Asztrológia: babona, vallás, tudomány ?

Meg lehet kérdezni, hogy vajon tudomány-e az asztrológia. Az asztrológia olyan általános rendszer, amelynek nincs szüksége arra, hogy elismerjék, mint tudományt. Hétköznapi mondás, hogy a puding próbája, ha megeszik. Az asztrológiát igazán megismerni csak az tudja, aki elkezdi alkalmazni. Ezért az asztrológiát csalásnak, ostobaságnak, tudománytalannak, babonának felfogni helytelen, mert akik ezeket a kitételeket hangoztatják, soha életükben nem foglalkoztak az asztrológiával, nem tanulmányozták rendszerét, az asztrológiát, mint világnézetet. Az asztrológia megtanulható, átadható ismeret, amely évezredek óta átöröklődik az utókorra és művelőire. Hogy mi az, ami az asztrológiát fenntartja, hogy miért nem tudott kipusztulni az évszázadok, évezredek során, arra a válasz egyértelmű. Az asztrológia olyan transzcendens valóságot képvisel, olyan transzcendens valóságra mutat rá, amely az emberiség alapkérdéseire adja meg a választ. Ha körülnézünk a mai tudományok világában, akkor azt látjuk, hogy a leglényegesebb kérdésekre, pl. mi az életünk célja, miért élünk, mi a halál értelme, ki vagyok én, ki teremtette a világot, ki az Isten, van-e élet a halál után? Sorolni lehetne az ehhez hasonló kérdéseket. Az asztrológia bizonyos értelemben megadja a válaszokat.
Nem lehetünk a XX. – XXI. században olyan rátartiak, hogy amikor az asztrológiáról hallunk legyintünk, és azt mondjuk, hogy butaság, badarság, áltudomány, stb. Ilyen és ehhez hasonló jelzőket, csak olyan emberek mondanak, akiknek az asztrológiával kapcsolatos ismereteik egyenlőek a 0-val. Egy több ezer éves gondolati rendszert, vallásfilozófiát nem lehet egyetlen legyintéssel elintézni. Természetesen elfogadom azt, hogy amik az újságban megjelennek, napi, heti vagy havi horoszkópok, azok nem nevezhetők asztrológiának. A horoszkóp, kicsit szabadabb fordításban időnézőt jelent. Ez arra utal, hogy a születés pillanatában, ha felnézünk az égre és az adott földrajzi helyről leképezzük az ég látványát, illetve azt a részét is, amely éppen nem látszik, akkor megkapjuk a horoszkópot. Ez arról szól, hogy milyen volt az adott időpillanat minősége. Amikor az óráinkra nézünk, akkor az idő mennyiségével foglalkozunk, amikor az égre nézünk, az időminőséget kapjuk meg. Gondoljuk csak el: el akarunk menni a Pilisbe a Rám-szakadékhoz, vagy megakarjuk szemlélni a Szeleta barlangot Lillafüred mellett, ha elindulunk, szükségünk van turistajelzésekre, térképre. Ugyanez a helyzet az élettel. A horoszkóp nem más, mint egy térkép, egy segédlet. A turistajelzés sem befolyásol, pl.: félre ránt, ne arra, hanem erre, a horoszkóp sem befolyásol ilyen értelemben. Segít, felismerni, hogy jelen pillanatban mi a feladatunk, mit kell jobban megértenünk, mihez kell jobban felnőnünk, mit kell meghaladnunk. A horoszkópnak az igazi üzenete az önismeretről szól, hogy jobban megismerjük önmagunkat. Gondoljunk csak bele: azt mondjuk, hogy az emberi szervezetet, az emberi testet sejtek alkotják. Ezek a sejtek különböző funkciókat látnak el. Egészen más feladattal van „megbízva” az a sejt, amelyik az orrnyálkahártyában foglal helyet és egészen más feladattal, amelyik a bélfalban. Nem beszélve arról a sejtről, amelyik a szívizomban található. Lehetne még ezt ragozni, csakhogy abban a pillanatban, amikor arról beszélünk, hogy egy sejtnek feladata van, akkor azt megfeleltethetjük az égi térképhez. Amikor a szív sejtjeiről beszélünk, egy asztrológus az Oroszlán jelre gondol, amikor a bél sejtjeiről beszélünk, akkor már az asztrológus megkérdezi, hogy melyik bélszakasz sejtjéről van szó és a választól függően a Szűz vagy a Skorpió jelre asszociál. Az élet kihívásai valójában rólunk szólnak, a mi kihívásaink. Az ég abban segít, hogy ezekkel a megpróbáltatásokkal jobban könnyebben szembe tudjunk nézni, jobban megértsük önmagunkat, önmagunk és a külvilág reakcióit és a külvilág reakcióit, amelyek a mi tükröződéseink.

Pozitív Gondolkodás

A manapság divatos pozitívnak nevezett gondolkodás nagyon sok ember számára félreérthető. Nagyon sokan vannak, akik egyfajta állandóan „happy”-nek kell lennem állapotban próbálják leélni az életüket. Ez valójában a pozitív gondolkodás teljes félreértelmezése. A pozitív gondolkodás nem más, mint hittel teli teremtés. Ha megfigyeljük a saját gondolkodásunkat, rá kell jöjjünk, hogy teremtő gondolatokkal tudjuk aktívvá tenni magunkat, de a teremtő gondolat mögött mindig ott van az belső hit, elszántság, amellyel a gyakorlatban megvalósul az, amit kigondoltunk. A másik eset az, amikor reaktívak vagyunk, vagyis reagálunk az élet dolgaira és ezáltal vagy pozitív gondolatok keletkeznek bennünk (hittel, reménnyel, optimizmussal teli gondolatok, melyek feltöltenek minket, aktívvá tesznek és úgy érezzük, hogy duzzad bennünk az életerő) vagy negatív gondolatok, amelyek által önsorsrontók, önmagunk ellenségeivé válunk, elsősorban azzal, hogy pesszimista módon állunk hozzá az életünkhöz, nem hiszünk magunkban, lemondunk a dolgokról akkor is, amikor azok nagyon fontosak lennének számunkra, telve vagyunk önbizalomhiánnyal és szó szerint úgy érezzük, elfogyott az energiánk, az életerőnk. Az előbbi fejtegetésből következik, hogy a filozófia, a hitrendszer, jelentősen befolyásolhatja az ember egészségi állapotát, hiszen minél inkább kiteljesedik valaki a saját hitében, kultúrájában, világnézetében, minél teljesebben közelíti meg a világ jelenségeit, annál egészségesebb. A félelem, a szorongás, a bizonytalanság tehát megbetegítő tényezőknek foghatók fel, míg az optimizmus, a vidámság, a rugalmasság és a jó asszimilációs készség segítenek az egészség fenntartásában. A legfontosabb a hit. Ahogy Jézus is tanítja: hegyeket mozgat meg. Ha az ember elveszíti a hitét, ha lelkileg bizonytalanná válik, akkor a testi folyamatai is bizonytalanná válnak. Ha telve vagyunk örömmel, vidámsággal, hittel, jó reménységekkel, hiszünk az életünk pozitív jelentőségében, hiszünk a saját tetterőnkben és képesek vagyunk azt gyakorolni, megéljük a saját alkotóképességünket, akkor a testünk sejtjei boldogok és összességében mi magunk is annak érezhetjük magunkat. Ilyenkor csak úgy dagad bennünk a hit és az ebből fakadó életerő. Ha van valamilyen terület, ahol fontosnak, értékesnek érezhetjük magunkat, ha nyitottak vagyunk és rugalmasak az életre illetve az élet jelenségeire, akkor az élet is nyitott és rugalmas lesz felénk, ami által talán még azt is kimondhatjuk, hogy boldognak érezzük magunkat. Bár a boldogság egy olyan kifejezés, amelyről csak sejtjük, hogy mit jelent, mert a legvalószínűbb, hogy mindannyiunknak mást és mást. Sőt, még az élet különböző időszakaiban is érezhetjük másképp a boldogságot. Hiszen ha belegondolunk, másképp boldog az a férfi és az a nő, aki éppen most lett szerelmes, mást éreznek a lelkükben ha örülnek a megszülető, várt gyermeküknek és egészen más az a boldogság, amikor idős korukban a gyermekük örömének örülnek illetve úgy érzik, hogy boldogok.
A teljes életet élő emberek, egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy mindig fáradhatatlanul benne voltak a saját életükben. Nem fanyalogtak, nem okoskodtak, elfogadták a dolgokat, az életüket olyannak, amilyen, és igyekeztek megtalálni benne azokat a csodákat, amelyek számukra örömöt és boldogságot szolgáltattak.

Diagnózis

A világ jelenlegi állapota, mindaz, amit kint megtapasztalunk, a mi diagnózisunk. Arról szól, hogy mi milyenek vagyunk, hogy működünk, hogyan viselkedünk, hogyan éljük meg a dolgainkat, vagy hogyan nem éljük meg azokat. Időt akarunk nyerni, és ezért mindent felhasználunk, hogy minél több időnk legyen. Nem foglalkozunk a természettel, nem foglalkozunk az egészségünkkel, sem a környezetünkkel. Ízfokozókkal felturbózott, gyorsított megoldásokkal próbálunk ebédet, vacsorát főzni, rohanva bekapunk valamit a gyorsétkezdékben. Egyre több időhöz akarunk jutni, hogy azt megfelelően töltsük el, s közben, amikor végre szabadidőhöz jutunk, akkor sem tudunk teljesen benne lenni a pillanatban, az itt és mostban. Nyugodtan megkérdezhetnénk magunktól, hogy hova ez az őrült, fejvesztett rohanás, hiszen az életünk a kezdettől a végéig tart, azaz mindannyiunkra az utunk végén az átváltozás, a halál vár. Jól ki akarjuk használni az életünket, de hogy lehet jól kihasználni egy életet, ha abban a pillanatban, amikor éppen valamit csinálok, már nem arra gondolok, hanem már a következő pillanatra, a következő napra, vagy hétre. Ami még rosszabb, ha régi, sokszor negatív, vagy rossz emlékeinkre, és ezáltal megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy azt éljük át, ami van, és azzal egyesüljünk, ami éppen a rendelkezésünkre áll.
A világ, és benne a mi életünk olyan, amilyenné mi tesszük nap, mint nap, olyan, amilyennek megéljük, vagy nem éljük meg. A változás nem kint kezdődik el, hanem bennünk. Lehet-e álljt parancsolni ennek az iszonyatos tempónak? Lehet, de mindenki csak magának parancsolhat álljt. Magának mondhatja azt, hogy most leülök, és nézem a virágzó cseresznyefát, és nem csinálok semmit. Mindenki magának mondhatja, hogy most erre vagy arra helyezi a hangsúlyt, számára most ez az első, és teszi azt. „Valamit jobban megfigyelek, valamit jobban átélek, valamit megengedek magamnak, amit addig nem engedtem meg.” Nem könnyű dolog változtatni az életünkön, de nincs más lehetőségünk. Ahelyett, hogy a külvilágot akarnánk megváltoztatni, magunk felé kell fordítani a figyelmünket. Zárszóként hadd idézzem Swami Vivekananda-t, a csodálatos indiai bölcset:

„Soha nem lenne szabad megpróbálnunk más útján járnunk, mivel az az övé, nem pedig a miénk. Ha végre egyszer meglelted saját utadat, már semmit nem kell tenned, csupán keresztbe fonni karodat, és hagyni, hogy az ár magával vigyen a szabadság felé. Ha egyszer megtaláltad, soha ne térj le róla! A te utad számodra a legmegfelelőbb, de másnak nem való.”