Az allergiáról II. rész

maxresdefaultAz allergiáról II.

Miután elsősorban a virágpor-allergiások vannak többségben így kevésbé ejtettünk szót a további allergiás megbetegedésekről. Mielőtt a részletekbe belemennénk, fontos megjegyeznem, hogy az allergia mint tünet, elfed egy olyan lelki magatartást, amellyel nem kívánunk szembenézni, ill. ezt a magatartást nem kívánjuk felvállalni. Ennek elsősorban az az oka, hogy olyan értékrendre neveltek minket, melybe nem fér bele a viselkedésnek az a formája, amiről az allergia szól. Ismerjük azt a kifejezést, hogy „valakire allergiásak vagyunk”. Mármint a társaságára, a jelenlétére, a megjegyzéseire, megnyilvánulásaira. Ha ezt nem merjük felvállalni, ha nem merjük megmondani, akkor a bennünk lévő agressziót elfojtjuk és ezáltal eltoljuk a lelki magatartást egy olyan szimbolikus irányba, ahol az anyag, melyre allergiásak leszünk kifejezi azt a mögöttes tartalmat, amit nem mertünk felvállalni. Vegyünk egy példát.
Gyakori tünetcsoport a különböző táplálékokra kialakult allergia. Például gyermekkorban a legismertebbek a tojásra, tejre, eperre, lisztre kialakuló allergiás jelenségek, bőrkiütések, stb.
Évekkel ezelőtt egy kedves ismerősöm elmesélte, hogy a tojásra allergiás. Egy felnőtt hölgy volt az illető és azt kérdeztem tőle, hogy mikor alakult ki az allergiája. Kiderült, hogy harminc éves koráig soha, semmi gondja nem volt a tojásból készült ételekkel. De egyszer csak jelentkezett a probléma. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy a tojás, a tyúk petesejtje és szimbolikus értelemben ő valamilyen módon a petesejtre allergiás. Elkezdtünk beszélgetni, megtudtam, hogy van egy gyermeke és a házastársával jól megvannak, hármasban meghitt családot alkotnak. A kérdés ezután csak az, hogy mivel van gondja? A szexualitással? A gyermekvállalással? Megkérdeztem, hogy minden rendben ment-e az első szülésénél. A válaszból kiderült, hogy semmilyen komoly problémája nem volt ezzel a kérdéskörrel. Ahogy körüljártuk ezt a témát, a hölgynél villámcsapásszerű felismerésként beugrott, hogy szeretett volna még egy gyermeket. A férje ettől már mereven elzárkózott és azóta nem bír a tojásra nézni. Miután megbeszéltük, hogy a tojással konkrétan semmi baja nincs, azt kell elfogadnia, hogy egyet tud-e érteni a férjével és továbbra is harmonikus házasságban élnek, vagy a benne lévő gyermek utáni vágy erősebb és ez elég ok arra, hogy szembeszáll és veszélyezteti a házasságát. Pár nap múlva a hölgy felhívott telefonon, meghozta a döntést, megbeszélték a férjével s azóta vidáman eszi a tojást, mintha mi sem történt volna.
A különböző táplálékokra kialakult allergia mindig valamilyen módon kapcsolódik az élethez való viszonyunkkal is. Gondoljunk az étel-élet szavunkra! Ugyanazokból a betűkből áll és még hangtanilag is hasonló a kiejtése. Ráadásul az étel az életben tartásunk alapja. A kérdés, hogy hol, s milyen módon sérül az élethez való viszonyunk. Kisgyermekkorban, nagyjából hét éves korig a gyermek egyfajta lelki köldökzsinóron él az édesanyjával. Ezért a gyermekkorban jelentkező allergiás tünetek, mindig összefüggnek a gyermek és az anya, valamint az anya és a család viszonyával. Könnyen lehet a háttérben beilleszkedési, vagy elfogadási zavar. Esetleg az édesanya anyai szerepvállalásában vannak gondok. Ha elkezdjük kutatni a legbiztosabb, hogy jó irányba haladunk ha komoly ellenállásba ütközünk. Az ellenállás épp azért keletkezik, hogy az illetőnek ne kelljen szembenéznie a valósággal.
A másik izgalmas allergiás csoport a gyógyszerallergia. Rögtön felmerülhet bennünk a kérdés, miért lesz valaki egy gyógyszerre allergiás. Hiszen a nevében is benne van, hogy gyógyító szerről van szó. Itt van például a penicillin. Sok embernek van penicillin allergiája. Bár a penicillin az antibiotikumok alapanyaga, eredetileg penészből készül. Nehéz elhinni, hogy valaki a penészre ránéz és azt gyógyszerként kezeli. A penész sokkal inkább a bomlás, az elhanyagoltság és a halál szimbóluma. Sokkal inkább undort vált ki, mint jóérzést. Ebből a szempontból a penicillin szimbolikusan a halált, az elmúlást jelöli. Nem csodálkoznék azon, ha egy gyermek átéli közeli hozzátartozója halálát és utána egy esetleges torokgyulladásnál bevett penicillin tartalmú gyógyszerre kiváltódik nála az allergia. Ha megvizsgáljuk egyéb gyógyszereinket és elolvassuk a melléjük adott tájékoztatókat, némelyiknél hosszú felsorolás írja le, hogy milyen mellékhatásokkal járhat a szedése. Egy kicsit is hipochonder ember, ha ezeket a tájékoztatókat elolvassa, pillanatok alatt képes a tüneteket előhozni a tudattalan félelme által.
Egy másik csoport az állatokra, ill. állati eredetű tárgyakra kialakult allergia. Ilyen például a macskaszőr allergia, ami szintén igen gyakori. Az állatokat tulajdonságokkal ruházzuk fel. Már gyermekkorunkban a mesékben sunyi rókáról, álnok kígyóról, alamuszi macskáról, bátor kutyáról vagy éppen bátor kis kakasról hallunk. A macska természetét úgy gondolom mindenki ismeri. Elég önálló állat, s ha van kedve barátkozni, akkor odasimul, hízeleg, dorombol. Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű allergiánál valójában egy nekünk fontos, vagy hozzánk közel álló személy viselkedésével kapcsolatban alakulnak ki a tünetek. Talán nehezen toleráljuk az őszintétlenségét, vagy az érdekszerű magatartását, esetleg meghallottuk, hogy a hátunk mögött rólunk pletykál, felénk azonban barátságosan közeledik. Előfordulhat az is, hogy kicsi korunkban volt egy kismacskánk, akit nagyon szerettünk. Aztán később meghalt s azóta macskaszőr allergiánk van.
Vannak, akik a napra allergiásak. A Nap szimbolikusan a férfi energia és az apa szimbóluma. Tágabb értelemben az Isten, az élet és az arany jelölője. Az asztrológia a szívet, mint testrészt azonosítja vele. A szív a szeretet központja. Ugyanakkor a Nap a horoszkópban önmagunkat is jelöli. Ezek után magától értetődik a kérdés, hogy állunk a szeretettel, az édesapánkkal, és önmagunkkal? Lehet, hogy magunkra vagyunk allergiásak?
Fémekre is kialakulhatnak allergiák, pl.: nyakláncra, fülbevalóra, karkötőre. Ezeket kaphattuk ajándékba és esetleg később azzal az emberrel a viszonyunk megromlott. Könnyen lehet, hogy ezután az ajándékára leszünk allergiásak. A fémek asztrológiailag különböző bolygók alá tartoznak. A Hold az ezüst, és az anya szimbóluma, a Nap az arany és az apa szimbóluma. A Vénusz a rezet, és egy női rokont jelölhet, de kapcsolódik a női, tehát befogadó szexualitáshoz is. Tágabb értelemben a szépséget reprezentálja. Egy kérdés a sok közül: Mennyire tartjuk szépnek saját magunkat, vagy éppen mennyire nem? A Mars a vas, a férfi szexuális energiák szimbóluma, a vágyak és az akart jelölője. Képesek vagyunk-e harcolni magunkért, képesek vagyunk-e képviselni vágyainkat, vagy az agresszióinkat önmagunk ellen fordítjuk?
Mindenesetre bármire kialakul az allergia, az az anyag szimbolizálja azt a veszélyforrást, amitől ódzkodunk, félünk, szorongunk. Sosem a tényleges anyagokra, hanem a mögöttes tartalomra vagyunk, vagy leszünk allergiások.

Parlagfű, Pollenllergia?

parlagfű10Az allergia lelki síkon nem más, mint a külvilág ingereire adott, rejtett agresszív magatartás, melyben a főszerepet a védekezés játssza, melynek asztrológiai megfelelője a Szaturnusz és a Mars. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Szaturnusz jelképezi a félelmet valamitől, a védekezést, valamint az agresszív magatartást a Mars jelképezi. (A félelem kompenzálása támadással történik az állatvilágban is.) Általában az, amire allergiásak vagyunk megmutatja, hogy melyek azok a problémák, amelyek félelmi reakciót váltanak ki belőlünk ill. melyek azok a témák, amelyekkel olyannyira nem akarunk szembesülni, hogy helyből elutasítjuk azokat.
Vegyük pl.: a virágporallergiát. A virágporallergia hátterében elsősorban a szexualitás illetve annak hiánya áll. Sok esetben a szeretetnélküliség, a magány, a ridegtartás is megjelenhet a háttérben. Leszögezhetjük, a virágpor allergia esetében az embereknek nem a virágporral van bajuk, hanem azzal, amit a virágpor kifejez. A virágpor (a növény hímivarszerve által termelt anyag), a termékenység szimbóluma elsősorban, ezért a szexualitással, illetve a szeretettel, elfogadással hozható összefüggésbe. Amíg a szexualitást sokan ocsmány dolognak tartják, ill. ahhoz negatív képzeteket társítanak, addig az allergia is fennáll.
Az elmúlt évszázadokhoz képest, különösen az európai kultúrában, szexuális forradalomról beszélhetünk. Az ún. szexuális szabadosság nem jelenti azt, hogy az egyházak által belénk vert bűntudat a szexualitással szemben egy pillanat alatt elmúlik. Gondoljunk C.G. Jung kollektív tudattalannal kapcsolatos elméletére.
A Szaturnusz és a Mars szerepe mellett egyre erősödik két „újonnan” felfedezett égitest szerepe, ez pedig nem más, mint az Uránusz és a Neptunusz. Gyakran társul hozzájuk még a Plútó is. Az Uránusz kapcsolatban áll a szabadsággal, a kötetlenséggel, s tágabb értelemben a szexuális perverziókkal is. Amit a társadalom általában elfogad, szemethúny, az kevésbé veszélyezteti a személyiséget, mint azok a vágyaink és céljaink, melyeket a társadalom, az adott kultúra elutasít.
Adva van a személy egy olyan vággyal, elképzeléssel, melynek megélése neki fontos, ugyanakkor megkíván felelni a külvilág elvárásainak, szeretne beilleszkedni. A két törekvés egymással homlokegyenest ellentétes, s oda vezet, hogy az egyén vagy elrejti igényét, (természetes vágyát), vagy kiéli és bűntudata van miatta. A Neptunusznak a szexualitásban betöltött szerepe elsősorban a kaotikusság és a befolyásolhatóság szempontjából érdekes. Attól, hogy valaki mások hatására került egy helyzetbe, azaz, befolyásolhatóvá vált, attól még rádöbbenhet hogy a társadalmi megítélés vele szemben ellenséges, s emiatt, ismételten keletkezhet bűntudata. A Plútó szerepe, különösen az alvilág a halál szempontjából érdekes. A szexualitás megélése alatt átélhetünk egy kis halált, hiszen az orgazmus állapotában, s az egységélmény átélésében elvész az egó. Használjuk is azt a kifejezést, hogy a szerelemben egyé váltunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állatvilágban is, a párzási időszakban úton-útfélen azt tapasztaljuk, hogy a fajfenntartás akkora erő, hogy sokszor még az egyedek életénél is fontosabb.
Már ezek a mondataim is némelyekben visszatetszést válthatnak ki, vagy esetleg azt gondolják, hogy így is túl sokat beszéltem a szexualitásról. Ezekben a Kedves Olvasóimban szeretnék egy fontos dolgot tudatosítani. Mindannyian azáltal tekinthetjük magunkat élő lényeknek, hogy a szüleink többé-kevésbé szeretetben egyesültek és létrehoztak minket!!! Megállapíthatjuk, hogy arab és ázsiai kultúrákban sokkal kisebb, vagy szinte elenyésző a szexuális problémák előfordulása. Ez azért van így, mert az ő kultúrájukban (arab, indiai, kínai, stb.) a szerelem és a szexualitás sohasem volt tabutéma, sőt! Számtalan megnyilatkozását találjuk könyveikben, művészetükben, a „szerelmi szakkönyveikről” nem is beszélve.
A virágpor évszázadok óta a levegőben van. Mégis a virágporallergia az utóbbi évtizedekben vált népbetegséggé, amióta az ún. szexuális szabadság, vagy szabadosság időszakát éljük (pornóipar, szexkereskedelem). Kicsiny országunkban a 20-as években az akkori cserkészek szinte kötelező olvasmánya volt egy papnak Tóth Tihamérnak a könyve, mely a tiszta férfiúság nevében íródott, s ahol Tóth Tihamér kijelenti, hogy a férfiak önkielégítéssel gerincvelősorvadást kaphatnak. („Fortélyos félelem igazgat.”) Nem lehet bűn, a világot fenntartó teremtő erő, s annak a megélése! Hozzá kell tennem, pusztán attól, hogy úgy döntünk, nincs bűntudatunk a szexualitás megélése által, ez még nem jelenti azt, hogy a neveltetésünk, tudattalanunkba rejtett aknái nem robbannak fel a kellő pillanatban. S hogy ez mennyire így van, el kell menni egy allergológiai rendelésre augusztusban.
Mindenesetre a sok évszázados szexuális tiltásnak nem az a megoldása, hogy „átesünk a ló túlsó oldalára” és most azt éljük meg, hogy „mindent szabad”. Változatlanul nem oldottunk meg egy fontos kérdést, a szerelem-szeretet kérdését. Ahogy a gyakorlatban is, ha a szexualitásról beszélünk, szexuális aktusnak nevezzük a szexualitás megélését. Az aktus szóban az akt szó is benne van, azaz a meztelenség kap még fontos szerepet. Ami önmagában nem baj, sőt természetes, az a baj, hogy az aktuson és a meztelenségen kívül egyre kevésbé beszélünk egy harmadik, talán legfontosabb tényezőről, a SZERETET-ről.
Ma a világunkat az akció mozgatja. Az se véletlen, hogy az amerikai férfiak között, de lassan a magyar férfiak között is egyre jellemzőbbé válik az impotencia. Eltolódtak a női és férfi szerepek, s a nagy felszabadultság (Uránusz) azt eredményezi, hogy egyre kevésbé vagyunk tisztában azzal, hogy mi is a feladatunk. Félreértés ne essék, nem valami merev bigott felfogást akarok itt népszerűsíteni, tisztában vagyok azzal, hogy a dolgok csak előre oldhatók meg, visszafelé nem. Ebből a válságból hasonlóan az összes többihez (környezetszennyezés, globális felmelegedés, energiaválság), csak előre lehet kimenekülni. Meg kell találnunk az új férfi és női szerepet, ami a Vízöntő korban megfogja majd adni egy újfajta szabadság fogalom megtalálását és előbb vagy utóbb helyére kerül majd a szexualitás szerepe is az életünkben. Minél többen tudatosítjuk a megoldatlanságainkat, annál gyorsabban jutunk eredményre.parlagfű10