Az árnyékról /részlet egy előadásból/

A Szaturnuszt úgy is felfoghatjuk, mint a karma legnehezebb, legerőteljesebb, főleg a nehézségekkel összefüggő szimbólumát. A karma önmagában nem nehézség. A karma következmény. Mindennek meg van a maga következménye. A jó tetteknek is meg van a jó következményük, meg a rossz tetteknek is a rossz következményük. Már csak az a kérdés, mi a jó és mi a rossz?
Itt érkeztünk el a következő nagyon-nagyon fontos Szaturnuszi dologhoz: hogyan kell nekem Lucifert megélnem? Tényleg rossznak kell megélnem? Arról nem beszélve, hogy az utca sarkon szembe jön velem a Sátán? Nem. Ahogy a megvilágosodás sem jön szembe veled az utcán, a Sátán sem Mindkettővel magadban találkozhatsz. Az ördög is benned van, meg az Isten is benned van. Ebből pedig az következik, hogy neked pedig magadba kell nézned – Rudolf Steiner fogalmaz így: Lucifer arra vár, hogy az ember a maga átélésével és tapasztalatával megváltsa. Annyira lesüllyedt az angyali állapotából, hogy őneki meg kell változnia. Az pedig egyetlen módon lehet, nevezetesen, ha azt halljuk: sötétség, árnyék. Kérdés az, jó fiú vagyok, vagy rossz fiú vagyok, én jó akarok lenni. Ez a jó én. Hogy mennyire jó, úgy ahogy megbarátkoztam vele.
De ezt a másik részemet úgy utálom, hogy az borzasztó. Ez pedig nem más, mint az árnyék. Vagyis minden, amit a külvilágban tapasztalok és főleg, amit a külvilágban utálok, az nem más, mint amit magamban utálok, elhárítottam magamtól és most a külvilágon keresztül kapom vissza. Hú ha, ez ciki. Hát akkor viszont nagy baj van, én ennyire rossz vagyok? Nem.
A történet, nincs jó és nincs rossz. Ezt tanuld meg! Fény van, vagy a fény hiánya. A fény hiánya pedig nem más, mint a sötétség. A tudatod fókuszában hajlamos vagy úgymond kiválasztani. Bizonyos dolgokra igen ill. nem, vagyis megkülönböztetsz. De a megkülönböztetésedbe ha érzelmeket viszel, – anyag alatta a félhold – Szaturnusz – akkor valójában elkezded taszítani magadtól a számodra rossznak megítélt dolgokat. Attól a pillanattól fogva bekerül az árnyékodba.
A Szaturnusz tehát nem más, mint az egyik legfontosabb szimbóluma az árnyékodnak és a kérdés az, hogy a tudatoddal mennyire vagy képes ráfókuszálni, integrálni önmagadba, mert akkor leszel teljes, egész.
Ha a Szaturnusszal a poklot hozzuk kapcsolatba, különösen pl. Lucifert, akkor lux – fény, Lucifer fényhozó. Vagyis ez azt jelenti, hogy a sötétség erői azok a csábítások, amelyek elvisznek a legtávolabb a fénytől. Hogy is mondja a Szentírás a tagadás angyalairól? Kivettetnek a külső sötétségbe. Külső sötétség. Itt a Föld és ehhez képest a Naptól a Föld egy elválasztó. Ha úgy tetszik, kísérleti műhely a Föld, ahol el kell dönteni, mit választunk. Még egyszer szeretném azt mondani, hogy aki ezt választja (mármint a sötétséget), az is a fényt választja. Csak még nem tudja, mert a sötétben tapogatózik. Nála arról beszélhetünk, hogy nála még a fény hiánya van jelen, még nem engedte be a fényt.
Ha csinálunk egy házat és nem csinálunk rá ablakot, akkor ott ülhetünk a sötétben. A fény akkor jön be, ha ablakokat csinálunk. Ha nincs ablak, nem nézek rá, nem látok rá a világra, a dolgokra, önmagamra – a magyar nyelv sokszínűsége -, remélem, kihallod a másik oldalát, ha nem látok rá, sötétségben vagyok. Az a feladatom, ránézzek, rálássak a világra, a dolgokra és ezáltal leginkább önmagamra.
Azt kimondani, hogy nincs háború ez azért borzasztó, mert ez azt jelenti, hogy nem vesszük komolyan az életet. Ugyanis a háború mindennap zajlik. Te egy dologtól félsz, pl. a SZU lerohanja Magyarországot. Te ettől a háborútól félsz. Ugyanakkor naponta háborúzol a fagocitáidon keresztül a különböző kokkuszokkal, stb. Mindenki megvívja a napi háborúját a kórokozókkal, szúnyogokkal. Én elfogadom, hogy vannak bolhák, jó, de ne az én ágyamban legyenek. Innentől kezdve a bolhákat nem szeretem, mi több elkezdem őket utálni, gyűlölni és ki akarom pusztítani őket a világból. Pedig a világban mért van nekem több jogom élni, mint a bolháknak?
És itt jön be egy igazán fontos kérdés, hol van itt az alázat, ami szintén Szaturnuszi dolog és hol van benned a Jupiteri hála, hogy neked ugyanolyan jogod van az élethez, mint a bolháknak, a szúnyogoknak vagy az összes teremtett lénynek ezen a Földön.
Még egyszer hangsúlyozva: a Szaturnusziság azt jelenti, hogy a világból megkapod azokat az idézőjelben tett pofonokat, amelyek abban segítenek, hogy visszaemeld azokat a tudattartalmakat, amelyeket száműztél magadtól és ha neked a földre kell esned a kereszt súlya alatt, akkor a földre fogsz esni a kereszt súlya alatt, ami szimbolikus dolog. Ez a földre esés sok féleképpen, sokféle módon megtörténhet. Ha arról van szó, hogy valakinek el kell veszíteni a gyerekét, vagy meg kell, hogy haljon a gyereke – azért mondok ilyen súlyos dolgot, mert lehet, hogy ennek az embernek már ez a figyelmeztetés sem elég ahhoz, hogy kilépjen a saját sötétségének a köréből. Elképzelhető, hogy valaki azért születik meg odaátról, hogy segítsen a felismerésben, ráébredésben – akár ő hamarabb visszamegy – csak Te ebből okuljál. Ezért vannak a gyakori 1-2 éves gyermek halálok, hogy a gyerek, az a lélek képes azt az áldozatot meghozni, hogy te itt maradjál, és tanuljál. Persze van, aki ebből sem tanul.
A Szaturnusz a sötét felebarátunk. A szenvedéseken keresztül segít eljuttatni a FÉNY-be

A Mágiáról

A mágia szó varázslást jelent és aki a varázslatot végzi az maga a mágus. Ez egyes papi és sámánisztikus kultúrákban a pap vagy a sámán feladata és mindig összefüggésben volt a titkos tudás ismeretével. Isten teremtménye az ember, Isten hasonlatosságára teremtetett, ahogy a Szentírásban olvashatjuk. Szabad akaratot kapott és képességet arra, hogy az isteni teremtést megismételje. Ezt elsősorban gondolati- és szómágián keresztül gyakorolja. A kérdés csak az, mennyire van tisztában vele, hiszen ismeretek nélkül és tudás nélkül nem biztos, hogy jól gyakorolja.
A Bhagavad Gitában a Fennségesnek Énekében, India ősi eposzának egy részletében Krisna így szól Arjunához a harcoshoz: „Halljad tehát, hogyan ismerhetsz meg engem tökéletesen és kétségek nélkül, és szívedben nem nyugszik ha reám támaszkodol és bennem találod menedéked. Tudást és ismeretet hirdetek neked hiánytalant, ha felfogod semmi sem marad előtted ismeretlen idelent. Az én isteni árnyképem a világ (maja) a természet erőinek varázslata, aki énhozzám fordul, csak az győzheti le. Majd ezután a gonoszok, a balgák, a közönségesek nem fordulnak énhozzám és azok sem, akiket a testi látszat tesz rabjaivá, akiknek ismerete – elámítva a látszatvilág gyönyörétől – veszendőbe ment, s akik ezáltal az aszúrákhoz, Isten-nélküliekhez lettek hasonlóvá.”
Ha Lao-Ce-t, az ismert keleti bölcset hívjuk segítségül, ő azt mondja: „Akit a Tao szelleme áthat, olyanná lesz, mint az újonnan született gyermek. A mérgeskígyók meg nem marják, a vadállatok nem támadják és a ragadozó madarak nem bántják. Benne vannak mind a férfias és a nőies tulajdonságok, mert összhangban van a nagy természettel. Ez az összhang a Taoból ered és felsőbb öntudatra és hallhatatlanságra vezet.”
Hermész Triszmegisztosz a következőket mondja: „Ölelj át engem egész szíveddel és teljes lelkeddel és akkor bármit kívánj is tudni bármikor, megtanítalak rá.”
Az ókori idézetek arra tanítanak minket, hogy ha tudatában vagyunk isteni természetünknek, akkor az isteni képességek áthatják a lelkünket és eljutunk a valódi tudáshoz, amit Buddha megvilágosodásnak nevez.
Jacob Boehme a híres misztikus a következőket állítja: „Azért már a gyermekeknek szükséges tudniuk mit tegyenek magukkal, ha Isten útját (az igazi tudást, bölcsességet) megtanulni akarják. Hogy akkor a gondolatokat is szét kell tördelniük és elhajítaniuk és semmit kívánni, sem tanulni nem akarniuk, kivéve, hogy valódi (belső) békességben felfoghassák, miszerint Isten szelleme tanítja, vezeti és kormányozza az ember szellemét.”
Az őskeresztények, különösen Szent Pál, többször megjegyzi, hogy mindaz, ami rajta keresztül átjön, az nem az ő akarata, hanem Isten működik benne.