Tudomány-e az asztrológia?

jof.herm.tris.360 Ahhoz, hogy a választ megadhassuk, először azt kell tisztázni mi a tudomány illetve, mit értünk tudomány szó alatt. A szó eredete a latin scientia-tudás szóból ered. A következő idézet a Wikipédiából való:
” Régies értelemben tudománynak, filozófiának vagy bölcseletnek nevezték a megismerő tevékenységek minden formáját, így a szűkebb (mai értelemben vett tudományágakon kívül) a művészeteket, a világnézeti gondolkodást, vallásos és mitológiai tanokat, szakmai tapasztalatokat, technikai ismereteket, megfigyeléseket, elmélkedéseket. A megismerés útjainak tekintették többek között a rációt, emóciót, intuíciót, meditációt és az imát is.
Mai fogalomhasználatunkban a tudomány ennél jóval szűkebben értelmezett. Mint tevékenység csak azokat a megismerési formákat jelenti, amelyeket meghatározott módon tudományos módszertan alapján végeznek. A tudományos módszertan mibenlétéről eltérő tudományfilozófiai iskolák, álláspontok léteznek. Valójában mára annyi tudományfilozófiai iskola létezik ahány eredeti gondolkodó ezzel a kérdéssel egyáltalán foglalkozni kezdett. Ezen tudományfilozófiai iskolák döntő többsége azonban a tényleges tudományos módszertanra szinte semmilyen hatást sem gyakorolt. Az egyes tudományágakban azok sajátos igényei szerint eltérő álláspontok váltak uralkodóvá. A legtöbb empirikus tudomány, különösen pedig az egzakt természettudományok területén a ténylegesen alkalmazott tudományos módszertanra szinte kizárólag a kartéziánus felfogás (René Descartes (1596-1650) nevével fémjelzett elgondolások), majd a 20. század folyamán a popperiánus tudományelmélet (Karl Popper (1902–1994) nevével fémjelzett iskola) gyakorolt jelentősebb hatást. A tudományos módszerről napjainkban is intenzíven folyó tudományelméleti viták eddig lényegében a tudományfilozófia berkein belül maradtak. Nincs teljes konszenzus és pontos meghatározás arról, hogy mi határozza meg a tudományt. Ezzel a kérdéssel a tudományfilozófia foglalkozik. A különféle nézetek szerint a tudományra vagy az jellemző, hogy a megismerést módszeresen, egy bizonyos formális vagy informális metodika szerint végzi, és/vagy egy bizonyos intézményrendszer, valamint a tudósok közösségének egy fajta hallgatólagos paradigmája jellemző rá.’
Eddig az idézet. Ha figyelmesen végigolvassuk, láthatjuk, hogy a jelenlegi u.n. tudományos gondolkodás megalapítója René Descartes. Híres mondását ma is sokszor idézik: „gondolkodom, tehát vagyok” /cogito ergo sum/. Bár Descartes nevével fémjelzik a mai tudományos gondolkodás kialakulását, ha figyelmesen elolvassuk az életét elég érdekes ellentmondásokat találunk. Hiszen a racionális gondolkodás csak a megtapasztalható és mérhető fogalmakat fogadja el tudományosnak, Descartes számára Isten léte egyértelmű. Ami az objektivitást illeti, nem kételkedem senki jóhiszeműségében, de el kell fogadnunk, hogy a körülöttünk létező világot csak a saját megtapasztalásunkon keresztül, saját érzékszervi észlelésünk által vagyunk képesek szemlélni. Ez pedig csak szubjektív módon lehetséges, hiszen nem tudom magamtól függetlenül szemlélni.
Ettől a pillanattól fogva el kell fogadnunk, hogy a puszta mérhetőség függ az észlelő beállítódásától, érzelmi állapotától, elfogultságától és elvárásaitól. Tévedés ne essék nem a filozófiai objektivitásban kételkedem, hanem a gyakorlati megvalósításában. Gondoljunk arra pl. hogy manapság, hogy zajlik az objektív kutatás. Az esetek jelentős részében megrendelés érkezik cégektől, gazdasági érdekeltségektől, a hatalom gyakorlóitól egy bizonyos szempont szerinti kutatásra. A másik lehetőség, hogy kutatókat érdeklő téma kutatásához megpróbálnak pénzt szerezni. Harmadik lehetőség a hatalmi eszközök bevetése: vagy nem „adunk” pénzt a kutatáshoz, vagy „elhallgattatunk”, „lejáratunk”, nem „adjuk” meg a nyilvános tájékoztatás lehetőségét, de közben álldemokratizmussal azt „mondjuk”, hogy szólásszabadság van. Ez a helyzet a tudomány fogalom meghatározásával is. Ha évszázadokon keresztül a tudás, a megismerés ugyanazon fogalom volt, akkor mikor és milyen társadalmi csoport sajátította ki magának a tudomány meghatározását és annak eldöntését, hogy mit sorol a fogalom alá vagy mit vet ki alóla. Az önismeret pl. nem tudomány. Mégis társadalmi méretekben is komoly bajt okoz, hogy némelyek a minimális önismerettel sem rendelkeznek. Az asztrológiát 1808-ban oktatták utoljára Erlangenben egyetemen. Addig tehát tudománynak számított. Azért, mert ma némelyek nem gondolják annak, azért, mert másfajta megközelítés van, másfajta meghatározás, ez az Asztrológiát nem érdekli és a vele foglalkozó embereket, más néven asztrológusokat szintén nem. Az emberi egyetemes tudás része akkor is, ha némelyek a fejük tetejére állnak. Évezredek állnak mögötte. Kevés mai tudományág mondhatja el magáról. Viszont az elmúlt három évezred jeles emberei foglalkoztak vele. Neves gondolkodók akik a tudománytörténet lapjairól néznek vissza ránk. Annyian vannak, hogy külön fejezetet kellene nekik szentelni. Csak egy pár név a teljesség igénye nélkül:
Bérósszosz babilóni asztrológus, aki Kósz szigetén alapított iskolát Kr. e. 275 körül
Szidóni Dórotheosz, nagy hatással volt az arabul író szerzőkre.
Athéni Antiokhosz
Ptolemaiosz Klaudiosz, hatása elsősorban a reneszánsz asztrológusokra volt nagy.
Porphüriosz
Firmicus Maternus
Alexandriai Paulosz
Abu-Maasar
Al-Bírúni
Ábrahám ibn Ezra
Guido Bonatti
Albertus Magnus
Johannes Campanus,
Regiomontanus
Paracelsus
Nostradamus
Tycho Brahe
Johannes Kepler
Girolamo Cardano
Jean Baptiste Morin de Villefranche
Placidus de Titis
Claude Dariot
William Lilly
Sir Isaac Newton
Karl Brander-Pracht
Friedrich Schwickert (Sindbad)
Erich Carl Kühr
Paul Regenstreif
Carl Gustav Jung. Létezik egy három kötetes munka, ami az asztrológia történetéről szól. Wilhelm Knappich a szerzője. Nos a kérdésem a következő: Ezek az emberek és még sok ezer akik nem szerepelnek a felsorolásban, mind hülye, eltévelyedett, debil, csaló, áltudósok? És kik állítják ezeket? Hol van a mai kor emberénél a tudományos alázat? Hol a tisztelet az előttünk járó gondolkodók felé?
Az élet mindannyiunk számára megismerés. Születésünktől a halálunkig tart ez a folyamat és közben számtalanszor bukdácsolunk, tévedünk, majd helyesbítünk, majd megint tévedünk és korrigálunk, mert emberek vagyunk. Egyhez azonban nincs jogunk: Kinyilatkoztatni, hogy mi vagyunk az egyedüli tudás vagy ismeret birtokában.
Tudomány-e az asztrológia? A válaszom kettős: a ma hatalmon lévő tudományos meghatározás szerint, amelyet szintén emberek alkottak, nem az. A történelem távlatait figyelembe véve az. Része az emberiség egyetemes megismerési törekvéseinek évezredek óta. Nem azért maradhatott fenn, mert babona és mindenki bolond aki foglalkozik vele. Ezt csak azok állítják akik nem ismerik ezt a rendszert és maguk gondolkodását próbálják másokra ráerőltetni. Az emberiség gondolkodása, tudománya, olyan, mint az emberiség maga. Egyet kijelenthetünk, most 2013-ban itt tartunk. Ez nem rossz és nem jó. Ez a helyzet. A „tudás tárházában” sok helység található, most ebben a szobában időzünk, mert erre van szükségünk.