Kövérség, soványság /A táplálkozásról röviden/

szoptatás
Mindennapi táplálékunkkal a föld energiáit vesszük magunkhoz. Ezeknek az energiáknak a durva anyagi megfogalmazása az ásványi anyagokban, kémiai vegyületekben jelenik meg. Amit a növény a Nap segítségével felhalmoz, amit a víz segítségével a gyökerein keresztül felszív, egy különleges vegyigyárként jelenik meg. A növény számára leginkább felhasználható anyagokból áll, és ezt a növény elfogyasztásakor magunkhoz vesszük. Amikor bizonyos növényeket az állatok takarmányozására használunk fel, tehát az állatokat etetjük vele, majd utána ezek az állatokat lesznek a táplálékaink, ekkor is a földnek és a fényenergiának közösen létrehozott vegyületeit fogyasztjuk el. A táplálkozásban a durva anyagi testünk étke jelenik meg, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a mindennapi élelmiszereinkkel tudjuk a durva anyagi testünket fenntartani. Minden egyes táplálékunk analógiák halmaza. Csak példának okáért érdemes néhány szántóföldi növényt megemlíteni. Itt van például a búza, ami a mindennapi kenyerünk alkotórésze, mint szántóföld, napterületen nő. A búza az élet jelképe, és ezáltal a Nap uralja, tehát szoláris növénynek nevezhetjük. Ilyen értelemben, a kenyérben, a mindennapi kenyerünkben rengeteg a Nap energia. Az igaz, hogy ez a Nap energia jelentősen módosul azáltal, hogy a búzát lisztté őröljük, hogy kovásszal, vagy más egyéb anyagokkal megváltoztatjuk az összetételét, hogy vizet és sót keverünk hozzá, ezáltal a kenyér máris több bolygó analógiával kerül kapcsolatba. Ugyanezt mondhatjuk a burgonyáról, ami szinte néptápláléknak mondható az elmúlt kétszáz év óta. A burgonya félig holdi, félig szaturnuszi növény, és ennek a jelentősége, ennek az analógiája kerül be a szervezetünkbe, amikor elfogyasztjuk. Általában a magok jóval nagyobb energiát tartalmaznak, inkább a yang energiát, tehát Napnak, Marsnak az energiáit. Míg a cukor vagy a cukorjellegű étkeink inkább a yin energiáit jelképezik. Táplálékainkról bővebben majd a következő kötetben fogok írni.

Most a legfontosabb szempontokat vegyük figyelembe a táplálkozásnál. Amikor valamit megragadunk, magunkhoz veszünk, bekebelezünk, akkor ez a Bika birtoklási analógiájában értelmezhető. Ezért a száj és a torok területe a Bikához tartozik. Majd amikor teljesen bekebelezzük, magunkba olvasztjuk, már a Rák jel képviseletébe kerül. Amikor lenyelünk valamit, akkor annak a tápláléknak tovább kell jutnia egy csatornán, a nyelőcsövön keresztül. Ez a csatorna, mint közvetítő út, ugyan inkább az Ikrekhez tartozik, ám utána a gyomor, amely bekebelez, elkezdi az emésztést, már a Rák képviseletében található. Majd ezután az emésztőmirigy traktus és a vékonybél a Rák és a Szűz közötti átmenet, illetve maga a vékonybél, ahol a felszívódás történik, már a Szűzhöz tartozik. Végül, ahol az úgynevezett káros vagy a kevésbé hasznos anyagok először összegyűlnek, majd kiürülnek, nem más, mint a vastagbél és a végbél. Ez pedig már a Bika opponens jeléhez, a Skorpióhoz tartozik, a Skorpióhoz, amely a halál szimbóluma, s amely ilyen értelemben azt jelenti, hogy mindazt visszaadjuk az anyaföldnek, amire már nincs szükségünk. Ebből lesz a trágya, amely az új élet kezdete, hiszen a trágyából a növények felszívják a hasznos anyagokat. Ez egy örök keringés, amely a szilárd anyag körforgása, és amely a testünk szintjén elsősorban a föld elemekkel kapcsolódik; a Bikával és a Szűzzel. Még a Bakkal is, bár konkrétan a táplálkozásban a Baknak kevésbé van szerepe, de abban az értelemben igen, hogy a Bakkal kapcsolódik a csontrendszer a szilárd támasztószövet, az ásványi anyagok hasznosítása, amit a táplálékunkkal elfogyasztunk. Ezt pedig a Szaturnusz bolygó felügyeli.
A táplálkozás a szájon keresztül történik, melynek másik neve ajak. A száj, mint nyílás, mint bekebelező szerv, a Vénuszhoz tartozik. Talán elgondolkodhatunk azon, hogy ez az elnevezés, hogy ajak, mintha ismerős lenne más testtájon is – legalábbis a nőknél – és gondoljuk arra, hogy a száj, mint vénuszi szerv; a Bikához tartozik. Különösen a nők ajkai nagyon igézőek, akiknek más testtájon is megjelennek az ajak elnevezések. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a külső női nemi szervet nagyajaknak és kisajaknak nevezzük. Ez a terület is kapcsolódik a bekebelezéssel, hiszen költők, írók számtalanszor megfogalmazták már, hogy a nő mintegy bekebelezi a férfit, mintegy megtartja, magába szorítja, magába húzza. Érezzük tehát, hogy a Bika – Skorpió tengely analógiái úgy a nemiség területén, mint a táplálkozás területén megjelennek. Térjünk vissza a szájhoz, ajakhoz, ami egyszerre szexuális jelentőségű szerv is. Gondoljunk csak arra, hogy a száj nem csak a táplálkozás eszköze, hanem például a nemi örömünket is megélhetjük általa, például csókolózás formájában. Ám megélhetjük, bár nem tipikus, az anyaságnak, az állati ösztöneinknek a megnyilatkozását, például a nyalakodásban. Ugyanakkor, ha tovább gondolkodunk, akkor a szájon belül megtalálható a nyelv, mely az ízeket érzékelő szervünk, ezért ez a szervünk nagyon-nagyon fontos, a külvilággal több szempontból is kontaktust létrehozó terület. Nem beszélve arról, hogy az egymás közötti szóbeli érintkezésünk, a beszéd szintén a kapcsolataink alapja, és ez is a szánkon keresztül történik. Nagyon érdekes utalás, amikor Jézust megfeddik, hogy mosatlan kézzel nyúl az ételhez, és ő azt válaszolja, hogy: „Nem az a piszkos, ami bemegy, hanem az, ami kijön”. Ez éppen azt mutatja, hogy sokkal többet építhetünk magunkba azáltal, hogy táplálkozunk, viszont sokkal többet rombolhatunk, különösen mások lelkében azáltal, hogy mit beszélünk, és mit szólunk.
érdemes elgondolkoznunk a magyar nyelv egy-két kifejezésén, ahol a fog, a száj szavakkal úgymond elvont, kétértelmű megjegyzéseket teszünk, és ezzel utalunk olyan lelki összefüggésekre, amelyek megmagyarázzák a fog és a száj mögött meghúzódó szimbolikát. Lássunk egy párat. Itt van például a fog, amit a magyar nagyon sokféleképpen használ. Ha arra gondolunk, hogy a fog az, amivel megragadunk valamit, amivel megrágunk valamit, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy valakinek a fogára, vagy az ínyére való valami. Például gondolkodjunk el a következő kifejezéseken, hogy „kimutatja a foga fehérjét”, vagy „mintha a fogát húznák”, vagy „fogához veri a garast”, vagy súlyosabb esetben „otthagyja a fogát”, vagy a „fogatlan oroszlán”. Vagy itt van például a „szájal” kifejezés, vagy a „szájtáti”, vagy a „szájaskodó”, vagy „fogd be a szádat”, vagy valakinek „jár a szája”, vagy „jártatja a száját”, vagy „eltátja a száját”, vagy „tátva marad a szája”. Szájába harap, szájszélét rágja, vagy itt van például az ínyenc kifejezés, vagy az ínycsiklandó, ínyére való. Vagy a fogunkkal rágunk, és a rágás, mint kifejezés: „megrágja, mielőtt kimondaná”, vagy „rágódik valamin”, vagy „rágja a szú”, vagy a „lelkét rágja valami”, vagy valaki valamit egy másik embernek „a szájába rág”, vagy „rágják egymást”. Ezek a kifejezések mind jól szimbolizálják azt, hogy ezek mögött a fontos fogalmak mögött milyen mély lelki összefüggések állnak.
Az újszülött kori kapcsolatunk édesanyánkkal még a feltétel nélküli szeretet jegyében zajlik. A táplálékot édesanyánk mellén keresztül kapjuk. A fogzás csak később indul el, amikor már megkezdődik a külvilággal való kapcsolatunk. Amikor a tejfogainkat leváltjuk, még a tejfogaink is azt szimbolizálják, hogy még nem vagyunk elég érettek. A tejfogak nevében is benne van, hogy ezek még tej-fogak. Kisgyermekeknek szokták mondani, hogy majd „az egér hoz vasfogat”. Az asztrológiában a Mars uralja a vasat. A Mars a harc, az agresszió, a küzdelem. A kamaszkorunkban elindul az önállóvá válásunk, és ez azt jelzi, hogy most már magunknak kell megküzdenünk mindenért. Az életfeladatainkat nekünk kell elvégeznünk, szüleinkről le kell válnunk.
Az utóbbi évtizedekben a fogorvosok egyöntetű véleménye, hogy gyorsabban romlik a fogunk. Ezt magyarázhatja az a tény is, hogy egyre kevésbé rágunk meg nyers dolgokat, inkább feldolgozott termékeket eszünk, és jelentősen megnőtt a cukorfogyasztásunk. Az emberek általában hárítják az agressziót, azaz nem akarnak harapni. Olykor persze előfordulhat, hogy valaki „harapós kedvében van”, de ez már nem annyira komoly. Az édességek nagymérvű fogyasztása azt a szeretethiányt kompenzálja, amit már nem kapunk meg az Édestől (Édesanyánktól).

Amikor étkezünk, találkozunk és kapcsolódunk a szilárd elemmel, az anyaggal. Egy kiadós ebéd után az ember súlyosnak, nehéznek érzi magát. Szilárd elemmel töltődünk fel és ez bizony lehúz. A táplálkozás a földi dolgok megélése, megértése. A sűrű anyagi rezgések, az úgynevezett durva test regenerálására szolgálnak. Amit elfogyasztunk, annak súlya van, sőt ha nem vigyázunk, ez meg is látszik rajtunk. A bőség, a bővülés Jupiteri fogalom, így az elhízás egyrészt azt jelenti, hogy több akarok lenni, többet akarok birtokolni a világból, másrészt azt jelenti, hogy kiterjesztem a határaimat, és bizonyos értelemben kibélelem magam zsírpárnákkal, hogy az “ütések” ne fájjanak. Aki túlságosan a földön áll, s ezáltal a felfogásában a materiális beágyazódás játszik szerepet (Bika, Szűz, Bak), annak a kiteljesedés ezen a szinten jelenik meg. Így könnyen lehet az a jelmondata: “Az vagyok, amit megeszem.”

A táplálkozás egyben társadalmi funkció is lehet. Gondoljunk az ünnepi ebédekre, a közös lakomákra, bacchanáliákra, dorbézolásokra, a finomságokkal roskadozó asztal látványára, az üzleti megbeszélésekre, fogadásokra, svédasztalokra s az ezzel kapcsolatos rituálékra. Ünnepeink megtartása szinte elképzelhetetlen fehér asztal nélkül, legalábbis az európai kultúrában. Az ünnep fogalmi köre is jupiteri. Tehát a szeretet, az elfogadás, a befogadás szimbóluma. A bőséges asztal és a jóllakottság csecsemőkorunk “tejjel-mézzel folyó Kánaánját” idézi. Jupiter – a rómaiban Zeusz – a görög mitológia főisten szimbóluma, jelentésköréhez tartozik a bőség és a teljesség. A táplálék bősége ebben az értelemben a teljesség megélése. A vendéglátás művészete már a minőségre utal. Amikor a gourmandok életvitelében a nagy zabálás mennyiségi jóllakottsága után, a minőség jóllakottsága jelenik meg. A tálalás, az ételek megjelenítése, a környezet harmóniája, az ízek és illatok orgiája a Vénusz bolygót idézi. Mindkét égitest (Jupiter és Vénusz) szimbóluma a szeretetnek. A táplálkozásban tehát kifejeződik a szeretet, illetve önszeretet, s ezáltal érthetővé válik, hogy ha nem érezzük eléggé szeretve magunkat az életben, akkor táplálékokkal, édességekkel, nassolással próbáljuk pótolni az érzelmi hiányunkat. Ezért a túlsúlyos embereknél a Jupiter és a Vénusz jelenik meg főszereplőként. A túlsúlyosság nagyfokú szeretethiányra, elfogadáshiányra utal, s így, ebben az értelemben akár betegségnek is tekinthetjük.
A hízás mögött pl. a középkorban a bőség a tehetősség is szerepet játszott, míg a soványság a szegénység szimbóluma is volt. A régi festményeken a nők alkatilag és főleg az élemedettebb korúak dús bájaikkal hangsúlyozottak, csak a fiatal, szűzies hajadonok ábrázolásánál fordulnak elő a vékonyabb testalkatok, de gyakran ott is hangsúlyozott nőies megjelenéssel. Itt jegyzem meg, hogy anatómiailag is lágyabb és zsírlerakodásra /raktározás/ hajlamosabbak a hölgyek, mert a természet az utódok felnevelését tartotta szem előtt.
Mai korunkban divat lett a nők férfias megjelenése. Innen a magazinok kockahas és Barbie kinézetű modelljei. Arról már nem szól a fáma, hogy Barbie mit kezd három gyerekkel stb. Ez már egy másik téma ami külön oldalakat igényelne.
Visszatérve a táplálkozás témájához: az első amit megállapíthatunk, hogy egy adott kultúra és a táplálkozási szokások, szocializációk, nagyban befolyásoló tényezők. Hasonlóan a szegénység vagy a bőség. Amit bekebelezek az az enyém, beleharapok az életbe vagy a földbe harapok. Tehát tudok érdekérvényesítő lenni vagy meghalok. Elfogadom és szeretem magam, vagy nasikkal kompenzálok. Félek a lelkemet, érzéseimet, testemet ért bántásoktól és bezárkózom a hájam mögé akár annyira, hogy az utóbbi mondatot nem is értem, illetve nem fogom fel az igazi üzenetét. A táplálás szeretet, feltétel nélküli, ahogy az édesanya szoptatja gyermekét. Ha elhízunk-ami mint említettem-kultúra függő is a saját magunk irányában megfogalmazott szeretet mínuszt is jelentheti. Akár fordított arányban: minél jobban elhízom, annál kevésbé szeretem magam. Persze ezt nem látjuk be, sőt azt mondjuk, hogy mindent megadunk magunknak, holott ez nem más, mint kompenzálás. Hiszen, ha tényleg így lenne, sokkal kevesebbel is beérnénk, mint amennyink van.
Az élet mozgás! Külön téma, hogy miért mozog keveset aki, elhízott. Hiszen kiért is kellene felállnia és kimenni a szabadba, élvezni az életet és a mozgás örömét?

Ha kedveled a munkásságomat, kérlek támogass a Patreon weboldalon!
Become a patron at Patreon!

Vélemény, hozzászólás?