Asztrológia és a rák betegség lélektana

Itt az ideje, hogy bővebben kifejtsük a rák lelki hátterét és asztrológiai összefüggéseit. A rák korunk „rákfenéje”. Az egyik olyan betegség, amelyben ma a legtöbb ember meghal, ezért szeretnék ennél a témánál elidőzni. A rák kifejezés az indoeurópai nyelvcsaládoknál is kapcsolatban van a rák nevezetű állatövi jellel, illetve a rákkal mint állattal. (Cancer-Rák = cancer-rák). Azt, hogy annak idején, amikor ezt a betegséget elnevezték, milyen szempontok alapján tették, nem tudom, de az egészen biztos, hogy nincsenek véletlenek. A Szentírás szerint Isten azt mondja Ádámnak: „Adj nevet a dolgoknak!”, és furcsa módon a dolgok úgy kezdenek el működni, ahogy elnevezzük őket. Ha én mint asztrológus, elkezdek gondolkodni a rák szó etimológiáján, mindenképpen az állatövi jel jut az eszembe. Félreértés ne essék, rengeteg rákos horoszkópot láttam már, úgyhogy szeretném gyorsan kijelenteni, mind a 12 állatövi jel szülöttei között találunk rákbetegeket, tehát ez nem azt jelenti, hogy a Rák jelű emberek hajlamosabbak a rákbetegségre. Sokkal inkább a betegség összefüggéseit érthetjük meg a Rák jel által.
A Rák típusú ember gondolkodásában erősen kötődik a múlthoz, rendkívül érzékeny, labilis lelki alkatú személy. Ha lehetséges kerüli a konfliktust s inkább mondhatni bátortalannak, mint bátornak. Ha sarokba szorítják, inkább új kiutat keres, mint hogy szembeszálljon. Gyakran évekig, évtizedekig gyüjti a fájdalmait, s inkább nem beszél vissza, csak ne legyen konfliktus. Tűrőképessége, szolgálatkészsége nem azt jelenti, hogy könnyen elfelejtené az elmúlt évek, évtizedek sérelmeit. Az itt leírt jellemzés a legtöbb alapfokú asztrológiai műben elolvasható. Állítsuk párhuzamba a rákos beteg lelki alkatával. A rákos beteg alapvetően jó embernek mondható. Legalábbis mindent igyekszik elkövetni azért, hogy a külvilág jónak lássa, szerethetőnek, elfogadhatónak. Szolgálatkészségét olyan szintre képes fejleszteni, hogy maga a megtestesült önfeláldozás. Ezzel a viselkedésével elnyomja alapkarakterének gyakran nagyon fontos önérvényesítő jellegét. A Rák jel eredetileg kardinális, tehát célratörő. Ez az önfeláldozó viselkedési attitűd háttérbe szorítja az önmegvalósító törekvéseket és ebből az következik, hogy sokszor éveken keresztül az egyén vágyai, akaratai nem teljesülnek. Olykor kimondottan, olykor kimondatlanul áldozatnak éli meg magát, azzal a szlogennel: „-Legyen úgy, ahogy te akarod, nekem nem számít, én kibírom.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok hagyják el ajkát, mialatt a lelke mélyén berzenkedik, s a természetes lázadási képességét elnyomja. Isten őrizz lázadni, hiszen akkor nem fognak szeretni – gondolja – elítélik az emberek a viselkedésemet, s olyan helyzetekbe kerülhetek, ami egyenlő a létbizonytalansággal. Ezért az ilyen típusú ember nem szól a családban, nem beszél vissza a munkahelyén, engedelmeskedik a szülők elvárásának még akkor is ha már 50 éves. Gyakran önbizalomhiányos, s ebből adódóan eleve úgy gondolja, hogy neki úgy sem sikerülhet. Kifelé mindig félénken és visszahúzódóan reagál az élet kihívásaira, s elfojtja a természetes lázadását, elégedetlenségét. Ez a jellemzés tökéletesen illik egy ma diagnosztizált bármilyen rákbeteg emberre.

Az Asztrológia lényegéről

Az Asztrológia egy csodálatos szimbólumrendszer, amelyben Jungi értelemben, archetípusokkal találkozunk. Az archetípusok felfoghatók bizonyos energiamezőknek, felfoghatók olyan transzcendens valóságoknak, amelyek megnyilvánulnak bennünk. Az asztrológia olyan rendszer, amely közelebb hozza a transzcendens valóságot, és segít feltérképezni, hogy mi a szerepünk az életben, mi a dolgunk, milyen kölcsönösségi kapcsolatban vagyunk a környezetünkkel, a világgal, de legfőképpen segít megérteni önmagunkat, a magunk teljességében és egységében. Az asztrológia olyan gondolati rendszer, amely átfogja a világmindenséget. A tér-idő folytonosságában az idő nem csak mennyiségi fogalom, hanem egyben minőségi is. Ezt a minőséget ábrázolják az úgynevezett konstellációk, azaz az idő pillanatában fennálló kozmikus állások. Tehát minden már a születésében meghatározódik a pillanat által, amelyben megszületett. A kozmosz tükrözi vissza azt a pillanatot a maga összefüggéseivel, és ezek az összefüggések felfoghatók egyfajta isteni terv megnyilatkozásának. Születésünk pillanatától, amikor az első lélegzetet vesszük – és ezáltal a kozmikus ritmus részévé válunk -, önálló identitások leszünk. Egy úgynevezett isteni tervet hoztunk magunkkal, és ennek a tervnek az összefüggéseit mutatja meg a születésünk pillanatában fennálló égi helyzet. Ezt az égi helyzetet óraképnek nevezzük, régiesebb nevén horoszkópnak, más néven radixnak, vagy magyarra fordítva gyökérnek. Tehát ez az úgynevezett alap-horoszkópunk, amely ennek a pillanatnak az összes összefüggését tartalmazza, azaz megmutatja születésünk minőségi feltételeit. A horoszkóp nem azonos az úgynevezett újság-horoszkópokkal, hanem a világmindenségnek egy nagyon részletes, pontos gömbháromszögtani képe, pontosabban annak a világmindenség részletnek, amely az adott születési helyről a látható, illetve a láthatatlan tartományban volt.
Mindannyian részesei vagyunk egy tervnek, és ezt a tervet teljesítjük az életünkkel, többé-kevésbé jól, vagy olykor rengeteg kerülővel, zsákutcával. A keleti filozófiai rendszerekben (buddhizmus, hinduizmus) megtaláljuk a reinkarnáció fogalmát, amely azt tételezi fel, hogy minden egyes életnek a vége egy pihenőbe torkollik, amikor a lélek megpihen és felkészül arra az új folyamatra, amikor meg kell valósítania azt, amit az előző életciklusában nem teljesített be. Az asztrológia elfogadja, illetve beépítette a reinkarnáció, azaz az újraszületés fogalmát és ilyen értelemben a karma fogalmát is. Nevezetesen minden, amit megélünk, minden, amit elkövetünk, magával hozza a következményét. Tehát minden cselekedetünknek van következménye, amely visszahat ránk, amely elől kitérnünk nem lehet, mert saját lelkiségünk addig nem tud továbblépni, amíg az egyes élethelyzeteket át nem élte és azokat meg nem haladta.
Az asztrológia az önismeret útja, hiszen a horoszkóp megmutatja, milyen élettervvel jöttünk erre a világra. Meg tudjuk érteni azt, hogy hajlamaink alapján mely terveket tudunk könnyebben és melyeket nehezebben megoldani. Hol vannak bennünk azok a vonások, amelyek úgymond hajlamosítanak bennünket arra, hogy dolgavégezetlenül távozzunk, vagy úgy is meg lehet fogalmazni: létünk nehéz életszakaszaiban a különböző kísértésekre hogyan fogunk reagálni a hajlamaink alapján. Éppen ez a kérdés az, amelynél az asztrológiának az úgynevezett buktatóit szokták az asztrológusok szemére vetni. Nevezetesen, hogy az asztrológia a fatalitást tükrözi, és ezáltal háttérbe kerül, vagy a szó szoros értelemben elvész az ember szabad akarata. Erről szó sincs. Ellenkezőleg: egyéni képességeink, hajlamaink azok, amelyek bizonyos értelemben kényszerítenek bennünket. Gondoljunk például arra, hogy valaki nagyon szeret enni, komoly önnevelés és megtartóztatás árán kell mértéket gyakorolnia az evésben, változtatni étkezési szokásain, vagyis szabad akarata van, hiszen változtathat rajta, ha akar, de az egyéni hajlamai ezt a változtatást nagyon megnehezítik. Az asztrológus a horoszkópból meg tudja mondani, hol vannak ezek a nehézségek, illetve abban tud segíteni, hogyan lehet ezeket megélni, feldolgozni és meghaladni.

A Nyilas a hit jele

Nyilas az Állatöv kilencedik jele, a változó kereszthez és a Tűz elemhez tartozik és uralkodója a Jupiter. A Nyilas a hit jele. A hit fölötte áll a hétköznapi értelemben vett tudásnak. Azt hiszem nincs ember a világon, aki ne kérdezte volna meg magától: ki vagyok én, hogyan jöttem létre, mi lesz velem, ha meghaltam? A tudomány jelenlegi válasza kicsit karikírozva így hangzik: anyád és apád szerelembe estek és nemzésük következménye vagy, gyerekkorodban tudatosodtál, értelmes emberré váltás és majd a halál után tudatod és tested elbomlik. Ez a válasz nem idősebb kb. háromszáz évnél. Előtte az emberek egész másként gondolkodtak. Ma ezt a tudomány a vallás tárgykörébe helyezi. Tovább él-e a tudat, független a testtől, van Isten? Számtalan kérdés, amelyre a válasz egy lehet: hiszünk benne, vagy nem? Egyesek a hitet menekülésként értelmezik, egy biztos, megállapíthatjuk, hogy amióta történelme van az emberiségnek, az emberek mindig kerestek egy magasabb rendű erőt, amiben hinni lehetett. Ha egy kicsit hétköznapibb értelemben gondolkodunk a hitről, akkor nagyon leegyszerűsítve még abban is hinnünk kell, hogy fel tudunk-e kelni az ágyból, hogy be tudunk-e menni a munkahelyünkre, megtudunk-e főzni egy ebédet, stb.

A Nyilassal szemben lévő jel az Ikrek, amelynek a legfontosabb jelentése épp a hittel ellentétes. Az Ikrek az értelem jele, uralkodója a Merkúr. Itt is meg kell találnunk az egyensúlyt. Az ember értelmes lény (Homo sapiens) tehát szüksége van egy intellektuális bizonyosságra, de ugyanakkor az ember spirituális lény is és ahol a tudás véget ér, ott kezdődik a hit. A Nyilas egyik fontos testi területe a csípő. A csípőterület fogja össze a gerincet és ízesíti a két combcsonton keresztül a lábakat. Tartásunknak, stabilitásunknak lényege összetevője. Nem véletlen, hogy különösen idős korban szokott előfordulni a combnyak-törés. Amíg fiatalok vagyunk, hiszünk az életben, de ahogy közeledünk a halálhoz, elbizonytalanodhatunk. Valójában itt vizsgázik igazán a hitünk. Egy egyszerű biológiai képződményként éljük meg magunkat, aki a véletlen játéka folytán leélt hetven évet, vagy Isten részeiként testet öltöttünk, hogy beteljesítsünk egy küldetést. Igen, ebben hinni kell! Ha nem tudunk, az a sötétséget, a halál sötétségét és annak ijesztő voltát vetíti elénk.

A Nyilas feladata, hogy hitetlen Tamásból hívő Tamás legyen, vagyis Ikrekből Nyilas. Továbbra is szeretnélek emlékeztetni Kedves Olvasó, hogy mindkettő bennünk van. A hit szenvedélyes is, a Nyilas a Tűz elem alá tartozik. Hinni csak szenvedéllyel lehet, a hit azt jelenti, hogy valami mellé letettük a voksunkat. Ezért mondja Jézus, hogy „a langyosakat kiköpi a szájából az Úr”. A Nyilas kettős jel, hasonlóan az Ikrekhez és ezért feladata is kettős. Nem elég, hogy a saját hitét felépítse, ha idáig eljutotta, tovább kell adnia, viszont vigyáznia kell arra, hogy ne váljon hamis prófétává. A hamis prófétaság nem csak abból áll, hogy valaki hazudik, hanem abból is, hogy hiteltelen életet él. Spirituális értelemben, mint minden tüzes jelnél így a Nyilasnál is a legfontosabb a szeretet kiárasztása. A szeretet bennünk testesül meg, nem elég hirdetni, át kell élni és meg kell tapasztalni a szeretettel való azonosságot.

Az allergiáról

Az allergia lelki síkon nem más, mint a külvilág ingereire adott, rejtett agresszív magatartás, melyben a főszerepet a védekezés játssza, melynek asztrológiai megfelelője a Szaturnusz és a Mars. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Szaturnusz jelképezi a félelmet, a védekezést, míg a Mars az agresszív magatartást. (A félelem kompenzálása támadással történik az állatvilágban is.) Általában az, amire allergiásak vagyunk megmutatja, hogy melyek azok a problémák, amelyek félelmi reakciót váltanak ki belőlünk ill. melyek azok a témák, amelyekkel olyannyira nem akarunk szembesülni, hogy helyből elutasítjuk azokat. Leszögezhetjük, a virágpor allergia esetében az embereknek nem a virágporral van bajuk, hanem azzal, amit a virágpor kifejez. A termékenység szimbóluma elsősorban, ezért a szexualitással, a szeretettel hozható összefüggésbe. Amíg a szexet sokan ocsmány dolognak tartják, addig az allergia is fennáll.
Az elmúlt évszázadokhoz képest, különösen az európai kultúrában, szexuális forradalomról beszélhetünk. Az ún. szexuális szabadosság nem jelenti azt, hogy az egyházak által belénk vert bűntudat a szexualitással szemben egy pillanat alatt elmúlik. Gondoljunk C.G. Jung kollektív tudattalannal kapcsolatos elméletére. A virágpor évszázadok óta a levegőben van. Mégis a virágpor-allergia az utóbbi évtizedekben vált népbetegséggé, amióta az ún. szexuális szabadság, vagy szabadosság időszakát éljük. A virágpor egy szimbólum: a megporzás, megtermékenyítés, a vágy szimbóluma. Még érdekesebb a Parlagfű elnevezés. Valakit, vagy valamit parlagon hagyni, hogy vagyunk ezzel? Mindenki szeretne fontos lenni mások szemében, és az ellenkezője is igaz lehet, ha egy olyan kapcsolatban élünk, ahol szorongva gondolunk az estére, hogy megint közeledni fog és rosszul vagyunk már a gondolatától is. Viszont a válástól félünk. Az allergiák jelzik, hogy mivel nem vagyunk képesek szembenézni, felvállalni. Mint, minden tünet, ez is értékes abban, hogy segít szembenézni önmagunkkal.