Az ego és a betegség

A kis egó körbebástyázza magát hiedelmekkel. Hiedelmektől függ a viselkedésünk, és a viselkedésünktől függ minden emberi kapcsolatunk. Ha valaki kifogásol valamit a viselkedésünkben, vagy azt mondjuk, hogy nem vagyunk képesek a változásra, vagy azt, hogy igen. Ha valamin változtatni kell önmagunkban, a siker azon múlik, hiszünk-e benne vagy sem. Ha valaki úgy hiszi, hogy elege van az életből, akkor nincs az a gyógyszer, az a gyógyító, ami és aki ezt a hiedelmet meg tudja változtatni. Ahhoz, hogy valakinek változzon az állapota, előbb a hiedelmein kell változtatnia, de ez csak akkor sikerül, ha ő hisz a változásában. Ha valaki nem akar meggyógyulni, azt jelenti, hogy jelenleg olyan stratégiát ismer, amellyel csak a betegség révén érheti el céljait. Lehet, hogy van sikeresebb módszer, csak azt még nem ismeri. A járt utat nehezen adja fel a járatlanért.

Jung felhívja a figyelmet a pszichikus energiára. Képzeljünk el egy „lelki szemetesládát”. Azt mondjuk, nem akarjuk látni azt a sok mocskot, amit magunkból kisöpörtünk és nyomjuk a láda fedelét lefelé. Minél nagyobb erővel nyomjuk le, annál több energiát adunk a szemétnek, hogy feljöjjön. Minél nagyobb energiával fojtunk el valamit, az annál nagyobb energiával akar előtörni. Ha nem megy, akkor kerülő úton teszi ezt meg, és ennek egyik formája a betegség. Egy betegség után mindig felszabadultabbak, energiában gazdagabbak vagyunk, mert pszichikus energiák szabadulnak fel. Úgy érezzük, mintha újjászülettünk volna, mert megtörtént a változás. Csak ez a módszer lehetséges? Nem! Világítsunk be a szemetes ládába és kezdjünk megbarátkozni az ott talált dolgokkal. Hiszünk abban, hogy azok nem ellenségeink, hanem számunkra hasznos részeink, amelyeket vissza kell építenünk önmagunkba.

Minden, amit ki akarunk irtani magunkból, ellenségünkké válhat és minden, amit beépítünk, integrálunk, gazdagít minket. Az egyik legfontosabb tulajdonság, amit meg kell tanulnunk, az elfogadás. Legelőször önmagunkat kell elfogadnunk, hogy másokat is elfogadhassunk. Az életünk folyamata arra ad lehetőséget, hogy mindent, amit átéltünk beépíthessünk, elfogadhassunk, és többé váljunk a tapasztalataink által. Bármi, amit elüldözünk magunktól visszatér és addig nem hagy el, míg meg nem változtatjuk a hozzáállásunkat. Nem véletlenül mondja Jézus a tanításaiban: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!” Gondoljunk azokra a magyar közmondásokra, amelyek rendkívül bölcsen tárják elénk az összefüggéseket: például „bagoly mondja verébnek: nagyfejű”, „seperjen mindenki a maga háza táján”, „aki másnak vermet ás, maga esik bele”, „más szemében a szálkát is észreveszi, a magáéban a gerendát se”, „ki mint él, úgy ítél”, stb.
elfogadás, integráció,élet

Ha kedveled a munkásságomat, kérlek támogass a Patreon weboldalon!
Become a patron at Patreon!

One thought on “Az ego és a betegség

Vélemény, hozzászólás?