Az igazi Jézuska

Nem tudom, hol rontottuk el. Talán akkor amikor elkezdtük keresni az ajándékokat, talán akkor amikor kérdezősködtünk és nem hittük el a válaszokat. Talán amikor elkezdtünk leselkedni, vagy akkor, amikor csalódottsággal vettük tudomásul, hogy nem kaptuk meg azt az ajándékot, amit szerettünk volna, talán amikor az osztálytársunkhoz akartunk hasonlítani, aki felvilágosított minket, mert ő már mindent tudott és közben nem vettük észre, hogy végérvényesen elveszítünk valamit. Végérvényesen? Talán mégse. Ilyenkor decemberben, valami elképesztő izgalom lesz rajtunk úrrá. Várunk valamit, vagy várunk valakire, talán magunk sem tudjuk hogy kire és mégis várunk.
Amikor gyerekek voltunk, minden olyan titokzatos volt. Későn kelt fel a nap, korán besötétedett és az időnként vészjóslóan gyülekező szürke felhőkből egyszer csak elkezdett hullani valami, amit akkor még nem ismertünk. És aztán megtanultuk hogy ez a hó. Ráesett az orrunkra, az arcunkra, megkóstoltuk a nyelvünkkel és csodálkoztunk azon, hogy minden hópihe a kabátunkon, más és más. És a csend. Ilyenkor minden elcsendesült, csak a lassan szálló hópelyhek zizegtek a levegőben, és a táj kifehéredett, talán azért, hogy tiszta fehérbe öltözve várja, a szent ünnepet. A hajnali roráték is hozzájárultak a hangulat fokozásához, hiszen sötétben indultak el az emberek a hajnali misékre és csak akkorra világosodott ki, mire elindultak a templomból hazafelé. Aztán elérkezett a várva várt nap. Az izgalom a tetőfokára hágott. Nálunk az volt a szokás, hogy a család minden tagja délután ünnepi díszbe öltözött és úgy várta a csodát. Ami el is érkezett, egy csilingelő csengettyűszó segítségével, amikor mindenki izgalommal teli ünnepélyességgel, bevonult, a karácsonyi relikviákkal pompázó, fényárban úszó szobába, ahol egy plafonig érő karácsonyfán, rengeteg gyertya égett. A fehér gömbökön és az ezüstszálakon megcsillant a fény. A háttérben halk zene szólt és az ellágyult, áhítattal teli arcokon, a szeretet tündöklő mosolya mellett, a mézeskalács illata töltötte be a teret. Ha visszagondolok a saját karácsonyaimra, nem tudnék egy karácsonyt megemlíteni, és a hozzá kapcsolódó ajándékot beazonosítani, viszont sok évtized távlatából tisztán látom, hogy ez volt az igazi ajándék, hogy képesek voltak a családtagjaim a háromszázhatvanöt napból egy napra mennyországot varázsolni karácsony szentestéjére.
Valahol mindannyian gyermekek vagyunk és ha nem is adatott meg egy ilyen Karácsony valakinek, a lelkünk mélyén pontosan tudjuk, hogy ezt várjuk. Talán némelyekben sértődöttség van, hogy nem kapták meg ezt a csodát gyermekkorukban, de 2012 Karácsonyán ismét mindenkinek lehetősége van arra, hogy megteremtse azt a légkört, ahol nem a csomagok nagysága, nem a bennük lévő tartalom értéke, hanem csillogó szempárokból áradó földöntúli szeretet adja meg azt az érzést, amely majd képes lesz mindannyiunknak erőt és hitet adni az elkövetkezendő esztendőre.

Ha kedveled a munkásságomat, kérlek támogass a Patreon weboldalon!
Become a patron at Patreon!

Vélemény, hozzászólás?