A Járvány Lélektana

spanyolAz élet körforgás. A felépítő és leépítő folyamatok összessége, egysége. Áramlás. Olyan, mint az ár-apály jelenség, vagy a kilégzés-belégzés. Kiterjedés és visszahúzódás. A szervezetünket egy mesterséges különálló rendszernek érzékeljük, holott egyfajta szimbiózis van más élőlények, pl baktériumok, gombák, és a szervezetünk között. Minden élőlény arra törekszik, hogy növelje az életterét és ez természetes. Ha az összes többi élőlény élettere megakadályozza a továbbterjedését, szaporodásának elhatalmasodását, akkor egy ideiglenes egyensúlyról beszélhetünk Ha bárhol megtorpanás, visszahúzódás tapasztalható, a többi élőlény azonnal érzékeli ezt és nyomulni kezd.
Egy u.n.fertőző betegség kialakulása mindig összefügg az immunrendszerünk gyenge válaszával. Érdemes kipróbálnunk a következő gyakorlatot: Megkérünk egy embert, tegye szét a két kezét a vállal megegyező vízszintes síkban. Mondjuk meg neki, hogy gondoljon valami kellemes dologra, és mi megpróbáljuk lenyomni az egyik kezét, de lehetőség szerint álljon ellent, ne engedjen a nyomásnak. Azt fogjuk tapasztalni, hogy még egy gyengébb fizikai alkatú ember is viszonylag elég nagy erőt tud kifejteni ahhoz, hogy megakadályozza, hogy lenyomjuk a kezét. Miután ezt megpróbáltuk, kérjük meg, hogy ugyanúgy, mint az előbb, tegye szét a két kezét, de most koncentráljon egy számára nyomasztó élményre, amit valamikor elszenvedett. Azt fogjuk tapasztalni, hogy ha az illető igazán beleéli magát a helyzetbe és megéli a múltban lezajlott kellemetlen eseményt, s eközben megpróbáljuk lenyomni a kezét, most könnyedén sikerülni fog. Egy rossz gondolat, egy rossz élmény elég ahhoz, hogy gyöngítse az ellenálló képességünket. Ezek után kérjük meg hogy ismét tegye szét a két kezét, gondoljon egy szép emlékre, minél intenzívebben élje át, ismét azt fogjuk tapasztalni, hogy a kezét nehezebb lesz lenyomni.
Ez a kísérlet ékes bizonyítéka annak, hogy nem mindegy, hogy mit gondolunk, nem mindegy, hogy milyen hangulat uralkodik rajtunk, nem mindegy, hogy optimizmussal nézünk a jövőnk elébe, vagy pesszimistán. Minél több bennünk a szorongás, félelem, az elkülönülés érzése, annál inkább hajlamosak leszünk betegségekre, különös tekintettel a „fertőző” betegségekre, hiszen ha a lelkünkben nincs védelem, ellenálló képesség, a testünk védelme is meggyöngül, s az immunrendszer nem tud megfelelően védekezni, mert a lelkünk részéről „szinte azt a parancsot kapja”, hogy ne védekezzen. Gondoljunk arra, hogy a baktériumok, vírusok állandóan ott vannak a környezetünkben,akár a testünkön, testünkben, mégsem vagyunk állandóan betegek, mert egyensúly van az élet résztvevői között, az immunrendszerünk megvéd minket. Mi magyarázza meg, hogy egyszer csak nem áll helyt, nem tesz eleget a kihívásoknak? Véleményem szerint egyértelműen egy negatív hatás, egy nyomasztó hír, mely szorongást és félelmet kelt bennünk, esetleg hátrálni kezdünk, visszakozót fújunk, visszavonulunk, és még arra sem marad erőnk, hogy védekezzünk. Megpróbáljuk az eseményeket elkerülni, de gyakran megadjuk magunkat a sorsunknak.
A fertőzések következtében egy adott terület gyulladásáról beszélünk. Ha a gyulladás szó elé oda helyezzük a „be” igekötőt, akkor egy kétértelmű kifejezést kapunk. A begyulladni kifejezés nem csak azt jelenti, hogy begyulladt a mandulánk, az ínyünk, stb, hanem azt is, hogy be vagyunk gyulladva, azaz félünk. Régóta ismert bölcsesség az, hogy a félelem megidézi a tárgyát. Pontosan erről van szó. A félelmeinkkel szinte elébe megyünk a dolgoknak, szinte kikényszerítjük a sorstól, hogy amitől félünk megtörténjen. A járványok lélektana éppen erre az utóbbira utal. Magától a betegségtől is lehet félni, s minél inkább szorongunk attól, hogy elkapunk egy fertőzést, annál inkább esély van arra, hogy megbetegedjünk. Ismerjük a tömegpánik, tömeghisztéria kifejezéseket, s tudjuk azt is, hogy óriási ereje van egy-egy ilyen megnyilvánulásnak. Minél veszélyesebb egy fertőző betegség, és úgy érezzük, hogy halálos kimenetelű is lehet annál nagyobb a pánik bennünk. Nem tudom Kedves Olvasóim tudjátok-e, hogy Michel de Nostradamus nem csak híres látnok, asztrológus volt, hanem orvos is. Ott járt-kelt a pestisesek között, és nem kapta meg a betegséget. Bár feleségét elvitte a járvány, ő viszonylag hosszú életet élt.
Az is elgondolkodtató, hogy egy járvány alkalmával kik azok akik megkapják és kik azok, akik nem. Talán lehet, hogy őket kellene jobban kifaggatni. Hogyan élik az életüket, mi a titka annak, hogy nem kapják meg a betegséget. A fertőzés szempontjából viszonylag mindegy hogy a járvány, pestis vagy influenzajárvány. Ha nem tudunk ellenállni a „kórokozónak”, bele is halhatunk. A titok nyitja, hogy tudunk-e szert tenni ellenállásra, és képesek vagyunk-e a félelmeinket feldolgozni. Az sajnos nem vezet megoldáshoz, hogy azt „hazudjuk” magunknak: „Nem félünk!” Gyakran ezt szeretnénk hinni, de a lelkünk mélyén tudjuk, ez nem igaz. Ilyenkor a legfontosabb a valós önismeret. A félelem feldolgozására az egyik legjobb módszer, hogy szembenézünk a félelmeinkkel.
Az influenzavírusok között többféle is elkülöníthető. Az egyik érdekes influenzavírus, ami gyakran Magyarországot is érinti az A2-es nevet viseli. Általában a téli időszakban támad, amikor az emberek hangulata a kevés napsütés miatt egyébként is hajlamos a depresszióra. Nem csak a hidegtől fázunk, hanem gyakran a munkától is. Gondoljunk arra, hogy a nyár még messze van, abban az időszakban minden vidámabbnak, naposabbnak látszik. A tél szürkébb és egyhangúbb és a kedvünk legalább olyan borongós, sőt néha talán kilátástalannak érezhetjük az életünket. A negatív hangulatok az immunrendszert gyengítik, s így sokkal inkább ki vagyunk téve a fertőzés veszélyének. Különösen érdekes a Karácsony utáni időszak, január és február, amikor túl vagyunk már az ünnepeken, és a nagy izgalmak, várakozások és bevásárlások után nincs mit várni. Hajlamosak vagyunk kiüresedetté és lehangolttá válni. Nagy jelentősége van annak, hogy hogy állunk anyagilag, képesek vagyunk-e kifizetni egy téli utazást. Az is lehet, hogy anyagilag még csak megtehetnénk, de a munkahelyünket nem merjük otthagyni, s ezért lassan torkig leszünk mindennel és „tele lesz a hócipőnk”. Egy jó kis influenzavírus kapóra jön, és szabadságra mehetünk, de legalábbis fokozottan kíméljük magunkat.

Az Árnyékszemélyiség

Grabbed Frame 435
Az árnyékszemélyiség fogalma C.G.Jungtól származik. Ő vezeti be a pszichológia témakörébe. Ahhoz, hogy jobban megértsük, beszélnünk kell a tudattalan fogalmáról is. A nehezebb témákat, most nem érintem. A tudatosnak azt tekinthetjük amire éppen gondolunk, de már a gondolataink, hátterében is ott vannak a tudattalan fogalmak. Ezek a fogalmak lehetnek azért a tudattalanban, mert éppen nem gondolunk rájuk. Vegyünk egy példát: Budán lakom, Pesten van elintézni valóm és mondjuk eldöntöm, hogy a Lánchídon megyek át, eközben nem gondolok arra, hogy a Duna, miatt épült a híd, bár ha gondolnék, akkor tudnám, hogy ez természetes. Itt csak nem gondolok rá, ezért marad a tudattalanban. Ebben a helyzetben, nincs semmi érzelmi társulás ami miatt el akarnám felejteni a Dunát, csak simán nem gondolok rá. Abban a pillanatban, ha itt valamikor értek kellemetlen élmények és nem szeretnék rájuk gondolni, akkor ezeket ELHÁRÍTOM a tudatosból. Ha kifejezetten rossz dolgok történtek itt: pl egy régi szerelmi helyzetben, azzal fenyegetődztem a partnerem felé, hogy beugrom a Lánchídról a Dunába, akkor valószínűleg erre nem szeretnék emlékezni, tehát ELFOJTOM. Ebben az esetben megtörténhet az is, hogy, bár az úti célom a Lánchídhoz lenne közelebb, de hirtelen úgy döntök, nem tudatosan, tehát pl én sem értem, hogy miért, de az Erzsébet hídon megyek át. A háttérben a kellemetlen helyzet felidézésének az elkerülése áll. És itt érkeztünk meg az árnyékképzés mechanizmusához. Ha visszagondolva, undorodom az akkori viselkedésemtől pl. azért, hogy ennyire megaláztam Magam, akkor „hányok” minden megalázkodó embertől, a filmeken a hasonló jelenetektől, mert tudattalanul a saját viselkedésemtől hányok és utálom Magamat emiatt. Az árnyék mindig az elfogadott és vágyott személyiségrészek negatív tükörképe. A vágyott alatt nem feltétlenül a magunk által vágyott, sőt, gyakran a mások, pl. tekintélyszemélyektől elvárt viselkedés áll. Legyek jó gyerek! Ezt mondják és megtanítanak arra, hogy milyen a nem kívánt viselkedés. Ha lennének ilyen ösztönkésztetéseim, akkor azokat elfojtom és az árnyékszemélyiség részeivé válnak. Azzal akarok azonosulni, amit a többiek értékelnek, olyan akarok lenni, hogy mások szemében szeretetreméltónak tűnjek és elfojtom azokat a tulajdonságaimat, igényeimet, amelyek mások szemében nem kívánatosak.
Vegyünk pár példát: én igazságos ember vagyok, nem hazudok, nem lopok. Mások lopnak. Én őszinte ember vagyok, mások nem azok. Mindennel, amit kiválasztunk a világból, és azt mondjuk, ez vagyok, az meg nem vagyok, máris megfeleztük magunkat. Mindig választani kell, de nem szabad megtagadni a másik részt sem, hiszen az is bennünk van. Nem lopok, de lophatnék. Egyik részem világos, nap-sárga, másik részem sötét, fekete. Az egyik részemről tudok, sőt választottam, azonosulok vele, a másik részemet utálom, szeretném hinni, hogy nincs is bennem. Az irodalomban pl Mefisztó, Dr.Jekyll és Mr. Hyde. Ez azt jelenti, hogy mindaz, amit nem fogadunk el magunkban, azt kivetítjük a külvilágra. Ebből az következik, hogy ha valaki azt gondolja, lopni csúf dolog és nem fogadja el a lopás létezését, akkor őt egymás után meg fogják lopni. A külvilág ezzel jelzi, hogy létezik az, amiről ő nem akar tudni. Minél jobban gyűlölök, megbélyegzek egy tulajdonságot, az elutasítás energiájával egyenlő energiával vonzom Magamhoz. A külvilágban aztán kivetíthetem másokra és felmagasztalhatom Magamat, hogy ez belőlem hiányzik. Holott nem! Ez az árnyékszemélyiségem része lett.
A Teremtésben, minden jelen van. Bármit kizárok, betettem az árnyékba tudattalanul, és addig visszaköszön, míg nem fogadom el Magamban a létezését. Az ember minden választásával azonosítja magát. Kisgyermekként még egészséges egész, de ebben az időszakban oltják belé a legtöbb szokást. Például két éves kor körül azt, hogy időszerű szobatisztává válni. Amikor lélekben leválunk az édesanyáról – az ezoterikus tanítások szerint körülbelül hét évesen, – az az első szaturnuszi kvadrát az életünkben. Ekkorra már mélyen belemerülünk az anyag valóságába. A világ kettéválik: egyik részünk az ÉN, aki igent mond a világra, a másik a TE, aki nemet mond, hárít, tagad. Mi pedig megtagadjuk őt és így elveszítjük az egész-séget. Egészek vagyunk, csak nem tudunk róla. A teremtett világban mindenkinek joga van megnyilvánulni, ezért az a rész, amit megtagadunk, kívülről akar megjelenni.
Nagyon fontos, hogy szemlélve, bűntudatkeltés nélkül, esetleg szakember segítségével feltérképezve, megvizsgálni, hogy az aktuális árnyék-személyiségrész mikor keletkezett és miért, illetve milyen helyzetben. Erre van mód pszichoterápiás helyzetben. Az árnyék nagyon gyakran jót akar, dr.Gyökössy Endre református lelkész a könyvében úgy beszél róla, hogy az árnyék a „sötét felebarátunk”.

BOLDOGSÁGRA teremtettünk

Grabbed Frame 433 Az elengedés első lépése, hogy elfogadjuk a megtörténteket. Ahogy már múltkor említettem: Mindenki egy adott pillanatban annyit tesz amennyire éppen képes. Csak a Te elvárásod az aminek nem tudott megfelelni. A görcsös elvárásokat felül lehet írni azzal, hogy belátom, felnőttem, megállok a lábamon, már nem vagyok gyermek, – amire szükségem van megszerzem Magamnak- mondhatjuk.
A második lépés, hogy bármi történik is Velünk, elfogadjuk, hogy így akart tanítani az élet, a sors, az Isten.
A harmadik, hogy az első kettő után, megvizsgáljuk Önmagunkat: Megnyugodtunk, elfogadtuk, Fáj még valami?
Az elengedéssel szembemenni, olyan mintha nem értenénk meg a folyamatos változást. Mintha vissza lehetne fordítani az időt. Ha csak az évszakokra tekintünk, Tavaszt a Nyár követi, és hiába akarod megállítani, a nyarat elviszi az Ősz. A fákról lehullanak a levelek és, ha szerencsénk van, a csupasz fákat felöltőzteti a Tél tiszta fehérbe, hogy újult erővel megmutathassa magát a Természet Tavasszal. És ez így megy időről időre. Még ha tapasztalunk is időjárási anomáliákat, a folyamat megállíthatatlan. Sőt olyan gyors, hogy ha nem figyelsz, arra eszmélsz, hogy „átaludtál” több évszakot.
Belesimulni a változásba, meglovagolni az idő múlását, talán nehéznek tűnik, de nem lehetetlen. Nemrég még Karácsony volt és Szilveszter. Ma már Január közepéhez érkeztünk és Télapó nem kényeztet bennünket el a Tél gyönyörűségeivel, de nagyjából a téli időszak feléhez érkeztünk, legalább is naptári értelemben. Az elengedéshez, hozzátartozik az is, hogy bölcsen belátod, ha eszel, ürítened is szükségeltetik. Nem tarthatsz mindent Magadban!
A lényeg mindig az, hogy hova helyezed a fókuszt. Ha szenvedni akarsz, senki nem tud megvédeni ettől az érzéstől. Persze erre sokan azt válaszolják, hogy dehogy akarok szenvedni és mégis mi mást csinálsz, ha nem azt? Hiszen mi módja van annak, hogy más szenvedtessen, hiszen a szenvedést Te éled át. Te viszonyulsz szenvedő módon az élet aktuális élményéhez.
Ha tél van akkor legyen Tél. Mondhatom, hogy fúj, de utálom a hideget, a Telet, a fázást, de nézhetek rá úgy is, hogy gyönyörű, hogy csodálatos, hogy titokzatos és felemelő!