A Társkapcsolat Lélektana 6.rész

SymbolonSzeretném hangsúlyozni, hogy a társunk lenyomata már régóta bennünk él. Ezért sosem az számít, hogy ki is a másik ember, akiben belehabarodunk, akivel együtt szeretnénk élni az életünket, hanem a bennünk élő kép róla és ebbe a képbe leszünk szerelmesek. A szerelmi csalódás az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy az általunk kialakított kép és a valóság között óriási az eltérés. Ettől még lehet társkapcsolatban folytatni, de a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy minden elvárásunk a bennünk élő társunk felé fogalmazódik meg, és „ezt akarjuk végrehajtatni” azzal az emberrel, aki egyébként egy vadidegen, csak éppen most sikeresen rávetítettük az animánkat, vagy az animusunkat. (Animának nevezi Jung a férfiakban élő női ősképet, animusnak a nőkben élő férfi ősképet.)

Az eddig elmondottakból következik, hogy valójában önmagunkba vagyunk szerelmesek, vagy „önmagunkból” ábrándulunk ki. A párkapcsolati problémák minden esetben az önismeret hiányából adódnak, valamint azoknak a mintáknak az ismétléséből, amelyeket felmenőinktől tanultunk el, és sikeresen ismételjük a rossz beidegzéseket. Ha önmagunkkal képesek vagyunk együtt élni elfogadásban, szeretetben, kiegyezésben, akkor egy másik emberrel is.
Ha elfogadjuk, hogy minden kapcsolatunk, valamilyen szempontból minket tükröz vissza, akkor a fejlődés részeként tekinthetünk, mindenkire aki körülvesz minket. Természetesen a legerősebb tükör a párkapcsolat. Amit nehezen viselünk el a másikban, azt a részünket, valamikor Magunkból zavartuk el a nevelés, a szülői kondicionálás következtében, hogy megfeleljünk a szülői elvárásoknak. A párunkat tudattalanul erre a segítésre használjuk. Tudatosan esetleg pont emiatt, ki nem állhatjuk. Hiába válunk el Tőle, amit nem oldottunk meg Vele, azt a következőben viszontláthatjuk.
A párkapcsolat fokozatos fejlődés: elidegenedés, visszatalálás. Mindig van újrakezdési lehetőség, ha még nem romlott meg a kapcsolat annyira, hogy több benne a méltatlan emberi magatartás. A válságok természetesek, azok meghaladása is természetes. Bár sokan a válást, a menekülést választják. Hiszen úgy érzik, hogy kiábrándultak a másikból, de valójában saját maguk „görbetükréből”
A kulcs Önmagunk elfogadása, számunkra ellenszenves részeinkhez a visszatalálás és az elfogadás.
Az igazi párkapcsolatnak olyannak kellene lenni, mint amikor a pár lépdel a Pantheon felé: Hol az egyik segíti fel a lépcsőn a másikat, hol a másik. Ez lenne a természetes és nem az , hogy én már megfejlődtem valamit Te lemaradtál, húzz el a ……
A legtöbb esetben, ha Magunkat elfogadjuk, a negatív tükröt megértjük és visszafogadjuk, a másik is megfejlődi ugyanezt és ismét nagyon harmonikussá válik a kapcsolatunk. Csak egyre vigyázzunk: Nem a másikat kell állandóan arra felszólítani, hogy változzon meg, hanem nekünk kell a változást, a hozzáállásunkat megváltoztatni és magunkban megoldani. Ha ez megtörtént, két lehetőség lesz előttünk: visszatalálunk egymáshoz vagy a partnerünkkel végleg megszakad a kapcsolat, mert a továbbiakban, már nincs szerepe az életünkben.
Ha elfogultak voltunk és tévedtünk, vagy elhamarkodottan döntöttünk, az élet visszaválaszol és a következő partnernél kezdődik minden elölről. Folyt.

Ha kedveled a munkásságomat, kérlek támogass a Patreon weboldalon!
Become a patron at Patreon!

2 thoughts on “A Társkapcsolat Lélektana 6.rész

Vélemény, hozzászólás?