Az Életút

A népmesékben ez a Vándorút. Az életben egyszer el kell indulni a saját utunkon. Ami nem is olyan könnyű. Szoktuk azt is mondani: Te menj a Te utadon, én megyek az enyémen, mostantól közös utat járunk, nehéz az utam, vagy éppen keresztutat járunk. Gondoljunk csak a kifejezéseinkre: Járok egyet, jól jártam, rosszul jártam, megjártam, megjártam a hadak útját, lejártam a lábam érte, mostanában arra járok, képzelje, hogy jártam, és amikor rájövünk, hogy túl köves az utunk, vagy elkeveredünk rajta, annyira, hogy a kiutat sem találjuk Mindenkinek választ kell adnia arra, hogy honnan hová akar jutni illetve megérkezni. Nem mindegy, hogy valahonnan elmenekülünk vagy határozott elképzelésünk van arról merre tartunk. Ha valaki nem kapta meg a mindennapi életében a válaszait a kérdéseire, ha sok gondja van a materiális világgal, akkor könnyen lehet – nem feltétlenül –, hogy elkeveredik az ezoterikus útra. Ám könnyen lehet, hogy arról van szó – megint mondom, nem feltétlenül – hogy ez egy menekülés attól, ami nem működik, egy másik út felé. Ha valaki azért megy férjhez, mert már nem bírja az apját, az anyját, a közeget, ahol él, akkor az menekülés! És így van ez az előbb említett úttal is a materiális világtól az ezoterikus felé. Ilyenkor nem az vezet, hogy mi felé, hanem az, hogy mitől el!

Ha kedveled a munkásságomat, kérlek támogass a Patreon weboldalon!
Become a patron at Patreon!

Vélemény, hozzászólás?