ember munkája, munkabírása és most már kimondhatjuk, irreálisan le lesz értékelve a keleti ember munkája és munkabírása. A nyugati civilizációban mindenki, mindent olcsón szeretne megkapni és nem foglalkozik azzal, hogy a Föld egy másik pontján ki mennyit görnyedt azért, hogy ma akár táplálkozás, akár egyéb jóléti szempontból jól érezhesse magát. Nyilvánvalóan felfedezhető egy végtelen nagy önzés, amely arról szól, kissé szélsőségesen fogalmazva, hogy magunknak mindent megakarunk teremteni, de a másik jólétével nem törődünk, nem foglalkozunk. Ennek a gondolkodásnak a társadalmi veszélyei beláthatatlanok. Minél szélesebb tömeget tartunk éhbéren, annál nagyobb az esélye, hogy ezek az emberek fellázadnak és elsöprik a nyugati civilizáció virágzását. Érdemes elgondolkozni azon, hogy minden ember számára szükséges, alapvető érték az egészség, a mindennapi örömök megélése, és az élet különböző ajándékai, mint pl.: a gyermek.
Ha ránézünk a keleti társadalmakra, mint Kína, India, vagy más népesebb országokra (Indonézia) akkor azt látjuk, hogy a szegény és a mi szempontunkból elmaradott emberek boldogan vállalják a szerelmük gyümölcsét a gyermeket, mert az ő évezredes tradícióik a család fogalmát értéknek tekintik. Ezért a népszaporulat ezekben az országokban egyre ijesztőbb mértékben nő, de csak számunkra nyugatiak számára, hiszen tudjuk, hogy Kínában egy tál rizsen is képes élni egy ember, csak mi gondoljuk azt, hogy svédasztal javaiban kell dúskálnunk minden nap. Gondoljunk csak bele: Mi magyarok is, az eu-hoz csatlakoztunk, mert ott remélünk jobb életet.
Nem véletlen, hogy ijesztő számunkra ez a tömeg, hiszen állandóan ott feszül a ki nem mondott kérdés a lelkünk mélyén: „Mikor gondolják azt, hogy nekik is több kell, mint egy tál rizs” – és indulnak el keletről a ma már több mint egymilliárd kínai, az egymilliárd indiai és a további igen népes ázsiai országok lakossága. Azzal, hogy a nyugat-európai és amerikai cégek olcsón dolgoztatnak távol-keleten, akarva akaratlanul elviszik a nyugati kultúrát, pl: az amerikanizálódott Japán, Itt egyre kevésbé értékesek az ősi tradíciók és egyre inkább tért hódítanak az amerikai álom csapdái. Japán egyébként is egy rendkívül érdekes ország, mert az ősi tradíciók mellett óriási jelentősége van abban, hogy a nyugati társadalmak is egyre inkább a számítógép bűvöletébe és őrületébe helyezzék bele a mindennapi libidójukat. (A modern technikai fejlesztések jelentős része innen származik.) Elindult egy olyan spriál, mely vészesen lefelé halad és aláássa az élet azon értékeit, melyek magának az életnek a fenntartását céloznák meg. Hitem szerint ami bent van az van kint is.

A pénz az Ókorban és a Középkorban az árucserét megkönnyítő folyamat része volt. Ma a modern tőzsde és részvénypiacon a pénz maga is kereskedelmi eszközzé vált, ami azért döbbenetes, mert a pénz nem önálló érték. Egy papírfecni, amire teljesen mindegy, hogy milyen színű nyomdafestékkel és milyen számokat írunk. Ma már ennek a szimbólumnak is árfolyama van, és hatalmas piaca. Vajon miért félti Amerika a dollár hegemóniáját és miért próbál az EU ennek valamelyes ellensúlyozására egy önálló pénzt fenntartani? Miért akar mindezen pénzpiacoktól Svájc vagy Nagy Britannia független maradni. Tudjuk jól, hogy mindkettőjük pénzének változatlanul jelentős értéke van. Nézzük pl. Svájc esetét!
Miután Svájcban régóta rájöttek arra, hogy az emberek nem szeretik, ha belelátnak a zsebükbe, viszont szívesen viszik el egy olyan országba a pénzüket ahol nem kérdeznek semmit és nagy gondossággal kezelik a pénzüket. Ilyen ország Svájc és ilyen intézmények a svájci bankok. Óriási energia áramlik tehát Svájc felé a pénzen, mint szimbólumon keresztül. Ezen pénzek mögött azonban gyakran törvénytelen vagy illegális erők állnak. Mivel ez Svájcnak nem számít, az odaáramló pénz biztos nemzeti valutát eredményez. Nem akarom leértékelni a svájci ipar és gazdaság szerepét, de ennek a tanulmánynak nem az a célja, hogy ilyen részletességgel foglalkozzon egy adott ország gazdasági kérdéseivel. Hasonló a helyzet, más adóparadicsomnak tartott ország esetében.
Nagy Britanniaban, mint régi világnagyhatalom számára, sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy az angol emberek nem engedik, hogy nemzeti valutájuk presztízse veszteséget szenvedjen. Ha ezeket az összefüggéseket figyelembe vesszük, megint eljutunk arra a felismerésre, hogy a pénz értékének a fenntartásához hozzátartozik a nyugati társadalom felfújt luftballonjának a megtartása, illetve az a képzet, ezek a társadalmak erősek és értéknövelők.
Hol jegyzik India, vagy Kína nemzeti valutáját? Banki értelemben jegyzik, de jól látható, hogy a ma igazán meghatározó valutákhoz képest ezek sehol sincsenek. Lassan változik persze a helyzet, de lassan. Ma a pénz értékállóságáról beszélünk, ami azért vicces, mert viszonylag „jó papírból” készítik ezeket , s ha csak nem tesszük ki őket annak hogy az egér megrágja, vagy elpenészedjenek, akkor ezek a pénzek sokáig megtartják fizetőeszköz voltukat. Az értékállóság valójában nem erre vonatkozik, de ez a kifejezés éppen ezért vicces, mert valami olyasmiről beszélünk, ami valójában nincs és mégis van. Van, mert biztosítjuk neki a zöld utat azzal, hogy közös megegyezésben megállapítjuk, hogy mennyit ér egy 100 eurós bankjegy, abból a szempontból, hogy milyen tárgyakat, eszközöket, termékeket lehet érte vásárolni az áruházban, vagy a piacon. Erre mondja a neoliberális szemlélet, hogy az értéket majd eldönti a piac. Ez szépen hangzik, de koránt sincs így, hiszen ha a nyugati társadalmaknál van az a gazdasági és – nyugodtan kijelenthetjük – fegyveres erő, amely a világot sakkban tartja, akkor valójában ezek a társadalmak határozzák meg, hogy minek mennyi az értéke.
Erre mondhatjuk, hogy határozzák meg az indiaiak, vagy a kínaiak, csakhogy az egyéni vásárlóerő ezekben az országokban viszonylag csekély a nyugati társadalmakhoz képest és ezen országok lakói ma is az európai és az amerikai piacnak termelnek jobbára potom áron. Ha szemrevételezünk egy GDP táblázatot, ami a nemzeti össztermék statisztikai táblázata, az látjuk, hogy ezen országok jelentős mértékben elmaradottak. Ez ma egyre inkább változik, pl: maláj kistigrisek, és Kína esetében, de hiába nő rohamos mértékben a GDP, ezekben az országokban továbbra is magas a szegénység és az elmaradottság a nagyobb társadalmi csoportokban.
Miután példaként az amerikai és európai társadalmak színvonala áll, ezen távolkeleti, valamint afrikai és jónéhány dél-amerikai elmaradott országban élő emberek számára egyre inkább ez lesz a vágyott álom, hogy eljussanak a fent emlitett országok valamelyikébe.

Az energia értéke

Térjünk át egy másik témára. A mindennapi létünkben meghatározó fogalom az energia. Ahhoz, hogy újratermeljük a testünkben azt az energiát, amivel a holnapi napon is tudunk létezni, ahhoz pl. megfelelő módon kell táplálkoznunk, pihennünk, lazítanunk.
Az energia nem csak önmagunk ellátására szolgál, hanem a kényelmünk, a szórakozásunk, a biztonságunk megteremtésére is irányul, s miután a Földön az időjárás erőteljesen meghatározza egyéni biztonsági érzetünket, nem csekély mértékű energiát fordítunk arra, hogy a földi időjárás viszontagságait ellensúlyozzuk. Évezredeken keresztül az ember együtt élt a természettel és bekalkulálta a természeti hatásokat. Úgy táplálkozott, úgy élt, ahogy ezt az időjárás lehetővé tette. Manapság az emberek – különösen az északi félteke lakossága tisztelet a kivételnek – rengeteg energiát élnek fel és nem gondoskodnak kellőképpen az utánpótlásról. Ha az Ókorba visszatekintünk de később a Középkorban is, észrevehető, hogy hatalmas erdőirtásokkal éltük fel a természet energia raktárait és nem pótoltuk azt amit feléltünk. (A Földközi tenger partvidékén ezért nem találhatjuk meg csak foltokban az őshonos növényzetet és helyette mindent a cserjés-bozótos a macchia borít be és ezért kopárak a sziklás domboldalak Görögország területén, mivel ott a legeltetéssel lehetetlenné vált a visszaerdősödés. És hogy egy hazai példával is éljek, a honfoglaló magyarok idejében a Kárpát-medence erdővel borítottsága 70-80 % volt, ez jelenleg a 20%-ot sem éri el) Időközben az emberi népesség növekedésével a mezőgazdaságra helyeződött a hangsúly és a Föld energiáját átvitt értelemben szintén kizsigereltük.
Az elmúlt században a műtrágyázással a „fejlett” társadalmakban még inkább sikerült. Ijesztően lecsökkenteni a talaj mikroelemeinek a mennyiségét. Magyarországon a Gödöllői Agrártudományi Egyetem megállapította, hogy a ma termesztett búza és különböző haszonnövényeink már csak 50%-ban tartalmaznak mikroelemeket 1960-hoz képest. (Ha az 1960-as mikroelem mennyiséget 100%-nak képzeljük el, ezen elemek mennyisége 50%-al csökkent mára.) Minket, Magyarországot viszonylag még bioaktív országnak tekintenek. Ez az adat ijesztő, hiszen ez azt jelenti, hogy a táplálkozásunkban bevitt ételek vagy nem pótolják a mikroelemhiányunkat, vagy a dupláját kellene megenni az élelmiszereinknek, hogy pótolni tudjuk vele a hiányt. A tudomány fejlődésével az energiafelhasználásunk sokszorosával megnőtt. Ma már óriási mennyiségű energia fogy el a kedvtelésünk, szórakozásunk, pihenésünk érdekében. Az emberek régen beosztóan bántak azokkal az eszközökkel, amelyekkel a fényt próbáltak fenntartani este és éjszaka. Thomas A. Edison találmánya odavezetett, hogy ma fényárban úszó városaink, lakásaink óriási mennyiségű energiát zabálnak, nem beszélve a fényreklámokról és különböző figyelemfelkeltő eszközökről, a TV-t és számítógépeket is beleértve. Óriási energiát emészt fel a háztartási eszközeink garmada, a hűtők, a mosógépek, mosogatógépek, mikrók és egyéb háztartási kisgépek függetlenül attól, hogy úgy éljük meg, hogy a kényelmünket szolgálják.
Azt gondolnánk, hogy a megnövekedett idő a javunkat szolgálja, de az a tapasztalat, hogy nem. Ha megkérdezzük az embereket, mindenki arra panaszkodik, hogy egyre kevesebb az ideje. Nem a civilizációtól mentes indián törzsekre, négerekre vagy ausztrál bennszülöttekre gondolok. Ők ma is csodálatos harmóniában élnek a természettel, s ahogy az elején érintettem örülnek az életnek és mindenért hálásak. Örülnek a napfénynek, ha esik az eső, hálát adnak a táplálékért, a gyermekáldásért, az egészségért, a gyógyulásért, valójában mindenért. Szerves élettudatban élnek. Természetes számukra, hogy mindenért meg kell küzdjenek, s a befektetett energiájuk térül meg mindenben. Ezzel szemben az ún. civilizált társadalmak minél kevesebb energia-befektetéssel minél több haszonhoz szeretnének jutni, ami az eddig elmondottak alapján belátható, hogy nonszensz. Előbb-utóbb ennek meglesz a böjtje. Sokat már nem kell rá várni. Kijelenthetjük, hogy az elmúlt évszázadban az emberiség oly mértékben felélte tartalékait, hogy vagy gyökeres tudatváltozáson megy át, vagy ahogy ma szokták mondani: „padlóra küldi önmagát.”
Súlyosan megsértettük azt a fogalmat amit ökológiának nevezünk. Ami nem más, mint adott életközösségek – belértve növényi, állati és emberi társulások – együttélése és adott földi ökoszisztémához való alkalmazkodásuk. Ami azt jelenti, hogy tiszteletben tartják egymást és lehetővé teszik, hogy a Föld és ezen ökoszisztéma újratermelje önmagát. Ha figyelembe vesszük ezt a megközelítést, elmondhatjuk, hogy a legjobb úton vagyunk afelé hogy nemhogy korlátozzuk a regenerációt, hanem módszeresen kiirtjuk azt. Mindezt azért, mert fogyasztói társadalmunkban a fogyasztásra és az az általi növekedésre helyeztük a hangsúlyt és nem az egyensúlyra.

Az energia fogalma itt érthető meg igazán. Sokkal tágabban kell értelmeznünk, mint azt eddig tettük. Nem csak ahhoz kell energia, hogy el tudjam végezni a munkámat, tisztába tegyem a gyermekemet, rendelkezésemre álljon egységnyi fűtőanyag, hogy a lakásom fűtött legyen, hanem figyelnem kell a Földre, arra, hogy a talaj energiáját tiszteletben tartsam, a figyelnem kell a földben rejtőző energiahordozókra és figyelnem kell a saját pazarló életmódomra, amely mérhetetlen önzésemből fakad. Itt nem elég azt mondani, hogy ez másra igaz, rám nem! Mennyivel több vizet használunk egy kádbeli fürdésnél, mint egy zuhanyzásnál? Hány helyen ég a villany a lakásunkban, ahol éppen nem tartózkodunk. Mindig maximálisan kihasználjuk a mosogatógépünket? Csak annyi élelmiszert vásárolunk, amit el is fogyasztunk, vagy jelentős részét kidobjuk a szemétbe? Számtalan ehhez hasonló kérdést feltehetnénk még önmagunknak, de félő hogy nem tudnánk számunkra szimpatikus választ adni. Nyilvánvaló, hogy nem szeretnénk visszamenni az ősközösségi társadalmakba és „a Földünk nem is várja ezt el”. Számtalan jó példa bizonyítja, hogy a regenerációs lehetőségek óriásiak. Ahol egy kicsit is békén hagyjuk földünket, ott a növényzet és az állatvilág ismét teret hódít magának. Számtalan pusztulásra ítélt faj örvendetesen szaporodni kezd, de be kell látnunk, hogy ezek a pozitív jelzések nagyon törékenyek. Egyre többen vannak azok, akikben felszínre jut az ökológiai gondolkodás és a felelősségtudat, hogy felelősek vagyunk önmagunkért, környezetünkért, a földünkért. A megoldást az emberi megközelítésben kell keresnünk. Sok mindent át kell értékelnünk ahhoz képest, ahogy eddig gondoltuk. Így az energiafelhasználásunkat, a táplálkozásunkat, a közlekedési szokásainkat, mindennapi létünket és természetesen sajátságos belső világunkat is, pszichológiai, vallási és hétköznapi tudati értelemben egyaránt. Itt az ideje, hogy újjászülessen az emberek társadalmában az az erő, amely nemet mond annak a fajta kizsákmányoló, önpusztító önzésnek, ami jelenleg a világunkat meghatározza. Az eddig elmondottak alapján nemcsak az ökológiai kérdésben, hanem társadalmi kérdésben is a helyzet drámai. Ha önmagunktól becsületesen megkérdezzük, hogy egyenlőnek tarjuk-e magunkat minden más élőlénnyel ezen a világon, akkor minden valószínűség szerint azt fogjuk válaszolni, hogy igen. A kozmikus lét nem kivételez a Margarétával a Leopárddal, vagy az Emberrel. Az élet mindenki számára szent és sérthetetlen, ennek következtében nincs jogunk kiirtani sem növényeket, sem állatokat. (Eleve haszontalan az az elképzelés, hogy egy növény vagy egy állat hasznos, vagy káros. Nem lehet abból kiindulni, hogy pusztán azért, mert megcsíp a szúnyog az egy káros rovar. Nekünk talán káros, de póknak vagy békának hasznos. Ökológiai szempontból éppúgy illeszkednek ők a táplálkozási láncba, mint bárki más.) Sajnos az elmúlt évszázadok és évezredek sorában egy jottányit sem léptünk előre a társadalmi különbségek megszüntetése terén. Változatlanul megjelenik a rasszizmus, lenézi a gazdag a szegényt, és aki teheti kizsákmányolja a környezetét. Ez nem csak nagyban igaz, családon és kisebb közösségeken belül is jelen van. Ennek a működtetője egyértelműen az egoizmus. Ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk, rá kell döbbennünk arra, hogy nem egy ösztöneit kiélő, állati sorban lévő lény vagyunk, hanem egy szakrális teremtmény, aki – ha a Szentírásra támaszkodunk – nem csak hatalma alá hajtja a földet, növényeivel és állataival egyetemben, hanem gondoskodik a Föld növényeiről és állatairól és felelősséggel tartozik irántuk.
Természetesen vannak már ma is sokan akik ökológiai tudatossággal élnek, de nagyon kevesen. Mindannyiunknak sürgősen tanulnia kell ezt a folyamatot, mert rövidesen megjelenik a felirat, hogy: ZÁRÓRA!

A fogyasztás

A fogyasztás hátterében elsősorban az áll – különösen a nyugati civilizáció országaiban és az itt élők gondolkodásában – hogy azt szeretnénk, hogy minden kevesebb energiánkba kerüljön, minél kényelmesebben élhessük az életünket, lehetőség szerint minél többet szórakozzunk és eközben a javak, melyeket megtermeltünk minket szolgáljanak. Ez egyre inkább a Föld kizsigereléséhez vezet, gondoljunk csak arra, hogy nehéz úgy eredményeket beseperni, hogy nem rakunk bele kellő mennyiségű energiát. Az Ószövetségi Szentírásban a következő mondat olvasható: Testednek verítékével keresd meg a kenyeredet! Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, egyre kevesebb verítéket szeretnénk hullatni, hogy megtaláljuk a boldogságunkat, sőt a komfort érdekében mindenről hajlandóak vagyunk lemondani, még a testi egészségünkről is. Gondoljunk csak a televízió, vagy a számítógép előtt ülés rendkívül egészségtelen voltára. Vagy amikor nincs kedvünk lekapcsolni a villanyt abban a szobában ahol már nem tartózkodunk. Az ételekkel a legkevesebb ráfordítással igyekszünk elkészíteni, és ezért alkalmazzuk a mikrohullámú sütőt, a mélyhűtött termékeket és a nagy bevásárló áruházláncokat, mert ez a kényelmes. A megtakarított idő egyre inkább úgy jelenik meg az életünkben, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Legalábbis nem tudjuk jól beosztani. A mai életstílusunkkal egyre inkább az alábbi közmondást valósítjuk meg: „Utánunk a vízözön”. Ez a mondat utal arra a fajta önzésre is, hogy legkevésbé foglalkozunk az utánunk jövő nemzedékekkel és az ő életlehetőségeikkel. Ha mégis az utódlás és a szaporodás kérdésével hajlandóak vagyunk szembenézni, az is sokkal inkább kapcsolható össze azzal az aggodalmunkkal, hogy milyen lesz az öregségünk, hiszen nem lesz aki a nyugdíjat biztosítsa számunkra. A termékek melyeket megtermelünk, szintén óriási pocséklásra ösztönöznek. Nem megjavítani akarjuk az elromlott gépeinket, autóinkat, hanem lecseréljük őket. Köztudomású az az igény – azoknál akik anyagilag megtehetik – hogy három évenként időszerű egy autócsere, mert utána egyre több hibája lesz az autónak. A túlfogyasztás és a „ne javíttasd, dobd el és vegyél újat” szemlélet kialakulásához a modern közgazdaságtan nagy mértékben hozzájárult. Egyik legfontosabb tézise, hogy a nyersanyagnak nincs értéke, az árú annyit ér, amennyit dolgoztak vele. Ez kiegészült korábban azzal a téves felfogással, miszerint a Föld készletei kimeríthetetlenek. Ha ez tényleg így lenne, akkor valóban nem volna érdekes a nyersanyag értékével törődni, de a bolygónkon nincs semmiből sem végtelen. Mindennek megvannak a maga határai a termőföldek ásványianyagtartalmának és kiaknázhatóságának éppúgy, mint a nem megújuló erőforrásoknak. A 20. század végére általánosan elfogadottá vált, hogy készleteink nem végtelenek, úgy kell velük sáfárkodnunk, hogy közben figyelembe vesszük azt is, hogy gyermekeink is vannak, és később nekik is lesznek gyermekeik, ők is szeretnének majd teljes életet élni, nem mindegy tehát, hogy mi hogyan éljük a sajátunkat, gondos gazdaként, vagy pazarlóan, nemtörődömséggel. A 1987-es ENSZ által kiadott Brundtland jelentésben szerepel egy új fogalom a fenntarható fejlődés, mely ugyanezt foglalja össze.

„A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, üzleteké, társadalmaké stb.), ami „kielégíti a jelen igényeit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját igényeiket”

Szerencsére bíztató jelek is vannak, ilyen az etikus fogyasztás iránti igény. A túlfogyasztás, túltermelés, tömegtermelés visszásságait felismerve egyre több civil szervezet áll ki az etikus fogyasztás mellett. Hiába a tudományos fejlődés, a bolygó lakosságának 75%-a éjt nappallá téve dolgozik, robotol, hogy eltartsa a másik 25%-ot. Míg az előbbiek éheznek, vagy épphogy a létminimumon tengődnek, mások luxusjachtokon süttetik a hasukat. A már említett árverseny miatt a nagyobb cégek egymás alá licitálnak, aminek az eredménye, hogy az őstermelő is egyre olcsóbban kénytelen eladni a termékeit. Ha megteheti, otthagyja munkáját és új hivatás után néz, amiből jobban megél, de nem ez az általános. Az ültetvényeken, nagyobb mezőgazdasági földeken dolgozók számára nincs más alternatíva. A dél-amerikai, afrikai kakaó és kávéültetévenyeken napi 1-2 dollárért dolgoztatják az embereket. Ráadásul egy doboz kakaó ára a szállítók a forgalmazók és a termelők között nem arányosan oszlik el. A legkisebb részesedést éppen az kapja, aki nélkül az áru nem is létezne.

Táplálkozás és egészség

Miközben az emberek száma és a gazdaság szélsebesen növekszik, a Föld tartalékai egyre fogynak. A fafelhasználás jelentősen megnőtt, mert hatszor annyi papírt használunk, mint ötven évvel ezelőtt. A gabonafogyasztás 1950 óta megháromszorozódott. Bármennyire hihetetlen, a Föld 75%-át alkotó tengerekben és óceánokban egyre kevesebb a kifogható halmennyiség, miközben a felhasználás üteme még mindig nő. Egyre mélyül az a szakadék, mely a növekvő gazdaság és a Föld ökológiai adottságai között tátong. Érdekes azon elgondolkodni, hogy a Földet a magyarban anyaföldnek, oroszul földanyácskának nevezik, a görög mitológiában Gaia szintén nőnemű. Kijelenthetjük szimbolikusan, hogy a férfias erők változatlanul kihasználják a női erőket. Miközben egyre jobb életet akarunk magunknak teremteni és egyre hosszabb a nyugati emberek élete, közben a népszaporulat jelentős mértékben visszaesik. Ez komoly veszélyeket jelent az eljövendő munkaerőpiacon, nem beszélve arról, hogy jelentősen át kell alakítani a nyugdíj intézményét, hiszen nem lesznek utódok, akik a nyugdíjat fizetnék. Egyre jelentősebb az édesvíz felhasználása, miközben a Föld vízháztartása a körforgás következtében nem változik. A víz az asztrológiában a lelki folyamatokat képviseli. Az egyre fogyó vízkészlet, tökéletesen megmutatja a világ jelenlegi diagnózisát, nevezetesen, hogy egyre lélektelenebbé válunk, miközben a hatékonyságot hangsúlyozzuk. A hatékonyság következménye, hogy az élelmiszer megtermelésében is egyre gyorsabban, egyre nagyobb eredményeket akarunk elérni, különösen a haszonszerzés szempontjából. Ahhoz, hogy az ételeink fogyaszthatók legyenek, külön iparág létesült, ahol aromákon keresztül próbálják a fogyasztót elcsábítani. A reklámok úgy próbálják bemutatni a termékeket, mintha azok tele lennének természetes anyagokkal, miközben egyre kevesebb természetes anyagot tartalmaznak. Minap láttam a TV-ben egy beszélgetést, ahol az egészségügyi szakember úgy nyilatkozott, hogy évente 10 kg adalékanyagot fogyasztunk el a táplálékunkon keresztül. Külön fejezetet szánhatnánk arra, hogy zajlik a hústermelés a „fejlett országokban”. Már évtizedekkel ezelőtt is ismert volt, hogy hogyan tenyésztik a csirkéket Amerikában. (Brojlercsirke-tartás) A szűk zárt helyen egyre agresszívebbek az állatok és egyre betegebbek. Emiatt gyógyszerelni kell őket, hiszen beláthatatlan lenne egy fertőzésnek a gazdasági vesztesége. A csirke ürülékéből kivonva a hasznos tápanyagokat, újra feletetik velük. Nem is csirke, mint inkább fehérjegyártásról beszélhetünk. Egyre több az szójával dúsított húskészítmény, hogy a fehérjetartalma magasabb legyen. Óriási mennyiségű szarvasmarhát tenyésztünk a tejtermékek előállítása céljából, miközben egyértelműen kimutatható, hogy a légkör metán tartalmának növekedéséhez a szarvasmarhák jelentős mértékben járulnak hozzá. (A metán üvegház gáz, koncentrációjának a megemelkedése a légkörben előidézője a globális felmelegedésnek.) Óriási mennyiségű gabonát termelünk állati takarmányozási célra, és lassan már nem győzzük ezt előállítani. Emiatt erősödik az a gazdasági érdekcsoport, mely genetikai beavatkozással növeli a növények és állatok termés ill tejhozamát, olyan növények előállításán fáradozik, mely ellenáll a kórokozóknak. Viszont senki nem tudja megmondani, hogy az a fajta biológiai változás mit okoz az emberi fogyasztókban. Ahhoz, hogy a termelés gyorsabb legyen, egyre erőteljesebben befolyásoljuk a növekedésüket. A zölden leszedett paradicsomot az érlelést felgyorsító vegyi anyagokkal fújják be, hogy mire elérkezik a vásárlóhoz piros legyen. Néhány éve egy német szerző könyvet írt arról, hogy milyen beavatkozásokkal, milyen adalékanyagok hozzáadásával készülnek a joghurtok, levesporok, csokoládépudingok, lekvárok, stb. A könyv címe: A leves hazudik – Az ételek szép új világa. A szerzője: Hans-Ulrich Grimm. (Ez nem mese és nem a nagy mesélő!) Elképesztő információkat tudhatunk meg, az egyébként újságíró foglalkozású szerző tollából. Nem véletlen, hogy az emberek is kezdenek egyre inkább a biotáplálkozás felé fordulni. Ma már a tojásnál feltüntetik, hogy a tyúk hogyan volt tartva. (A bélyegző első számjegye utal a tartás körülményeire. Utána következik az országjelzés, magyar tojás esetében a kód: HU. A 0-ás a bio tojás, ahol a tyúkokat hagyományos módon nevelték és a takarmány is vegyszermentes; az 1-es a hagyományosan tartott, de vegyszeres-gyógyszeres táppal esetenként kezelt állatokra utal; a 2-es a csarnokban, mély almokban ülőrudakon tartás és csőrlevágás jelölője; a 3-as szám jelenti az ipari körülmények között nevelt, csőrlevágott, vegyszeres táppal és gyógyszerekkel etetett tyúkokat.) Külön bevizsgálják, hogy milyen biológiai úton termesztették a növényt ill. állították elő a terméket. Egyre több olyan betegség üti fel a fejét, mely összefügg a pazarló életmódunkkal és a helytelen táplálkozásunkkal. Nem beszélve azokról a problémákról, amelyek ebben az embertelen, gyilkos életmódban visszahatnak az egyes emberek lelkére, s ezáltal újabb betegségeket produkálnak. Utóbbiról külön könyvet írtam A gyógyulás szelencéje címmel az Édesvíz kiadó gondozásában. Majd második kiadás a Bioenergetic kiadó által.
Oly mértékben nem akarunk szembenézni az egyéni problémáinkkal és annyira nem akarunk foglalkozni saját magunkkal, hogy teljesen rászoktunk arra, hogy ebben a felgyorsult életvitelünkben tablettákkal intézzük el, ill. fojtsuk el azt, ami nem tetszik. A gyógyszerreklámok is ezt erősítik az emberekben. Azt sugallják, bevesszük az adott tablettát és szempillantás alatt megoldódnak a fájdalmaink, ismét egészséges emberek leszünk és nem lesznek problémáink. A betegekben azt a hitet ébresztik, hogy ők szinte nem is szükségesek a gyógyulásokhoz, ezt a különböző porok, kenőcsök, tabletták elintézik. Ezzel el lehet érni azt, hogy a gyógyszer is a fogyasztói társadalom fogyasztásra alkalmas terméke legyen, s ezáltal a gyógyszergyártás egy virágzó iparág, a haszonról ne is beszéljünk. Az Interneten fellelhető, hogy az utóbbi évek gyógyszergyártásának haszna olyan óriásira nőtt, hogy még a fegyvergyártás bevételeit is lekörözi. Hasonló a helyzet a mai modern egészségüggyel is. Még évekkel ezelőtt láttam egy filmet, ami Amerikában játszódik és a címe, hogy Kórház. Olyan elképesztő kaotikus lehetőségekről szól a film, hogy a néző nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon. Ezek a modern klinikák is olyanok, mint egy-egy gyár. A betegekkel való foglalkozásra egyre kevesebb idő jut és nem is betegekről beszélnek az orvosok, hanem beteganyagról és az embereknek már nem nevük, hanem szoba és ágyszámuk van. Továbbá az is igaz, hogy nem egészként kezelik őket, hanem bizonyos betegségek szemszögéből. Nem az emberrel foglalkoznak, hanem a cukorbetegséggel, vagy a keringési problémájával. Az, hogy mi vezetett ehhez – lelki értelemben – „a kutyát nem érdekli”. Az orvostudomány az elmúlt évszázadokban, hogy megfeleljen a tudományos elvárásoknak, egyre inkább elment a mérhető, kísérletező, kivizsgáló analízisek irányába. S miközben lenyűgöző a modern diagnosztikai eljárások összessége, sikerült a lavórral együtt a gyereket is kiönteni. Az egészségügy hatalmas iparágában nem csak a beteg kerül embertelen helyzetbe, hanem a szerencsétlen ellátó személyzet és az orvosok maguk is. Itt is az a fontos, hogy az egészségügy hasznot hozó iparággá fejlődjön ki. A beteg által befizetett biztosítási pénz úgy kerüljön újraelosztásra, hogy abból mindenki jól járjon, de különös tekintettel a biztosító. Így lesz az egészségügy is egy haszonszerző tevékenység része. Az orvos és a nővér is kiszolgáltatva van annak, hogy futószalagon foglalkozzon a beteggel. Így egyre kevésbé marad idő arra, hogy az orvos a beteghez megfelelő emberi szóval fordulhasson és meghallgassa a beteg problémáit, panaszait. Itt a lelki értelemben vett panaszokra gondolok, mert azt az alapvető kérdést, még felteszik a betegnek, hogy „Mi a panasza?” Csakhogy ez nem lelki problémákra vonatkozik, hanem a beteg fájdalmaira, esetleges testi elváltozására, vagy a mindennapi élet rendszerében beálló zavaraira. Utóbbi egyre több orvosnak nem tetszik és elhagyják a pályát az emberhez nem méltó körülmények miatt, holott bennük egy szép kép élt fiatalkorukban a gyógyító doktorbácsiról…….

Ha az orvostudomány így folytatja, képtelen lesz elszakadni a kauzális gondolkodástól és mindig keresni fog valamilyen okot a betegség létrejöttére. A szemléletváltozásra azért is szükség lenne, mert látható, hogy mindig lesz egy újabb ok. Hiába harcolunk kórokozók és az egészségtelen életmód, vagy épp a rák ellen, ezeket követik majd az újabb baktériumok és vírusok, lásd pl.: madárinfluenza. A genetikai kutatások is Madách falanszter korszakának rémképét vetítik elénk. Bármikor találhatunk olyan embereket, akik erkölcsi, morális értelemben megkérdőjelezhetők és megvásárolhatók. Onnan már csak egy lépés, hogy mikor és mire klónozunk embereket és milyen módon használjuk fel őket. Bizonyos szempontból erre utal a Csillagok Háborújának II. és III. része. Akárhonnan is közelítünk a problémához, a szemléletváltás elkerülhetetlen, vagy a másik lehetőség az emberiség pusztulása, amely együtt járhat ökológiai, biológiai, természeti katasztrófákkal.
Az orvostudomány hasonlóan sok más tudományhoz, felhasznál statisztikai módszereket a bizonyítás érdekében, csakhogy a bizonyítás a statisztika szempontjából ugyancsak megkérdőjelezhető. Nem mindegy, hogy mikor és mit hasonlítunk össze és milyen elvárásaink vannak az eredménnyel kapcsolatban. A tudományos vizsgálat már amiatt megkérdőjelezhető, hogy akik a vizsgálatokat végzik abban érdekeltek, hogy bizonyítható eredményeket kapjanak. Ezért az eredmények általában nem is maradnak el. A legfontosabb, hogy minden ember, aki valamiben érdekelt, értéket termeljen. Így van ez a gyógyszerek hatásfokának vizsgálatával is. Kettős vakpróbának nevezik azt a vizsgálatot, amikor az orvos nem tudja, hogy tablettaként mit ad a betegnek és a beteg sem tudja, hogy milyen hatóanyagból áll a tabletta. A vizsgálatok egyértelműen kiderítették, hogy a betegek 50%-a a szőlőcukor tablettától is meggyógyul. Míg az ún. hatóanyagot tartalmazó tabletták csak 10-15%-al hatnak erősebben a betegre és ez már elég ahhoz, hogy elkezdjék anyakönyvezni a gyógyszert. Ha mélyebben közelítjük meg ezt a kérdést, akkor jól látható, hogy nem akarják az igen tisztelt tudósok figyelembe venni az emberi faktort, és a hit kérdését a tudományos vizsgálatban. Az, hogy miért nem teszik, érthető. Azért, mert ha a tudományos vizsgálatba ezt is beszámítják, akkor már nem tudományos a vizsgálat többé. Az emberi lélek és hitvilág a viszonylag egyszerű „egyenletet” olyan sok ismeretlenes problémává változtatja át, amely az egész vizsgálatot kiszámíthatatlanná teszi és még távolabb kerülnének a sokat hangoztatott objektivizmustól.
Lehet itt objektivizmusról beszélni? Aki egy kicsit is jártas a pszichológiában, tudja, hogy nem. Miért megy a beteg orvoshoz? Azért, mert abban hisz, hogy az orvos meggyógyítja. Ha nem hinne benne, nem menne orvoshoz. (Számtalan beteg gyógyulása azért nem következik be, mert csak kötelességtudatból megy el az orvoshoz, csak vonszolja magát az életében, nem hisz a gyógyulásában, s esetleg lemondott már mindenről, amiért érdemes lenne élni. Ez megmagyarázhatja azt a tényt, amire viccesen azt szokták mondani: „A műtét sikerült, de a beteg meghalt.”) Folytatva az előző gondolatot, a betegek többsége mégis csak hisz az orvosában és megbízik a szakértelmében. Ezért a kettős vak-próba magyarázata, hogy az orvos sem tudja, hogy mit ad a betegnek, nem magyarázat semmire, mert a beteg nem gyógyszer, hanem orvosfüggő. Gyógyszerfüggővé már csak akkor válik, ha megbízva az orvosában, hozzá szokik egy gyógyszerhez. Vizsgáljuk meg ezt a helyzetet az orvos szemszögéből.
Az orvos, a beteghez hasonlóan ember. Mikor az orvosi pályát választotta, elsősorban arról a szociális érzékenységéről tett tanúbizonyságot, hogy mélyen segítő szándék vezérli az emberek felé. Az orvost segíteni akár másokon, ez az ő indítéka, és tettét ez az értékszemlélet vezérli. Azt sugározza ki a beteg felé, hogy részvéttel van iránta és segíteni akar rajta. Ebben a kérdésben a piros, sárga, zöld, vagy éppen kék pirulák csak eszközök. Az igazi hatóerő az a non verbális kommunikáció, ahogy a beteg néz az orvosára, elfogadja és hisz benne, és ahogy az orvos átérezve a beteg problémáját, részvéttel teli és segítőkész. Az ilyen esetekben – bármennyire hihetetlen – a gyógyszer huszadrangú kérdés. Félreértés ne essék, nem akarom ezzel azt állítani, hogy a gyógyszer hatóanyaga nem hat az emberi testre, természetesen hat, mint ahogy sósavat vagy metilalkoholt sem ihatunk büntetlenül. Csakhogy a dúrva anyagi testünk mögött, vagy fölött, vagy benne – kinek hogy tetszik – van egy sokkal finomabb lelki testünk, és afölött egy még megfoghatatlanabb spirituális testünk. Elérkeztünk abba a tartományba, amely nem mérhető és ilyen értelemben a tudományos világ nem is fogadja el. Jól tapasztalható egyrészt a homeopátiás kezelések következtében másrészt pszichoterápiás módszerek által is kiváltható a hatás a lelki és a durva anyagi testre. A különböző vallásfilozófiák úgy tartják, hogy a spirituális testünk kozmikus, tehát az Istennel azonos, a lelki testünk egyénibb, de kihat rá az őseink szelleme és a fizikális testünk a leginkább kézzel fogható. Ahhoz, hogy ezt valaki tanulmányozni képes legyen, el kell engednie az eddigi meggyőződéseit, nyitottá és rugalmassá kell válnia. Saját tapasztalatom által merem állítani, hogy aki ebbe a világba csöppen bele, egy fantasztikus másik világra döbben rá és sokkal érthetőbbé válik ezáltal az élet.
Ezen szempontok alapján megállapíthatjuk, hogy a mai modern természetgyógyászat hasonló hibába esik bele, mint a biológiai gondolkodású orvostudomány. (Tisztelet a kivételnek. ) Ugyanúgy a hatóanyagokra specializálódik és azokkal operál. A táplálkozásban is inkább a félelem és az elkerülés a cél, mintsem a megértés. Ha egy vegetáriánus azt mondja ne együnk húst, az inkább a veszélyre, a belekben való erjedésre hívja fel figyelmet és kevésbé foglalkozik azzal a filozófiai problémával, hogy jogunk van-e egy másik élőlényt megölni, hogy saját életünket fenntartsuk. De ugyanez a helyzet a mai ún. divatproblémákkal is. Ilyen pl.: a Candida gomba. Amelynél az a cél, hogyan lehet elkerülni és senki nem foglalkozik azzal, hogy miért és hogyan jöhetett létre ez a probléma és az egyén életvezetése szempontjából mi az üzenete. Nem foglalkozunk a betegségek szimbolikus üzenetével, pedig nagyon fontos lenne. Pl.: a gomba esetében meddig nevezhetjük szimbiózisnak az együttélést és hol kezdődik az élősködés. Tehát a saját kapcsolatainkban szembesít-e minket egy ilyen testi elváltozás azzal, hogy milyen a viszonyunk a hozzátartozóinkkal, azaz, szimbiózisban élünk velünk, vagyis kölcsönösségi alapon, vagy hagyjuk, hogy valaki felettünk élősködjön? A munkáról és munkatársakról nem is beszélve, de mielőtt másokat okolnánk emiatt, a fő kérdés, hogy miért hagyjuk, hogy élősködjön valaki rajtunk? Nem a gombát kell pusztítani, hanem a hozzáállást megváltoztatni. Bár elfogadom, hogy a gomba ügyesen rászoktat bár kerülőúton, hogy többet foglalkozz Magaddal.

Végkövetkeztetés

A fogyasztói társadalom az egó örökös elégedetlenségére épül. Az ego alapállása a félelem, ezért arra hajt minket, hogy biztonságban érezzük Magunkat. Az a téveszméje, hogy mindent, amit csak lehet, meg kell szerezni az anyagi síkon. s ha ennek a csapdájába bele lépünk és tényleg mindent meg akarunk szerezni, akkor azt azért tesszük, mert úgy gondoljuk, többek leszünk a birtokaink által, és ezáltal természetesen boldogabbak. Csak jóval később ismerjük fel, hogy bármit, amit megszerzünk, bármi, amire vágyunk, és később a miénk lesz, azon túljutva, meghaladva, elromlik, fölöslegessé válik, mi pedig új vágyak után rohanunk.
Nem az a baj, hogy vágyunk valamire, hiszen a vágy – amit a horoszkópjainkban a Mars bolygó szimbolizál – segít miket az életbe lemerülni, tapasztalatokat szerezni, a vágy az, ami fenntartja az életünket, ami hajt minket előre. Egy csodálatos szimbólum a Mars bolygónak a jele, hiszen egy körből egy nyíl pattan ki. Jelzi az isteni kreatív teremtő energiákat. Az Isten önmagában a kör szimbolikájával jelölődik, és a körből kipattanó nyíl az energiák megnyilvánulását jelenti, és azokat egy bizonyos pontba fókuszálja. Valójában, amikor teszünk valamit, amikor továbblépünk, az isteni kreatív teremtő energiák nyilvánulnak meg általunk. A mi feladatunk az, hogy megtapasztaljuk minden kreativitásunkban, cselekedetünkben, vágyunkban, az isteni teremtést, az isteni teremtő erőket.
Maga a teremtés is vágyból fakad, és ezt a képességet mi emberek csodálatosan megkaptuk, hiszen képesek vagyunk életeket létrehozni. Ha belegondolunk, tapasztalhatjuk, hogy a férfi és a női szeretet együtteséből teremtő energiák testet alkotó megnyilvánulása jelenik meg a gyermekeinkben, tehát ezáltal tudjuk az életünket továbbadni a gyermekeinknek.
Ami most történik a világgal, és benne velünk, egy ördögi kör, a mohóságunkból fakad, amely lavinaszerű rohamos pusztulásba viszi az emberiséget azaz minket. Ahhoz, hogy ezt a lavinaszerű ördögi kört megállítsuk, meg kell állnunk egy pillanatra, és magunkba kell mélyednünk. Szembe kell néznünk önmagunkkal, bármennyire is nehéznek, vagy veszélyesnek tűnik ez a lépés. Ha körültekintünk a világban, ha megvizsgáljuk a saját életünket, ez az irtózatos tempó, ez a felgyorsult élet azt mutatja, hogy nem akarunk foglalkozni a dolgainkkal, nem akarunk foglalkozni saját magunkkal, mindent kint akarunk megoldani, a külvilágban várjuk a megoldást és a választ. Miközben őrületes sebességgel próbáljuk rendbe tenni az életünket, el akarjuk érni a boldogságot, gazdaggá szeretnénk válni, örömet szeretnénk találni.
Sajnos van egy nagyon komoly tévhitünk, s az nem más, minthogy ezt az örömet, ezt az elégedettséget, és boldogságot pénzzel lehet megvásárolni.
Hitem szerint az egyik fő feladatunk az, hogy megtanuljuk, megértsük és felismerjük az igazi szeretet jelentőségét, és elkülönítsük az álságot, a hamisságot, a szeretetpótlékot a valódi szeretet lényegétől. Persze felmerülhet bennünk a kérdés, ha ennyire fontos számunkra a szeretet, akkor miért nem azt éljük meg, miért keresünk pótlékokat. A pótlékkeresés gyakran az elzárkózásunkból, a gyávaságunkból, a félelmünkből fakad. Azért keresünk pótlékokat, mert így elkerüljük az intimitás veszélyét. Az intimitás azért veszélyes, mert közelebb visz egymáshoz minket, közelebb visz ahhoz a felismeréshez, hogy a másik is „én vagyok” és ezáltal a kis egó fél bennünk, fél a feloldódástól, fél a kiszolgáltatottságtól, fél attól, hogy szembenézzen önmagával, hiszen mindenki, akinek a szemébe nézünk, egy tükör. Nos pont ez a feismerés a félelmetes és ebből következik az állandó elkülönülési és megkülönböztetési vágyunk is.
Elgondolkodtunk-e már azon, hogy milyen érdekesen működik a tükör? Mindannyian álltunk már tükör elé, és mindannyian észrevettük már, hogy mozdulataink, reagálásaink a tükör által visszatükröződnek felénk. Ha fenyegetünk, a tükör visszafenyeget, ha mosolygunk, a tükör visszamosolyog, ha fanyalgunk, a tükör visszafanyalog, ha mérgesek vagyunk, a tükör is mérgesen néz vissza ránk. Amikor nem egy tó tükrébe, vagy egy foncsorozott üvegbe nézünk, hanem társunknak, embertársunknak a szemébe, akkor ő a mi tükrünk. Természetesen mondhatjuk azt, hogy mi békések vagyunk, mégis találkozunk valakinek a gyilkos indulatával, akkor hol tükör ő nekünk. A személyiségünk számtalan személyiségrészből épül fel. Neveltetésünk, és gyökereink meghatározzák azt, hogy mit tartsunk helyesnek, mit tartsunk kivetendőnek, elvetendőnek magunkból. Ennek következtében, ha azt tanítják nekünk, hogy helytelen dolog az agressziónkat megélni, akkor az agresszivitásunk, a dühünk el lesz fojtva, nem akarunk róla tudomást venni, megtagadjuk. Ilyenkor az a személyiségrészünk, akit megtagadtunk, eltagadtunk, megjelenik a külvilágból. A külvilágban egy embertársunk vállalja magára azt a feladatot, hogy visszatükrözze ezt a személyiségrészünket, akit elfeledtünk magunkból. Egy horoszkópban a 12 jel, a 10 égitest kifejezi mindazt, ami a világban megjelenhet, megnyilvánulhat. Ezek az ősképek, ahogy Jung nevezi, archetípusok, mind jelen vannak az életünkben, nem tagadhatjuk ki egyiket sem, ha valaki nem vesz tudomást a dühről, akkor megtagadja a Marsot, megtagadja a teremtő energiák megnyilvánulását, megtagadja a szenvedélyt. Ha valaki nem vesz tudomást a félelmekről, nem vesz tudomást a sötétségről és a korlátokról, akkor az olyan, mintha kitagadná a Szaturnuszt, ilyenkor a korlátok megnyilatkoznak az életünkben, és szembekerülünk velük. A tükör mindig azt tükrözi felénk, amit nem akarunk látni, a tükör pontosan megmutat mindent, megmutatja a hibáinkat, megmutatja az erényeinket, a kérdés csak az, hogy meddig tekintjük hibáknak a hibákat, hiszen valójában a hibák mérföldkövek ahhoz, hogy felismerjük, és megértsük önmagunkat, hogy megismerjük az igazi küldetésünket. Ezért a hibáinkat is érdemes szeretnünk, hiszen minden személyiségrésszel, akit elvetünk, kevesebbek vagyunk és minden személyiségrész, akit visszafogadunk, annyival többek leszünk. Minél jobban elfogadjuk saját magunkat, annál könnyebb elfogadni másokat, és minél jobban elfogadjuk magunkat és másokat, annál inkább kiteljesedünk a világmindenségben, és annál inkább eggyé válunk azzal, ami a lényeg, amit nevezhetünk Istennek, energiának, fénynek, vagy szeretetnek. Különböző vallások, különböző felfogások, különbözőképpen tanítják, de ezek mind csak szavak, kifejezések, a lényeg felismeréséhez, a lényeg átéléséhez, itt a földön extázisra van szükség, extatikus állapotra, belefeledkezésre, belemerülésre, átélésre, itt és most kell élnünk a jelenben.
A világ jelenlegi állapota, mindaz, amit kint megtapasztalunk, a mi diagnózisunk. Arról szól, hogy mi milyenek vagyunk, hogy működünk, hogyan viselkedünk, hogyan éljük meg a dolgainkat, vagy hogyan nem éljük meg azokat. Időt akarunk nyerni, és ezért mindent felhasználunk, hogy minél több időnk legyen. Nem foglalkozunk a természettel, nem foglalkozunk az egészségünkkel, sem a környezetünkkel. Ízfokozókkal felturbózott, gyorsított megoldásokkal próbálunk ebédet, vacsorát főzni, rohanva bekapunk valamit a gyorsétkezdékben. Egyre több időhöz akarunk jutni, hogy azt megfelelően töltsük el, s közben, amikor végre szabadidőhöz jutunk, akkor sem tudunk teljesen benne lenni a pillanatban, az itt és mostban. Nyugodtan megkérdezhetnénk magunktól, hogy hova ez az őrült, fejvesztett rohanás, hiszen az életünk a kezdettől a végéig tart, azaz mindannyiunkra az utunk végén az átváltozás, a halál vár. Jól ki akarjuk használni az életünket, de hogy lehet jól kihasználni egy életet, ha abban a pillanatban, amikor éppen valamit csinálok, már nem arra gondolok, hanem már a következő pillanatra, a következő napra, vagy hétre. Ami még rosszabb, ha régi, sokszor negatív, vagy rossz emlékeinkre, és ezáltal megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy azt éljük át, ami van, és azzal egyesüljünk, ami éppen a rendelkezésünkre áll.
A világ, és benne a mi életünk olyan, amilyenné mi tesszük nap, mint nap, olyan, amilyennek megéljük, vagy nem éljük meg. A változás nem kint kezdődik el, hanem bennünk. Lehet-e álljt parancsolni ennek az iszonyatos tempónak? Lehet, de mindenki csak magának parancsolhat álljt. Magának mondhatja azt, hogy most leülök, és nézem a virágzó cseresznyefát, és nem csinálok semmit. Mindenki magának mondhatja, hogy most erre vagy arra helyezi a hangsúlyt, számára most ez az első, és teszi azt. „Valamit jobban megfigyelek, valamit jobban átélek, valamit megengedek magamnak, amit addig nem engedtem meg.” Nem könnyű dolog változtatni az életünkön, de nincs más lehetőségünk. Ahelyett, hogy a külvilágot akarnánk megváltoztatni, magunk felé kell fordítani a figyelmünket. Zárszóként hadd idézzem Swami Vivekananda-t, a csodálatos indiai bölcset:

„Soha nem lenne szabad megpróbálnunk más útján járnunk, mivel az az övé, nem pedig a miénk. Ha végre egyszer meglelted saját utadat, már semmit nem kell tenned, csupán keresztbe fonni karodat, és hagyni, hogy az ár magával vigyen a szabadság felé. Ha egyszer megtaláltad, soha ne térj le róla! A te utad számodra a legmegfelelőbb, de másnak nem való.”

Kalo JenőHermetikus szempontok az Önismeretben (8).Movie_Snapshot

Véleményem a Lilith-ről vagy másnéven Fekete Holdról

collier_lilithVéleményem a Lilitről vagy másnéven Fekete Holdról.
Szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy távol álljon tőlem a merevség, vagy az autokratizmus. Egy vagyok a gondolkodó emberek sorából, aki 46 éve foglalkozom gyakorló asztrológusként mindennel ami a témába vág. Ezalatt számtalan kutatást folytattam, némelyekbők könyv íródott. Más témák még váratnak magukra.
Elmondanám a fenntartásaimat a Lilith-el kapcsolatban.
1, Ezen elnevezés sokszor keveredik a Fekete Hold elnevezéssel. Több megközelítés is van, de a legnagyobb gond, hogy három efemerida is létezik, melyek elég jelentős különbséggel adják meg az „égitest” azért tettem idézőjelbe, mert még ebben is vita van, pozicióját. Melyiket használjuk. Csapjunk a hasunkra és valamelyiket. Hozzá kell tegyem, azért, mert „Buga Jakab” azt mondja, hogy ezt, nyilván, ha nekem fontos az utóbbi úr véleménye, akkor elfogadom, de asztrológusként én a tradíciókban hiszek, így max kipróbálom, amit mondtak, hiszen a pudding próbája….. és akkor eldönthetem, hogy én igaznak találtam-e azt az állítást.
2, Továbbra sincs integrálva az asztrológia rendszerebe az objektum. Nem is könnyű ezt megtenni, hiszen, még abban is vita van, hogy egy aszteroidára kell gondolnunk és akkor egy „sugárzó”, a Nap fényét közvetítő objektumról van szó, vagy egy szimbólumról, vagy egy még meg nem talált objektumról szól. Miután nincs integrálva így sem a kozmikus sem a lokálys helyzetében nem tudunk eligazodni, nem beszélve a fényszög kérdésről.
3, A mítoszt nem kérdőjelezem meg, de azt igen, hogy „hogyan kerül a csizma az asztalra” ? Gondolok itt arra, hogy a kaldeai-görög-római mítoszok közé, hogy kerül egy héber mítosz? Természetesen dönthetünk úgy, hogy betesszük, de pl itt a magyar hagyományokba elég nehezen illeszthető be egy Isten által kiátkozott Démon, milözben nekünk jó Istenünk és Nagyboldogasszonyunk van. Még izgalmasabb a héber teoriának/mitosznak/ az üzenete, ha arra gondolunk, hogy Isten teremt egy női principumot, majd csődöt mond vele, mert nem engedelmeskedik, kiátkozza, majd ezután megteremti Évát aki a paradicsomi szituációban megint csőbe húzza a férfit /Ádámot/, mert hagyja magát megkisérteni a kígyó által. Tehát a két kiemelt nőalak eléggé negatív megnyilatkozása nem furcsa?Miközben azt olvashatjuk, hogy Isten meg volt elégedve a teremtésével, vagy pont ez volt a cél? A nő csak egy segédeszköz a férfi megdicsőülése, felmagasztosulása céljából. Nem szeretem ezt a szót, de most mégis használom: nem egyenlő ez a hímsovinizmussal, a nő másodrendű gondolattal?
4, Nem elgondolkodtató, hogy hatezer év asztrógiai működésében, folyamatában, sehol nem találkozunk ezzel a szimbólummal? Nem tiszteletlenség az elődeinkkel szemben azt állítani, hogy ti mind hülyék voltatok, mert nem foglalkoztatok a Lilith-el?
5, Gábor Gyula András vagy 30 éve foglalkozik a kérdéssel és arra a megállapításra jutott, hogy tragédiák esetében mindig jelen van a Fekete Hold elég rossz pozícióban a tragédiát egyébként jelőlő egyébb horoszkóp elemekkel. Más összefüggéseket nem talált.
6, a Fekete Hold vagy Lilith karmikus összefüggései. Ez egy külön téma lehetne, hiszen a születésünk alapvetően a karma működésének következménye. Ebből adódóan az összes horoszkópelem része a karmánknak és több módszer is van amelynek értelmezése által, le lehet vonni összefüggéseket, de van-e ennek haszna ránk nézve, mert igencsak spekulatív és nem bizonyítható összefüggések tárhatóak fel, melyek tolmácsolása akár bűntudatot is ébreszthet paciensünkben. Hasznos ez a mostani élete szempontjából. Lényeg a félelemkeltés. Nem unjuk még ezt? Nem az Isten akar bennünk félelmet kelteni, hanem más emberek hatalmi játékszere ez a módszer.
Nos befejezem. Egész eddigi munkásságomban a biztos és megalapozott tudást kerestem és csak azt alkamaztam. Az emberi lelkekkel nem lehet játszani! Egy asztrológus sem engedheti ezt meg magának, ez a véleményem és ez a hitem is egyben. Amíg a Lilith egy bizonytalan elem a horoszkóp értelmezésben, a fentebb leírtak alapján, addig nem alkalmazom a munkámban és természetesen nem is tanítom. Ez az én véleményem, függetlenül attól, hogy mások ezt, hogy gondolják vagy alkalmazzák. Mindenkinek joga van a saját útját járni, természetesen nekem is.

Spiritualitás és Hazaszeretet

A_tizenhárom_aradi_vértanú
Utóbbi időben több szemrehányást is kaptam. Többen visszatetszőnek ítélték a napi elmélkedéseimben a bevándorlókkal kapcsolatos kitételeimet. Azt hiszem itt az ideje egy-két félreértést tisztázni.
A Dalai Lámáról írott könyvben olvashatunk arról, hogy a fiatal Láma az utolsókig kitartott. Tanácsadói hiába kérlelték, hogy meneküljön, ő nem engedett. Már a palota közelében ropogtak a kínaiak fegyverei, amikor végre sikerült meggyőzni, hogy többet tehet Tibetért, ha menekül és így az utolsó pillanatokban kimenekítették Indiába. Tehát nem az önfeláldozást választotta a világ talán egyik, ha nem a legspirituálisabb embere. Ahimsza, ami annyit jelent nem ártani, de vigyázz Magadnak sem! Buddha több, mint féléves önsanyargatás után rájött, hogy ez az út tévút. Ezután forgatta meg a tan kerekét.
Mindennek meg van a maga ideje és módja. A sors vagy karma következménye, hogy hová születsz le és ott milyen feladataid lesznek. Isteni küldetésed a földi Mayaban már nem könnyen bogozható ki. A helyes döntés meghozatala kifejezetten nehézzé válik, még a Dalai Lámának is, mert emberként rá van utalva az érzékszervi képzetek benyomásaira és bizony nem könnyű így megőrizni a tisztánlátást.
A duális világban nehéz az eligazodás, főleg akkor, ha sokan sztereotípiák alapján hoznak ítéletet. Itt van pl. az egoizmus és az altruizmus kérdése. Sajnos ezt a kereszténységen keresztül sokan zavarosan látják.
Tisztázzuk a tényeket: Isten örömében teremtett Téged!
Nem kívánja, hogy feláldozd Magadat!
A SZERETET állandóan jelen van és fürödhetsz benne, ha a tudatállapotodban megengeded Magadnak!
Senkinek sincs joga bármit elvenni a másik embertársától! Az életterét sem!
Jogod van a szabadsághoz, de szabadságodban nem korlátozhatsz másokat, de mások sem Téged! Az ISTEN keresésedet is szabadon gyakorolhatod és ezt másnál is tiszteletben kell tartanod!
Jogod van ajándékozni, akár az életedet is, de ezt nem várhatod el mástól.
Határok, keretek mindig vannak. És mindenki számára vannak. Tiszteletben kell tartanod, hogy „eddig és ne tovább!” Jézus is figyelmezteti a kereskedőket, hogy a templom előterében nem a kereskedés, a pénzváltás a módi.
A karmánk összeköt a jelenlegi emberekkel, embercsoportokkal. Minden ország és az ott élő emberek egy lélekcsoporthoz tartoznak. Beleértve a felmenőket és az ŐSÖKET, akiket mindenkor megillet a tisztelet. Ők az ősanyáink és ősapáink. Az életük áldozatai hiábavalók, ha Te ezt nem érted. Nem véletlenül születünk egy lélekcsoporthoz. A jelenlegi fejlődésünk táptalaja ez a csoport.
Az önvédelem, nem egoizmus! A szervezetünk része az immunrendszer, mely arra van hivatva, hogy fenntartsa azt a biológiai egységet, mely számodra a jelen életedben a tapasztalás eszköze. Az immunrendszered segítségével birkózol meg a sejtes betolakodókkal. Amikor feladod, meghalsz pillanatokon belül elkezdődik a bomlásod és felélnek a mikroorganizmusok. Az életed fenntartásának egyensúlya az immunrendszereden múlik. Az immunválaszod hátterében vagy az élni akarásod áll vagy feladod. Ha úgy tetszik ez a színtiszta egoizmus. Ha így gondolod a TEREMTÉS CÉLJÁT ÉS ÉRTÉKÉT vonod kétségbe. Ez a Te dolgod. Az enyém, hogy megosztottam a gondolataimat. Amit lehet szeretni és nem szeretni. Ez A Te szabadságod!
Október 6-ára

BALESETEK

Grabbed Frame 464A balesetekről általában az a vélekedés, hogy a véletlen művei. Ezoterikus szempontból nézve a baleset egy olyan váratlan történés, mely véget vet egy folyamatnak, s ezáltal figyelmezteti az egyént arra, hogy az az irány, vagy az a folyamat, amelyet ő eddig követett a továbbiakban nem tartható, egyéni fejlődése szempontjából nem válik előnyére, s ezért módosítania kell az életvitelén, a különböző koncepcióin, vagy hiedelmein. Súlyosabb esetben a balesetek az egyén életét veszélyeztetik, sőt az sem kizárt, hogy a baleset az élet végét jelenti. Mindegyiknek megvan a maga jelentősége, és a maga üzenete. Ha egy baleset következtében egy élet befejeződik akkor fogalmazhatunk úgy, hogy ennyi volt megadva, az egyén tudat alatt nem tudott, nem volt képes tovább élni, kilátástalannak élte meg az életét és tudattalanul öngyilkosságot követett el. Minden korai halálnak, amely baleset következménye, nem csak arra az egyénre nézve van fontos üzenete, aki elszenvedte a balesetet, hanem azokra is akik részt vettek a balesetben és azokra is, akik a közvetlen hozzátartozók. Nekik is végig kell gondolni, hogy ennek az eseménynek mi az üzenete számukra.
Az életveszélyes balesetek leginkább arról szólnak, hogy az egyén térjen már észre, alakítsa át az életét, s tekintse egy újjászületésnek azt, hogy élve megúszta a balesetet. A kisebb kaliberű balesetek, melyek nem általánosan az életet veszélyeztetik, vagy még ha életveszélyes balesetek is voltak, de könnyebb sérülés lett a következményük, azt szimbolizálják ill. arra hívják fel a figyelmet, amit a sérült testtáj analógiája hordoz.

Közlekedési balesetek (Mars = akarat, vágy, határozottság; Uránusz = kötetlenség, korlátlanság, a szabályok felrúgása, önállóságra törekvés; Neptunusz = bizonytalanság, káosz, dekoncentráltság, elrugaszkodás a valóságtól; Plútó = átalakulás, átváltozás, halál; Szaturnusz = szorongás, félelem, gát, korlátozás, akadály)

A közlekedési balesetek megértésénél el kell gondolkoznunk azon, hogy hogyan történt az esemény. Minden közlekedésnél, valahonnan el akarunk jutni valahová. Ennek következtében feltehetjük az első kérdést: Honnan hová akarunk eljutni? Jó-e számunkra a kiszemelt célállomás? Van-e a fejlődésünk szempontjából fontos szerepe ha eljutunk oda, amit kiszemeltünk magunknak? Ezeknek a kérdéseknek nagyon fontos másodlagos jelentőségük van abból a szempontból, hogy lelki értelemben mi van a háttérben. Ha elképzeljük, hogy el akarunk jutni A-ból B-be, akkor egy nyilat húzunk, mellyel az irányt jelöljük. Ezt szimbolizálja a Mars bolygó jelzése, de az újonnan felfedezett bolygók közül az Uránuszé is. A Mars azt jelképezi, hogy él bennünk a vágy, hogy eljussunk valahonnan valahová, s hogy beteljesítsünk valamit. Egyszerűbben fogalmazva: valamit nagyon el akarunk érni, és itt a hangsúly az akarunk szón van. Az Uránusz esetében ez másképp hangzik. Gyakran nem valami felé akarunk menni, hanem valamitől el. Ez felfogható fejvesztett menekülésnek, lázadásnak, körültekintés nélküli szabadság és függetlenség keresésnek, s ebben a helyzetben az egyén nem mérlegel, hanem csak megy.
A közlekedési baleset esetében, valami történik, ami miatt az elkezdett mozgás nem fejeződik be. Ez sokféleképpen megjelenhet. Ha gyalog megyünk, eleshetünk, eltörhetjük a lábunkat, beleeshetünk egy gödörbe, lezuhanhatunk valahová, vagy éppen a magasból zuhan ránk valami, elüthet egy autó, fejetlenül rohanunk és nekimegyünk egy oszlopnak, és még sorolhatnánk. Ha járművel közlekedünk, akkor kétféle lehetőségünk van, vagy másokra bízzuk rá az életünket, vagy magunk vezetjük a járművet. Mindennek nagyon fontos szimbolikus jelentősége van, vizsgáljuk meg őket közelebbről!
A zuhanásos eseteknél gyakori a zúzódás, csonttörés. Ebben az esetben a Szaturnusz bolygó szimbolizálja az eseményeket. Mondhatnánk, ő a főszereplő. A Szaturnusz a gát, a kötelesség, és többek között a félelem szimbóluma. A zuhanás azt jelképezi, hogy valahonnan olyan hatás ér minket, hogy nem vesszük észre és ránk esik valami. Gondoljunk csak erre a kifejezésre: „Ránk szakadt a nehézség”, vagy mikor mi zuhanunk le valahonnan: „beleestem a szakadékba, ott vagyok a gödör alján, beleléptem a gödörbe. Ott vagyok a béka feneke alatt. Ennél már csak jobb lehet. Valahogy ki kell másznom ebből a helyzetből”. Ezek az esetek jól szimbolizálják, hogy a háttérben valamilyen nagyfokú nehézséget élünk meg, ami gyakran keveredik a félelmeinkkel, túl nagy feladatot vállaltunk, s a félelmeink megakadályoznak benne, hogy teljesítsük azt. Az is előfordulhat, hogy azt éljük meg, hogy derékba tört az életünk, vagy épp a fejünkre esett valami, vagy a nyakunkba. Ezeken az összefüggéseken érdemes elgondolkodnunk. Hol és mi tört el bennünk, esetleg hol rekedtünk meg, mivel kapcsolatban félünk és inkább egy gödörbe esünk, csakhogy ne kelljen szembenézni a félelmeinkkel? Mekkora feladat szakadt a nyakunkba, amit valójában nem mertünk felvállalni, és végső de talán legizgalmasabb kérdésként, lehet hogy tudat alatt nem akarunk eljutni a kitűzött célunkhoz?
Ha mások vezetik a járművet, amelyen utazunk és baleset ér minket, az egy nagyon kemény szembesítés és nagyon komoly üzenet: „másra bíztuk az életünket, aki nem segít abban, hogy eljuttasson minket a célunkhoz”. Gondolkodjunk el az életvezetés kifejezésen, ha mi vezetjük a járművet, az jelenti azt is, hogy mi vezetjük az életünket. Ha más teszi ugyanezt, akkor ő rendezi el, ő irányítja, ő szervezi az életünket, s esetleg ő viszi szakadékba, nem csak a sajátját, hanem a miénket is. Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy ezentúl ne üljünk be egy mások által vezetett autóba, vagy ne szálljunk fel egy vonatra, villamosra, repülőgépre, hiszen ezt lehetetlenség volna megvalósítani. Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen nézzük meg, hogy kire bízzuk az életünket, ill. gondolkodjunk el azon, hogy a mindennapi életben mennyire van elegünk abból, hogy mások irányítanak, mennyire hagyjuk, hogy irányítsanak és mennyire akarunk kiszállni ebből a helyzetből. Apropó kiszállni: Egy balesetnél, ha az anyósülésről valaki kiszáll a szélvédőn – izgalmas szimbólum! Honnan és miből akarok kiszállni?
Érdemes végignézni azokat az összefüggéseket is, mikor mi magunk vezetjük a járműveket és úgy ér minket baleset. A legizgalmasabb, ha frontálisan ütközünk egy másik járművel, vagy nekimegyünk valaminek. Pl: fának, korlátnak, falnak, stb. Egyértelmű, hogy nem tudunk tovább menni. Ha életbe maradtunk, ami csoda számba megy, a horoszkópunkban biztos hogy jól áll a Jupiter, sőt lehet, hogy a Vénusz is. Az irány és ahová menni akartunk, nem jó. Abból az irányból szembejött egy ellenenergia és álljt parancsolt nekünk, sőt ha a két erő eredőjét nézzük, a szembejövő erő legszívesebben hátra tolt volna minket, hátra, visszafelé, oda ahonnan elindultunk. Egy fal, vagy egy fa jelképezi azt a gátat, amely nem engedi meg, hogy tovább menjünk. Az útirány, ahová menni akarunk nem szabad, nem elérhető. Ha a balesetet úgy tekintjük, hogy megelőzhető lett volna, akkor mindenképpen korrigálnunk kell a kormánnyal, ki kell térnünk, vagyis az életünkben még nem tudunk egyenesen a cél felé haladni, kitérőt kell alkalmaznunk, s lehet, hogy csak nagy kerülővel jutunk vissza arra az útra, amelyen haladtunk. Ha valaki ezt az üzenetet nem érti meg, s megúszott egy súlyos balesetet, rövidesen egy még súlyosabb baleset következhet be, amelynél esetleg az életével vizet.
Más a helyzet, ha hátulról futnak belénk, ebben az esetben a sorstól sürgető jelként kell értelmeznünk, hogy nem haladunk elég jól, elég gyorsan, elég flottul, s valaki besegít ebbe. „Popsin billent, Menjél már!”
Ha oldalról jönnek belénk, akkor valamilyen irányba térítik el a járművet. Ha jobbról jönnek belénk, akkor balra térítenek el. Ennek következtében azon kell elgondolkodnunk, hogy esetleg nem adtuk meg a jobbkéz-szabályt, nem ismertük fel, hogy az adott helyzetben kié a pálya, s a baloldal felé, a passzív oldal felé térít el minket a sors. Ha viszont balról jönnek felénk, akkor aktiválni akarnak, hiszen a jobb oldal felé térítenek el, s ebből az következik, hogy bátrabban kell kiállnunk magunkért. Mondhatjuk azt is, hogy egy ilyen esetben azt hittük, hogy nekünk van elsőbbségünk, hiszen mi voltunk jobbról, a másik meg balról nem adta meg az elsőbbséget, ezért hajtott belénk. Ebben a logikában is van igazság, de ha közelebbről megvizsgáljuk, lehet, hogy a bizonytalanságunkat értelmezte félre a közlekedés másik szereplője. Tehát ismét oda lyukadunk ki, hogy legyünk határozottabbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem mondhatunk le a jobbkezes elsőbbségünkről egy adott esetben. Ha ezt megtesszük, azt tegyük határozottan. A közlekedés során másképp is érhet minket baleset: felcsapódhat egy kő a szélvédőre, kaphatunk egy defektet, hatalmas szél következtében valami ráesik az autónkra (fa, tábla, stb.), egy teherautóról elszabadul egy láda, felrobban valami mellettünk. Mindig az igén kell elgondolkoznunk. Mi robban fel az életünk más területén? Mi az, ami ránk zuhan teherként, ami alól nem tudunk elszabadulni? Mi az, ami a szemünkbe pattan, mondhatnánk: szinte kiveri a szemünket (szélvédőnket)? Az élet mely területén kaptunk defektet? Hol kellene leeresztenünk és kicserélni „a guminkat”? Ha megcsúszunk egy jeges úton, hol és milyen módon csúszott meg az életvezetésünk? Hol voltunk magabiztosabbak a kelleténél? Bejegesedett a kocsink ajtaja és nem tudunk bejutni, mi hol zárkóztunk be érzelmileg, stb?

Az állatövi jegyek feladatai / Kalo Jenő/

Az állatövi jelek megtanulandó feladatai

Johfra-Bosschart-Aquarius3x4.1
A Kos Feladata: megtanulni tekintettel lenni másokra. Spirituális szempontból megérteni, hogy bárki, akit legyőz, leigáz az is önmaga.

A Bika Feladata: megtanulni azt, hogy mindent csak bérel, vagy mai zsargonnal lízingel, még a testét is. Spirituálisan megérteni és belenyugodni abba, hogy önmagát sem birtokolhatja.

Az Ikrek Feladata: elfogadni azt, hogy sosem juthat a tanulás végére. Spirituálisan minden tudás benne van, csak emlékeznie kell megtanulni.

A Rák Feladata: önmagával meghitt kapcsolatba kerülni és megtanulni a saját lábára állni. Meg kell tanulnia azt is, hogy meddig engedi magára hatni a külső érzelmi benyomásokat. Az sem jó, ha teljesen bezárkózik, de az sem, ha olyan, mint egy szivacs: minden negatív élményt magába szív. Spirituálisan megtanulni felnőni a mindennapok viszonyaihoz, s ugyanakkor elfogadni azt, hogy mindörökké „Istengyermekei” maradunk. Ekkor juthat el ahhoz az érzéshez, hogy nincs mitől félnie.

Az Oroszlán Feladata: rádöbbenni arra, hogy minden győzelem csak pirruszi győzelem, s a legfontosabba létezésben maga a tudatállapot, amellyel különbséget lehet tenni a maya és a valóság között. Spirituális értelemben rádöbbenni arra, hogy Jézus nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az Isten bennünk van, vagyis hogy mi és az Isten egyek vagyunk. Jézus azt is mondja: „én vagyok a világ világossága”. Az Oroszlán ura a Nap. Buddha szerint mindenkinek el kell érni a megvilágosodást. Azt hiszem az összefüggések magukért beszélnek.

A Szűz Feladata: hogy megtanuljon magára figyelni és az értékelést az önértékelésre felváltani. Talán ezt a legnehezebb megélnie, mert sokszor kórosan önbizalomhiányos. Spirituális feladata, hogy megtanulja az érzéseit megélni és elfogadni s ezáltal megtapasztalni, hogy ő ugyanúgy a mindenség része, mint bárki más.

A Mérleg Feladata: meg kell találnia azt a közös nevezőt, melyben előtérbe kerül a harmónia és a béke,de ha szükséges, a harctól se riadjon vissza. A Te világodban teljesen egyedül vagy. Teljesen egyedül. Minden más körülötted nem azért van ott, hogy társaságot szolgáltasson, hogy ne légy annyira egyedül, hogy örömödet leld bennük, hanem azért, mert még nem értettél meg valamit. Ezekkel a „részekkel”azért találkozol, mert rajtuk keresztül valami különlegeset tanulhatsz az utadról.

A Skorpió Feladata: a gyógyulás elősegítéséhez a legfontosabb megtanulni elengedni, különösen a félelmeit. Meg kell vizsgálnia, hol milyen módon, kihez kötődnek ezek a félelmek. Spirituális értelemben a Skorpió az árnyék jele. Mindenkinek van árnyéka. Az árnyékot általában másra vetítjük rá, ezért a környezetünkben megélt élményeket, szenvedélyeket azzal, vagy azokkal a személyekkel éljük át, akikre rávetítjük az árnyékunkat. Ebben az értelemben legfontosabb szembenézni az árnyékunkkal és ebben a legjobban az önismeret segíthet.

A Nyilas feladata: Hinni csak szenvedéllyel lehet, a hit azt jelenti, hogy valami mellé letettük a voksunkat. Ezért mondja Jézus, hogy „a langyosakat kiköpi a szájából az Úr”. A Nyilas kettős jel, hasonlóan az Ikrekhez és ezért feladata is kettős. Nem elég,hogy a saját hitét felépítse, ha idáig eljutott, tovább kell adnia, viszont vigyáznia kell arra, hogy ne váljon hamis prófétává. A hamis prófétaság nemcsak abból áll, hogy valaki hazudik, hanem abból is, hogy hiteltelen életet él.Spirituális értelemben, mint minden tüzes jelnél így a Nyilasnál is a legfontosabb a szeretet kiárasztása. A szeretet bennünk testesül meg, nem elég hirdetni, át kell élni és meg kell tapasztalni a szeretettel való azonosságot.

A Bak feladata: Ha a Bak képes felismerni saját érzéseit és elfogadni azokat, segíthet abban, hogy rugalmasabbá váljon. Meg kell tanulnia elsősorban önmaga elfogadását, hogy azután mások felé is nyitott maradhasson. Spirituális értelemben meg kell tanulnia az alázatot, s ahogy Jézus mondja az olajfák hegyén: „legyen meg a te akaratod! Ámen.”

A Vízöntő Feladata: képviselni önmagát, szabadságeszményét, de csak annyira, hogy ez másoknak ne ártson, s a polgárpukkasztóból ne váljon terroristává.. Spirituális értelemben a Vízöntő a megvilágosodás jele. Ezen a jelen már nem uralkodik az anyag. Megszabadul a bilincsektől, ahogy Petőfi is írja az Alföld c. költeményében:„börtönéből szabadult sas lelkem”.

A Halak feladata, hogy megtanulja az életben legalább alapszinten képviselni magát. Megtalálni a célját, céljait és a szeretetét úgy átadni, hogy abba ne pusztuljon bele.”Szeresd felebarátodat, mint Tenmagadat”. Spirituális értelemben ez a jel az „unio mistica”, visszatérés valódi önmagunkhoz, azaz a kiteljesedés.

Tégy Magadért!

A tüdőrák a statisztikai adatok szerint leggyakrabban a dohányosok között fordul elő, s ez nem véletlen. Ha valaki nem tudja az őt ért stresszt, konfliktust feldolgozni, idegességében rágyújt, így próbálja levezetni a feszültségét és ettől ideiglenesen könnyebbnek, szabadabbnak és energikusabbnak érzi magát. Nem véletlen, hogy a cigaretta reklámok pont ezt a három fő érzést lovagolják meg, s úgy vannak összeállítva, a vizuális és hangeffektusok hogy az embereknek kedvük legyen rágyújtani, s azt a hitet keltse bennük, hogy a cigarettával könnyebbé tudják tenni az életüket. Ez egy nagy csalódáshoz vezet, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így. A cigaretta csak ideig-óráig tartó könnyebbséget hoz, a problémáink ezáltal nem oldódnak meg, a cigarettázás nem más, mint pótcselekvés a valódi problémák elodázására. Gondoljunk csak bele, hogy akár egy munkahelyi, akár egy baráti körben a rágyújtás effektusa, egy álságos intimitást tételez fel, sokszor úgy érezzük, hogy a beszélgetésünk meghittebbé válik ezáltal, ha mind a ketten dohányzunk, nem csak a füstöt tudjuk mind a ketten könnyebben kifújni, hanem a minket aggasztó gondjainkat is, és a közös szokás megerősít minket abban, hogy a másik ember bizalmát, figyelmét és szeretetét élvezhetjük. Sajnos ez egy nagy csapda.
Fiatalkoromban hallottam egy történetet: akkortájt munkásvonatokon gyakran még a lépcsőn is utaztak emberek. Egy férfi a kislányával felszállt a vonatra, de csak a lépcsőn kaptak helyet, aztán a vonat elindult, a férfi elengedte a gyermek kezét, hogy rágyújtson. A gyermek leesett a vonatlépcsőjéről, egyenesen a kerekek alá, és a vonat halálra gázolta. A férfinak fontosabb volt hogy rágyújtson, mint hogy a saját gyermekének a testi épségét védelmezze?!
A narkotikumoknak óriási erejük van, mert elterelik a figyelmet a problémákról, s az egyénben azt az érzetet keltik: nincs nagy baj, idővel minden megoldódik. Van, aki olyan feszült egész nap, hogy két doboz cigarettával tudja csak elviselni a nap feladatait, kihívásait, konfliktusait. Cigaretta nélkül nem képes beilleszkedni az életbe?!
A cigarettának van egy másik nagy varázsa is, nem véletlen, hogy sok esetben fiatalkorban következik be a rászokás. A cigarettázástól a külvilág előtt hamarabb látszhatunk felnőttnek, és azt hisszük, hogy ezáltal hamarabb kapunk elismerést és hamarabb kapjuk meg azt a szabadságot, ami egy felnőttnek kijár. A háttérben az motivál minket, hogy többnek látsszunk, mint akik vagyunk és a cigaretta mögé rejtsük el bizonytalanságunkat kishitűségünket, önbizalomhiányunkat. Gyakran lehet látni és tapasztalni, hogy meglett felnőtt emberek is a cigaretta mögé rejtik el alkalmatlanság érzésüket egy adott helyzetben. Figyelembe véve, hogy a cigaretta is egy olyan szimbólum, amelynek a füstjét „letüdőzzük”, pontosabban a lelkünkre vesszük, kimondható, hogy a tüdőrák mögött olyan lelki problémák állnak, amelyek állandó szinten irritálnak minket. Olyan sérelmek ezek, melyeket állandóan a lelkünkre veszünk, s amelyeknek a lelkünkre gyakorolt hatása következtében elveszítjük az életkedvünket, az életbe vetett hitünket, nem feltétlenül kell dohányoznunk ahhoz, hogy veszélyeztessük a tüdőnket, elég ha az agresszióinkat „visszaszívjuk”. Ha elveszítjük egy adott közegbe, kapcsolati rendszerbe vetett hitünket, bizalmunkat, és szép lassan kiszorulunk, kihátrálunk a helyzetből, annak gyakran az a következménye, hogy lassan az életünkből is kimaradunk, lemaradunk, s az élet továbbmegy mellettünk.
Tégy Magadért, menj ki a friss levegőre sétálni, kirándulni, élvezd a megújulást, a tavaszi szellőt, a gyönyörű virágokat!
Március 26-raGrabbed Frame 499

Kivetítések, tükrök a kapcsolatainkban

Grabbed Frame 370
A projekciók vagy más néven kivetítések a legjobb elhárító mechanizmusként működnek.
Adva van a személyiségünknek egy nem kívánatos aspektusa. A neveltetés, szocializálódás során oltják belénk tekintélyszemélyek a véleményüket és azt, hogy min kell változtatnunk. Mi a számukra kivetni való a viselkedésünkben. Ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy ISTEN, FÉNY, ENERGIA által váltunk élővé, akkor kijelenthetjük, hogy azért élünk, mert Bennünk él ISTEN.
HA ELFOGADJUK ALAPTÉTELKÉNT, HOGY ISTEN, A TEREMTÉS TÖKÉLETES, akkor nincs hiba, nincs rossz, csak másoknak megfelelni akarás van. Tehát, az okoz Bennünk, nekünk szenvedést, hogy valami hibát vélünk Magunkban felfedezni és ezt szégyelljük, elfojtjuk, hogy ne lássa más és szerethetőnek tűnjünk a szemében. De ezzel egy részünket le illetve kitagadjuk, azért, hogy megfeleljünk másoknak.
Csakhogy van itt egy kis bibi: Nem azért születtünk, hogy megfeleljünk, hanem ISTEN DICSŐSÉGÉRE, azért, hogy Benne kiteljesedjünk és élvezzük magát a teremtés nagyszerűségét. Amíg nem éljük át a nagyszerűségünket, nem növünk, fejlődünk, ébredünk rá a pillanat fennköltségére, csodájára, amíg úgy érezzük, hogy takargatni valónk van, addig a szenvedés, a hiány tudatállapotában toporgunk. A társunk vagy egyéb kapcsolatunk viselkedése is arra figyelmeztet, ami irritál Bennünket. Amíg nem éljük és értjük meg ezt, addig kivetítünk és ugyanazt tesszük, amit Magunkkal is. NEM FOGADJUK EL OLYANNAK AMILYEN.
A kapcsolatok legnagyobb rákfenéje, hogy a másikat a saját felfogásunk szerint megakarjuk változtatni. Csak azt is véssük az eszünkbe, hogy az elfojtásaink miatt, mi is hiányállapotokban élünk. A másik élete is ezt tükrözi felénk, ezen szeretnénk változtatni, de a másikon keresztül, mert Magunkon nehezebbnek érezzük vagy tükör által homályosan látunk. Tehát a saját hiányunkat nem vesszük észre.
Mi történik ha, mégis az önismeret segítségével változunk, többek, kiteljesedettebbek leszünk? Két lehetőség van: Vagy türelemmel várjuk, hogy a másik is változzon és változik is, vagy az addigi „Tanítómesterünk” akinek az volt a feladata az életünkben, hogy ráébresszen valamire, a továbbiakban kilép a közös életből, lelép a színpadunkról, mert ennyi volt a feladata. Nekünk nem kell őt otthagyni, mert Ő fog elmenni. Mindenesetre a SZERETET mágikus erő! Megváltoztat mindent és Mindenkit, akit átjár.

Készen vagyok-e egy kapcsolatra?

love-questions
Egy kapcsolatra mindig készen vagyunk, az már egy másik kérdés, hogy milyen kapcsolatra. A félelem, szorongás, lemondás, depresszió és az ezek következtében létrejött, bezárkózás, elhatárolódás, távolságtartás nem segít a megismerkedésben, nem segít a befogadásban és ez az alapállás jó eséllyel feltételezi a kudarcot.Az esetleges önbizalomhiány tovább bonyolítja a kérdést. Ezekből következik, hogy a vonzás törvénye itt is meghatározó. Ha meg is ismerkedünk valakivel, az az előbb említett szempontok figyelembe vételével ezt az állapotunkat tükrözi vissza. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy hogyan állunk a nemi szerepeinkkel. Hiszen, ha egy férfiből nem sugárzik a biztonságot árasztó, határozott férfias viselkedés, máris nagyon rossz hatékonysággal ismerkedhet meg és ha meg is ismerkedik, leginkább domináns nőkre számíthat. A dominancia, nem biztos, hogy rögtön látszik a hölgy részéről. /az emberek lakva ismerik meg egymást/ A nők esetében komoly hátráltató tényező, ha Magával nincs megelégedve, ha nem tartja vonzó nőnek Magát, ha nem tud kedves, mosolygós lenni. Nagyon komoly jelentőséggel bírnak a szülői minták, abban az értelemben is, hogy gyerekként mit látott az szülők egymás közötti viselkedésében. További nehézséget hordoznak az előző kapcsolatban megélt csalódások, vagy ha az előző kapcsolatban beragadtunk, tehát érzelmileg nem engedtük el a társunkat. Ezt tovább bonyolítják a közös gyermekek, ha vannak.
Létezik egyáltalán megoldás? Természetesen! Az önismeret útjára kell lépni vagy külső szakember segítségével, vagy a saját kezünkbe vesszük az életünket. Az első kérdés az, hogy mi a célunk, mit szeretnénk elérni? A második, hogy hogyan tesszük, hogyan fogjuk kivitelezni. A harmadik, hogy képesek vagyunk elképzelni, látni, imaginálmi a sikert. Azért, mert nem sikerült síléccel a lábunkon az első lecsúszás a hegyről, még nem kell rögtön lecsatolni a lécet és hazamenni. Meg kell erősítenünk Magunkat vagy belső szuggesztiókkal vagy külső segítséggel, hogy elhiggyük képesek vagyunk a helyzet kezelésére. Mindenképp erősebbnek és fontosabbnak kell, hogy érezzük a kapcsolat megteremtésére irányuló késztetéseinket, mert ellenkező esetben feladjuk. A párkapcsolati problémák minden esetben az önismeret hiányából adódnak, valamint azoknak a mintáknak az ismétléséből, amelyeket felmenőinktől tanultunk el, és sikeresen ismételjük a rossz beidegzéseket.Amikor nem jövünk ki egy másik emberrel, akkor a legegyszerűbb őt leválasztani, de azokat a feszültségeket, azokat a problémákat, amelyeket nem oldottunk meg, azokat továbbra is ott tartjuk talonban és a következő választásunknál ismét ugyanolyan embert fogunk kiválasztani, akivel előbb-utóbb ugyanazok a gondok fognak jelentkezni, és kísértetiesen hasonló cipőben érezzük magunkat. Kicsit magasztosabban fogalmazva őseink régi beidegzését, elrontott kapcsolati viszonyait ismételjük újból és újból, hiszen zsigerileg ott vannak bennünk és majdhogynem azt mondhatjuk: „nekünk kellene megváltani az egész rokonságot, nekünk kellene bölccsé válni, hogy mintegy úrrá legyünk évszázados családi beidegződéseken, problémákon”.
Ha önmagunkkal képesek vagyunk együttélni elfogadásban, szeretetben, kiegyezésben, akkor egy másik emberrel is. Fontos arra tekintettel lenni, hogy társat keresünk. Egy embert, aki mellettünk él és elfogad minket úgy ahogy vagyunk. Persze mi is hasonlóképpen. Nem börtönőrt keresünk és ne váljunk mi sem azzá. A legfontosabb alap a bizalom, természetesen a saját önbizalmunk, akkor vagyunk képesek másnak is bizalmat adni. Hasonlóképpen Önmagunk elfogadása. Ha Magunkat elfogadjuk, mást is képesek leszünk. A tapasztalatainkat azzal a hozzáállással érdemes megélni, hogy mindenben a jót, a tanítást, a fejlődést tartjuk szem előtt. Kahlil Gibran soraival zárom:”Legyetek olyanok, mint két oszlop, amely ugyanazt a tetőt tartja, de ne kezdjétek birtokolni egymást: hagyjátok meg a másik függetlenségét. Ugyanazt a tetőt támasszátok – ez a tető pedig a szeretet. Szeressétek egymást, de ne csináljatok a szeretetből köteléket: hadd legyen az inkább mozgó tenger lelketek partjai között. Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.”